SzalaváriMónikasminkes blog

2014. január 14.


Az új évet nem sminkes poszttal kezdem, pedig tehetném, mert érdekes, hogy például eddig már két menyasszonyom volt, mármint nemcsak próbasmink, hanem a nagy nap is megtörtént, és a szalagavatók korszakába értünk, itt pedig lubickolhatok a gyönyörű fiatal lányok még szebbé tételében.
Most személyes segítséget szeretnék kérni tőletek.
Néhány, Berlinben megismert barátunk - a tervek szerint - szeptemberben Magyarországra jön, akik egyrészt velünk akarnak találkozni, másrészt Budapestet szeretnék megismerni.
És itt jöttök a képbe ti! Kérlek benneteket, akinek van jó ötlete szállodára, étteremre, látnivalóra, programra,..., bármire, amivel elkápráztathatjuk őket, ne habozzatok, írjatok nekem e-mailt, vagy a facebookon üzenjetek, és ajánljatok mindenfélét! Azért írok erről már ilyen korán, mert mi is mindent ki szeretnénk próbálni, meg szeretnénk nézni, hogy összeállíthassunk nekik egy olyan programsort, amitől elájulnak, és elvigyék szerte a világba jóhírünket és Budapest iránti csodálatukat!
Szeptember pont ideális a városnézéshez, még nincs hideg, de már az a fullasztó nyári hőség sem, így kiülős helyeket és programokat is ajánlhattok. Mi is ismerünk párat, de az értelemszerűen csak egy oldalról mutatná be a várost, a mi ízlésünk szerint és pont ezért kérek külsős segítséget. Hogy ne csak egy nézőpontból mutassuk meg nekik a várost, hanem olyan dolgokat is láthassanak, amiről még én sem hallottam. De ti esetleg igen! Sokat segítenétek vele!
Előre is köszönöm nektek!

2013. december 31.


Ha egy kis év végi visszatekintést csinálok, az csupa mosoly, boldogság, szerelem. Az ember életében vannak igazán emlékezetes és jó évek, az én életemben ez egy ilyen volt. A tavalyi útkeresővel ellentétben ez már egy letisztult, minden szempontból sikeres év volt. A munkában fantasztikus lehetőségeket kaptam, az emlékezetes Hercules film forgatásától kezdve a Bocelli koncerten át a rengeteg rendezvényig és fotózásig, és persze az Operett Színházat se felejtsem ki a felsorolásból. Aztán ott vannak a magánemberek tömkelege, akik vagy széppé varázsoltatták magukat általam, vagy akik megtanulták magukat kisminkelni az én segítségemmel.
Ez az évem kicsit zsúfoltra sikerült a munka melletti tanulással is. Év elején ugye ott volt a stylist iskola, aztán szeptember óta nyomom az angolt intenzíven, amit sose lehet befejezettnek tekinteni, a terveim között szerepel tovább folytatni. Szerencsére a berlini 3 évnek köszönhetően sok angolul beszélő barátra tettem szert, akikkel szorgalmasan tartom a kapcsolatot, így az angol gyakorlását élesben csinálhatom.
A stylist iskola egyik tanárának, Parádi Gabi tanár(barát)nőmnek köszönhetően megismerkedhettem rendkívül tehetséges és kreatív magyar divat-és ékszertervezőkkel, a pénztárcám pár közelebbi ismeretséget bánhatott is. Én nem annyira, mert csodaszép dolgokkal lettem gazdagabb.
Ez az évem az emberi kapcsolatok terén is rengeteget adott. Új barátságokra tettem szert, amiket féltve óvok, hogy meg is maradjanak. Tavaly még önmagamat kerestem itthon, ezért nem voltam elég nyitott ahhoz, hogy beengedjek új embereket az életembe. De idén már a helyemen vagyok minden szempontból, visszatért az önbizalmam, megtaláltam önmagamat. Rendszeres olvasóim észrevehették, hogy a munkámról való beszámolók helyett rengeteget filozofálgattam, hangosan gondolkodtam.
Remélem, a következő évem is hasonló lesz, sőt, ha lehet, még jobb (telhetetlen vagyok). Egy biztos: akármilyen lesz, tudni fogtok róla.


Kívánok nektek is minden szépet és jót 2014-re, amit csak elképzeltetek magatoknak. Vagy még annál is jobbat. :-)

2013. december 1.


Amikor belevágtam a sminkes szakmába nagyon-nagyon régen, anyukám tanácsára mindig volt nálam egy füzet, amibe a munka után beleírattam valamit a modellemmel. Már évek óta nem viszem magammal sajnos, de a napokban valamiért a kezem ügyébe került, és elnosztalgiáztam az évekkel ezelőtti bejegyzéseken.
Ezt írta nekem például Kaszás Attila, akivel a Hukkle című nagyjátékfilm készítésekor dolgozhattam együtt: "Kisírt szememre napszemüveg, nem láttam még sminkben ilyet."
Ha nem láttátok a filmet (szégyen gyalázat lenne, mert isteni a film!!), Attila egy apát játszik, aki a városból lelátogatott a nagyszülőkhöz a gyerekekkel, akik közül az egyik egy véletlen folytán meghalt. Csak a temetés leforgatására elment több napunk, és minden nap piros, kisírt szemet kellett festenem neki.

Ónodi Esztert szintén a filmben sminkeltem, Attila feleségét játszotta: "Ónodi Eszter kisminkelése jól sikerült. Csók."

Sípos Tamás az Irigy Hónaljmirigyből: "Köszönöm, hogy most már inkább Charles Bronsonra hasonlíthatok."
A kérdés csak az lenne, miért pont rá?! :-)

Pierrot: "Aranyos ébresztőszolgálat, kérek csokit!"
Ez egy hajnali tévéfelvétel bejegyzése, ahol addig nyaggattam Pierrot, míg fel nem ébredt teljesen.

Novák Péter: "Ő, ő, ő, a műtétileg beavatkozó nő!".

Vikidál Gyula: "Olyan aranyos ez a nap és a sminkes "mégaranyosabb". Puszi."

Liptai Claudia: "Minden jót, Mónika, millió csók."
és dúdolta is közben a slágert, míg írta a bejegyzést.

Auth Csilla: "Hát ha mindenki ilyen gyönyörűen sminkelne, könnyű lenne az élet! Köszi."

Varró Dani, akit Vámos Miklós Két ember című műsorában sminkeltem: "Európa Kávéház, sütik száma: kábé száz, szép lettem és ünnepnapi, köszönöm a sminket, Dani."

Ezeket csak azért emeltem ki, mert nem a megszokott sok szeretettel vagy köszönöm a sminket- beírások, hanem kicsit mások. De a megszokott írások is megmelengetik a szívemet, mert olyanok írták, akiket nagyra tartok. Nem sorolom fel őket, a referenciáim között láthatjátok őket.
Jó dolog sminkesnek lenni, mondtam én! :-)

2013. november 24.


Sok éves sminkoktatásom tapasztalata, hogy a tanítványaim nő ismerősei/barátai szívesen jönnek modellnek az órákra, egyrészt, mert szeretik, ha babrálnak rajtuk, másrészt hátha valami kis trükköt, tippet kapnak a későbbi sminkeléseikhez. Ez utóbbit maximálisan elfogadom, viszont érdekes módon azt mindig utáltam, ha engem sminkeltek, ezért csak nagyon kivételes esetben engedem meg, hogy rajtam gyakoroljanak a tanítványaim (majd megkérdezem pszichiáter nővéremet, mi lehet ennek az oka) :-).
Viszont a héten magamat is meglepve modellnek álltam (vagyis inkább feküdtem) egy barátnőmnek, aki a szempilla-hosszabbítást oktatja az arra érdeklődőknek. Valójában felkészültem arra, hogy a tanulók nagy nehézségek árán egy-egy pillát fognak rám ragasztani, nem gondoltam arra, hogy teljes pillasorral fogok távozni, de a tanóra után a barátnőm rám nézve azt mondta, ha már voltam olyan kedves és adtam a pilláimat, akkor már nem enged el úgy, ahogy kinéztem, így újabb két órába telve, de kaptam egy gyönyörűséges, szemöldökömet simogató szempillasort (mindkét szememre persze)! Eleinte kicsit furcsa volt, a perifériás látásomat is lecsökkentette, ha felfelé néztem; meg nagyon műnek találtam, de mostanra megszoktam, sőt, talán meg is szerettem.
Viszont azon túl, hogy most ellenállhatatlanul tudom rebegtetni hosszú pilláimat, más oka is van annak, hogy örülök, hogy elmentem modellkedni. Még régebben elgondolkodtam azon, hogy talán meg kellene tanulnom és a sminkelés mellett evvel is foglalkozhatnék, de látva, mennyire türelemjáték a felrakása, rájöttem, hogy ez nem lenne nekem való! Órákon keresztül görnyedten ráhajolni a modellre fizikailag nagyon megterhelő lehet, és ha nem jól csinálja valaki, az eredmény csálé és csúnya lesz! Ugyanez persze érvényes a sminkre is, csak ott már van 16 év tapasztalatom, és most nem érzem magamban a vágyat, hogy megint egy új szakmát tanuljak ki a smink és stylistkodás mellett. Azért van egy határa a tanulási kedvemnek is! Mondom ezt úgy, hogy holnap a napot megint az angol tanfolyamon kezdem! :-)

2013. november 17.


Nagyon érdekes fotózáson voltam a héten, először nem is tudtam, örüljek-e neki, vagy mondjam vissza. Amikor felhívtak az ügynökségtől, megmondták, hogy egy kígyó színeit és mintázatát kell alapul vennem a szemsminkhez. Jó, majd mutatnak egy képet, ahhoz hasonlót applikálok a modellre, aztán letudtam a dolgot. A meglepetés akkor ért, amikor a helyszínen kiderült, hogy az ihletet adó kígyó bizony háromdimenziós és épp ott "sündörög" a fotóstúdió padlóján.
Nem szeretem a lábatlan állatokat, nálam egy állat minimum két, maximum hatlábú, a többi nem tartozik a kedvenceim közé (ó, de szépen mondtam, de az igazsághoz közelebb állna, ha azt mondanám, undorodom tőlük. Bocs, pókok, kukacok, százlábúak és kígyók).
Mindegy, egy életem, egy halálom, ott voltam, elvállaltam a munkát, most már nem hátrálhatok meg, muszáj volt a kígyóhoz közelebb menni, legalább egy pillantást vetni rá, mert úgy nem tudom megcsinálni a sminket, ha valaki csak leírja nekem, hogy néz ki, milyen színű.... Maga a kígyó gyönyörű barnás színű, több mint két méteres volt, és semmi félelmeteset nem találtam benne, úgy, hogy ott volt tőlem 3 centire. Furcsálltam is, hogy a félelmem és undorom elszállt, holott a logika azt kívánta volna, minél közelebb vagyok hozzá, annál rosszabbul érzem magam. De nem. Ott álltam mellette, és gyönyörűnek találtam. Sőt, vettem egy nagy levegőt és megsimogattam. Nem tudom, miért, de azt gondoltam róluk, hogy hidegek és nyálkásak. Nem. Isteni meleg, selymesen puha volt a bőre, jólesett simogatni. Különös érzés volt. Mármint az az érzés volt különös, hogy egy olyan állatot simogatok jókedvűen és jólesően, amitől addig undorodtam és soha, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha hozzá fogok érni. És ha hozzá is érek, az nekem is tetszeni fog.
Felszabadító érzés volt a félelemtől megszabadulni, ami addig gúzsban tartott. Nem azt mondom, hogy a kedvenceim lettek a kígyók, de legalább kipipálhattam egy sort a képzeletbeli listámról, amitől eddig tartottam. Megcsináltam, túléltem.
Lehet, hogy a jövő héten el kellene mennem barlangászni egyet?! :-)

2013. november 12.


Hihetetlen múlt hetem volt munka szempontjából (is).
Csináltam fotósminket kedvenc modellemnek Eszternek, kedvenc fotósommal, Gergővel.
Csináltam rendezvényre 24 darab lámpát kedvenc rendezvényszervezőm vacsorájára. És igen, nem elírás az előző mondat, tényleg lámpáknak kellett sminkelnem a táncosokat (az MVM vacsorája volt): hófehér ruhában voltak tetőtől talpig, ledes lámpákkal körbefűzve, amiket bekapcsolva a fellépők világítottak a sötétben, és ehhez a jelmezhez kellett az arcukat is hófehérre befesteni. Úgy látszik, a hófehér arcfestéstől csak nem tudok szabadulni, mert két hete is Joker-sminkeket gyártottam lelkesen Halloweenre. :-)
Szombaton meg az Andrea Bocelli koncerten dolgozhattam. Őt magát ugyan nem kellett sminkelnem, mert nem kért sminket, de a fellépő gitáros pár nőtagját (Carisma a neve) igen, és egy új olasz női énekes formáció, a "Le Div4s" tagjait is. Gondoltam, végre hasznát veszem angol tudásomnak is, de ötünk közül még én tudtam a legjobban, amin kicsit meg is voltam lepődve, mert ha nemzetközileg is ismertek akarnak lenni, akkor bizony angolul tudniuk kellene, azt gondolom, bár a smooky eyes-kifejezést ismerték, és ez már elég is volt ahhoz, hogy fekete füstös szemeket varázsoljak nekik.
Apropó, azt már említettem, hogy az év elején betervezett angoltanulást már hónapok óta keményen nyomom és hipp-hopp megyek nemsokára nyelvvizsgázni felsőfokból?! Eredetileg nem akartam elmenni vizsgázni, mert nekem nem szükséges papír, csak maga a nyelvhasználat, de mindenki, akinek csak említettem, avval nyaggat, hogy a mai papíros, bürokrata világban igenis mindenről kell papír, amit tud az ember, úgyhogy úgy néz ki, beadom a derekam és megpróbálkozom vele. Ha nem sikerül sincs semmi gond, mert beszélni papír nélkül is tudok!
És kitaláltam egy meglepetést nektek: van még pár darab Sminkeskönyvem és a Mesterségem címere:A Nő című könyvem. Mivel közeledik a karácsony, lehet, hogy megörülnétek neki, ha magatokat vagy barátnőtöket meg tudnátok lepni vele akciósan, így az év végéig mindkét könyvemet ezer forinttal olcsóbban, dedikálva meg tudjátok nálam venni. A Sminkeskönyv 3490 forint helyett 2490 forint (ha postázom, az összköltség 4200 forint helyett így 3200 forint lesz), a Mesterségem címere:A Nő pedig 4000 forint helyett 3000 forint (postázva 3600 forint a 4600 forint helyett). Mivel mindkettőből nagyon kevés van már csak, ha lehetséges, minél hamarabb adjátok le a rendeléseteket rájuk, nehogy lemaradjatok róluk!

2013. november 3.


Kicsit eltűntem az éterben, ami annak volt köszönhető, hogy a való világban meg pont túl sokat voltam, már ami a munkát illeti. Egy megszállott sminkes soha nem panaszkodik amiatt, mert túl sokat dolgozik, én sem teszem, csak tényként írtam le, hogy az októberem elég zizegősre sikeredett. Vasárnaponként mindig volt valami olyan elfoglaltságom, ami miatt nem tudtam blogot írni, de most van egy kis szusszanásnyi időm.
Pénteken nagyon jópofa munkám volt, persze Halloweenre kellett sminket csinálnom. Egy elegáns áruház kért fel, hogy az eladóiknak a Batmanből ismert Joker-sminket készítsem el (a Heith Ledger-félét). A férfi eladók még csak-csak poénnak fogták fel és nagyokat nevettek magukon, amikor belenéztek a tükörbe, de a női eladók arcán valahogy nem láttam azt az elragadtatott, igazi mosolyt, hogy "de jó, muris ez a smink, jó lesz ebben dolgozni tovább", pedig azt gondolom, ha poénnak fogják fel, egyből könnyebb lett volna elviselniük, és a hangulatukat sem rontja el, pláne, ha azt vesszük, hogy mindannyian ugyanúgy néztek ki.
A Halloween ünneplésével először Berlinben találkoztam pár éve, amikor az amerikai barátaink meghívtak egy buliba, belépés szigorúan csak jelmezben. Az egyik évben például 3 másik házaspárral összeállva Hófehérke és a 7 törpének öltöztünk be (én voltam Kuka, nagy mázlimra, mert nekem nem kellett vattából készült szakállat viselnem egész éjszaka a többi törpével ellentétben). Felnőttkorom legönfeledtebb, legjobb bulija volt (és nem az ital miatt, mert én soha nem iszom alkoholt).
Itthon azóta is elkerültek valahogy a Halloween-i partymeghívások, hála az égnek, viszont a munkámból kifolyólag valamilyen szinten mégis részt veszek az aznapi össznépi mulatozásban. És ez épp elég.

2013. október 14.


Érdekes és tanulságos dolog BKV-val közlekedni. Mostanában ügyeim intézése miatt kicsit többet járok villamossal és trolival, mint régebben, de ezáltal több a lehetőségem is utastársaim megfigyelésére. Már évek óta nem foglalkozom avval, ki hogyan van kisminkelve, emlékszem, pályám elején még direkt nézegettem a nők sminkjét, szép-e, jó-e, mit lehetne még csinálni, hogy még szebb, még jobb legyen, de erről már évek óta leszoktam. Viszont mostanában mégis felkapom a fejem egy-egy olyan meghökkentő sminkre, ami már nekem is "fáj". Régebben írtam, hogy én a megbocsátó sminkesek közé tartozom, akik bármilyen sminknek örülnek egy hölgyön, mert tudom, a tetszenivágyás bújik meg mögötte. Önbizalomerősítőnek minden smink tökéletes, hisz azon dolgozott a nő, hogy jobban nézzen ki. Maximum a szakértő szemem veszi észre, hogy nem igazán sikerült az eredmény, vagy lehetett volna jobb is.
Ma reggel viszont a trolin egy olyan sminket láttam, amit egyszerűen muszáj volt néznem, pedig isten biz' nem akartam. Próbáltam nem feltűnően, de nem volt egyszerű, lévén hogy az ülő nő mellett álltam. Ami a biztosítékot kiverte nálam, az egy világoskék szemhéjkrém volt, amit gyaníthatóan ujjal maszatolt a szemhéjára, egészen a szemöldökéig. Mivel krém volt és nem rögzítette púderral, így már reggel fél 9-kor teljesen becsíkozódott és elkezdett elmozdulni a helyéről.
A legbántóbb dolog az egészben az volt, hogy a nő olyan harminc körüli volt, és a sminknek a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető borzadály nélkül egész szép lett volna. Szépen volt felöltözve, látszott, hogy gondosan válogatta össze a ruhatára darabjait, hogy passzoljanak egymáshoz, frissen mosott volt a hosszú haja, szóval egyben volt a nő. Biztosra veszem, hogy a smink is reggeli mű volt, nem ottmaradt egy átmulatott éjszaka után, hanem avval a szándékkal tette fel, hogy jobban nézzen ki. Csak az ellentétet nem értettem. Ha valaki ilyen szépen tud felöltözni, hogy rakhatta fel azt a krémet, és úgy, a szemhéjára. Ha nem ő öltözködött fel, hanem mondjuk valaki segítségével (stylist vagy jobb ízlésű barátnő), hogyhogy az illető nem dobta ki a legelső kukába azt a világoskék förtelmet?!
Nagyon gondolkodtam, hogy megszólítom a nőt, de természetesen nem tettem, hogyan is tehettem volna?! Vadidegenként nem szólhatok. De ha te, kedves olvasó, ismersz ilyen sminkű lányt, vagy hasonlóan nem szépen sminkelt hölgyet, légy szíves add meg neki az elérhetőségemet! A legnagyobb örömmel mutatnám meg neki, hogyan lehetne tényleg ellenállhatatlan a smink segítségével! :-)

2013. október 5.


Eltelt ismét egy év, és a gyönyörűségem megint öregebb lett egy évvel! Azt mondták róla, ez a fajta lassan barátkozik, de ha egyszer elfogadja a gazdit, onnantól elválaszthatatlanok lesznek. Én nem az elválaszthatatlan, hanem a levakarhatatlan szót használnám inkább. :-) Tényleg mindenhová követ, akárhová megyek a lakásban, és bár nem várja el az állandó figyelmet, de azt néha nehezen tűri, ha a stúdióban oktatok és nem vele foglalkozom. De ennél nagyobb bajom soha ne legyen, hogy a cicám túlzottan ragaszkodik hozzám. :-)

Tegnap egy nagyon érdekes munkán vettem részt. Egy magyar menyasszony - libanoni vőlegény esküvőjére kellett a násznép nőtagjait kisminkelni, közel 40 embert. Ez természetesen egyedül megoldhatatlan lett volna, így 5-en dolgoztunk egyszerre, plusz ugyanennyi fodrász is. Egy elegáns hotel egyik konferenciatermét rendezték be a szépítéshez.
Más kultúrából jött lányokat már sminkeltem régebben, amikor egy tévécsatornánál dolgoztam és innen küldték ki az adásokat közel 30 országba. A műsorvezető az adott országból jött, így már akkor megszoktam azt, hogy nem biztos, hogy nekik is ugyanazt jelenti a természetes smink, mint például nekem. Így aztán nem okozott meglepetést, hogy egy libanoni hölgynek sem ugyanaz, a kérdés csak az volt, mennyire nem ugyanaz. Hát nagyon nem, mert képzeljétek, neki a halántékig húzott erős fekete tusvonalat és fekete füstös szemet jelenti! Na, azért ez már engem is meglepett, de természetesen megcsináltuk. Arra azért kíváncsi lennék, ha ez a natúr smink, akkor milyen lehet az, amikor úgy istenigazából ki akarja sminkelni magát?!
És persze kilók mentek el műszempillából és spirálból, az az alap náluk. Viszont mindenki nagyon jól beszélt angolul, így legalább gyakorolhattam egy kicsit a nyelvet is.

2013. szeptember 22.


Pár napja észrevettem Leilán, hogy már nagyon készül a télre, legalább is a bundácskája, mert iszonyatosan elkezdett vedleni. Minden este külön program a megfésülése, legalább egy fél órát el is tart, mégis nyugodtan tűri. Azt nem állítanám, hogy szereti, de mivel az én cicám a legszelídebb óriás, ezért megadóan tűri, hogy alkalmanként pár dekát lefésüljek róla. Aztán persze vastagabb szőrből majd pótolja az "ellopott" szőrmennyiséget.
Az én bőrömön is érzem, hogy a könnyű nyári hidratáló krém már nem elég, újra elő kellett vennem a nehezebb, zsírosabb téli krémemet, plusz éjszakára még az arcolaj is segíti a bőrömet az átállásában.
Sminkeléskor a modelljeimen is érzem, sokuknak "rongyos" a bőre és a szájuk is sokkal szárazabb, mint eddig volt. A szájszárazságon gyorsan tudok segíteni egy kis ajakápolóval, de a hámló bőrön a smink nem segít, sőt! Az alapozó még jobban kihozza a "rongyosságot". A heti kétszeri alapos arcradírozás segít abban, hogy az arcról eltávolítsátok az elhalt hámréteget, és minél hamarabb simább, finomabb legyen az arcotok bőrének tapintása. Utána már elég csak hetente egyszer radírozni. Érdemes egy napot kiválasztani, hogy ne felejtsétek el, én például a vasárnap esti fürdést választottam ehhez a rutinhoz, már beépült a tudatomba: ha vasárnap, akkor blogírás és arcradír. :-)

2013. szeptember 15.


Adva van egy szolgáltatócég, akivel szeretnél valamit elvégeztetni. Árajánlatot kértél tőle, ami reális összeget mutat, de te akkor is sokallod. Hátha lehetne olcsóbban is. Ahelyett, hogy másik szolgáltatót keresnél, megkérded ezt a céget, ugyan nem csinálná-e meg majdnem a feléért.
És itt álljunk meg egy pillanatra!
Ha azt mondja, jól van, megcsinálja ennyiért is, mi lenne az első gondolatod? Az, hogy jaj, de jó, spóroltam egy csomót, vagy az, hogy a k. anyukádat, ha ennyiért is elvállalod, akkor miért kérsz érte mégis annyit?! És itt hipp-hopp máris rossz szájízed van a szolgáltató becsületességével kapcsolatban. És rögtön elbizonytalanodsz, hogy biztosan vele akarod-e megcsináltatni azt az adott dolgot.
Ezek jutottak az eszembe akkor, amikor egy menyasszonyom avval a kéréssel állt elő, hogy mivel a vendégsereg többi tagja, aki szeretne sminket az esküvőjére, sokallja a sminkért kért pénz összegét, kevesebbért viszont szívesen ülnének be a székembe, lehetséges lenne-e, hogy majdnem a feléért varázsoljam őket széppé. Erre én azt válaszoltam, nem lehetséges. Nem a mohóságom okán, mivel sejtettem, hogy pont ezért nem fognak hozzám jönni sminkeltetni, hanem azért, mert ha igent mondok, egyből hiteltelenné válnék a szemükben. Egyből saját magamat és a tudásomat degradálnám le, nem is kicsit. Leértékteleníteném a munkámat. Nem tehetem. Nem adhatom el a becsületemet pár ezer forintért, inkább bukjon az egész "üzlet".
És itt jön a csavar a dologba. Pont azért, mert kiálltam a munkám értéke mellett, lettem szimpatikus a vendégseregnek, és akik addig ódzkodtak attól, hogy annyiért legyen sminkjük, hirtelen szívesen ültek be hozzám. Rájöttek arra, miért kerül annyiba az a smink. Mert mögötte nemcsak tudás van, hanem emberi karakánság is.

2013. szeptember 8.


Azt mondják, minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Szerintem ez rám is igaz, ha a szakmámat nézzük. A minap beszélgettem egy lánnyal, mi szépíti meg igazán a nőket: egy jó ruha, egy jó haj, vagy egy szép smink. Én persze a sminket próbáltam védeni.
Gondoljatok csak bele:
1 - valaki felvesz egy szép ruhát, de a haja zsíros, formátlan, sminkje nincs;
2 - egy farmerben, fehér pólóban van, sminkje megint nincs, de a haja gyönyörűen beszárított;
3 - újra a jól bevált farmer-póló kombináció, de a zsíros haja mondjuk egyszerű copfba fogva, és van rajta egy, az arcához illő, nem túl erős, de szép smink.
Melyikre mondanátok, hogy rendben van?
Szerintem a smink adja meg egy nőnek az igazi érzést, hogy jól néz ki, mehet meghódítani a világot! Természetesen egy dögös ruha is sokat segít, a hajról nem is beszélve, de ha nyúzottnak érzed magad, karikás a szemed, pattanásos a bőröd, akkor lehet bármilyen szép ruha rajtad, nem fogod azt érezni, hogy ide nekem az oroszlánt is!
Pont tegnap jutott eszembe megint a fenti kis eszmefuttatás, amikor egy menyasszonyt sminkeltem. A smink előtt kicsit idegesnek, nyúzottnak láttam, ami persze érthető is, mégis a szóbeli nyugtatgatásom addig hasztalan volt, míg a smink elkészülte után meg nem nézhette művemet (nem volt próbasmink, így nem tudhatta, milyen sminket kapott, régebbről ismerjük egymást, így megbízott bennem). Szóval belenéz a tükörbe, kisimulnak a vonásai és belesuttogja a tükörbe: most már igazi menyasszonynak érzem magam! És a haja már kész volt...
Mer valaki ellenkezni velem, hogy a sminknek sokkal nagyobb hatalma van abban, hogy a nők szebbnek lássák magukat, mint a hajnak vagy egy jó ruhának?!
És nem mellesleg, drága Márti, sok boldogságot kívánok nektek!

2013. augusztus 25.


Úgy látszik, csekély értelmű medvebocsné vagyok, aki már elfelejtette az előző filmforgatás nehézségeit, mert mától is igent mondtam egy új filmnek. Ez egy magyar gyártású, elgondolkodtató film lesz, szerencsére a körülmények sokkal barátságosabbak, mint a Hercules volt-lásd a semmi közepén a 40 fokban. Nemrégen értem haza a forgatásról, még pont a zuhé előtt sikerült a sminkes ecsetet letenni a kezemből és egész emberi időpontban hazaérni, így ha ez a továbbiakban is ilyen lesz, szeretni fogom! Jó, hogy már evvel az első nappal felülírta a rossz emlékeimet úgy általában a filmforgatásról, és elkönyvelhetem a múltkorit egy kivételt képező igen nehéz forgatásnak. A filmezés egyébként sem a kedvenc szelete a sminkes munkáimnak, a szívem csücske azt hiszem, a fotózás, de ennek ellenére minden évben belefutok egy-két filmbe is. Én igazából a szépítést szeretem a munkámban, amikor egy átlagos, de egyáltalán nem csúnya, csak önbizalom hiányos lány a smink után belenézve a tükörbe meglátja az igazi szépségét, amit addig nem akart észrevenni magában.
Ez a film ebből a szempontból is szerencsés, ugyanis szépíthettem is a felnőtt szereplőket, meg ki is léphettem a komfortzónámból munka szempontjából, mert a gyerekszereplőknek élethű bárányhimlőpöttyöket kellett festeni a testükre (az átlagéletkoruk 5 év volt!). Rettentően élvezték.
És bevallom, én is!

2013. augusztus 18.


Múlt hétvégén végre valahára eljutottunk édesanyámékhoz vidékre és úgy feltöltődtem az együttléttel, olyan jó volt végre kiülni a teraszra beszélgetni, meg persze hagyni, hogy édesanyám mindenféle isteni étellel kényeztessen, hogy nemes egyszerűséggel elfelejtettem nektek blogot írni! Régen kapcsolódtam ki annyira, hogy a sminkes énem ennyire háttérbe szoruljon! Valójában nagyon odafigyelek arra, hogy a mókuskerék ne kapjon el megint úgy, mint Berlin előtt, mert az már túl sok volt. Ha azt érzem, közeledem afelé, akkor hajlandó vagyok munkát is visszamondani ennek érdekében. Érdekes módon, amíg a mókuskereket hajtottam, ez az eszembe se jutott, és ha valaki ezt ajánlotta volna a végkimerülés ellen, biztos úgy nézek rá, mint aki megőrült. Munkát visszamondani?! Igen, bár ennek sajnos hátulütője is lehet, mert nemcsak az adott munkáról maradhat le az ember végül, hanem akár a jövőre nézve egy hosszútávú munkakapcsolatról is. Mégis, Berlin után másképp látva a dolgokat igenis megteszem, ha úgy érzem, szükséges. Legalább a tanítványaim is jól járnak evvel!
A héten egy olyan emberrel találkoztam, akivel utoljára 5 éve futottunk össze. Érdekes volt azt hallani tőle, hogy nagyon megváltoztam. Berlin előtt egy, csak a munkájának élő, mindent és mindenki mást a háttérbe szorító, mondjuk ki, karrierista nő voltam, szerencsére a jobbik fajtából, aki nem nyomul és könyököl, és a többi sminkesnek sem árt, de a családom és a barátaim sokszor maradtak hoppon. Tényleg nagyon fontos volt a munkám és igazi szakbarbár voltam. Talán így akartam bizonyítani a létjogosultságomat a szakmában.
Az elmúlt 5 év viszont megváltoztatott, megmutatta, hogy van élet a munka helyett/után is. Lenyugodtam, idősebb, érettebb (=bölcsebb?) lettem, megismertem magam, mert végre volt időm magammal foglalkozni. Észrevettétek, hogy Berlin előtt a blogom majdnem 100%-a a sminkről, a sminkes munkáimról szólt, míg mióta itthon vagyok (képzeljétek, 2 év telt már el azóta!), inkább magamról, az érzéseimről, gondolataimról szól a blog, és csak elvétve írok sminkről. Más lett a fontos.
Természetesen imádok sminkelni, imádom tanítani is, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült újra bekerülnöm a szakmába 3 év kiesés után, de már nem érzem magam szakbarbárnak. 16 év után talán már nem is kell. Bizonyítottam már eleget.

2013. augusztus 4.


Fantasztikus hetem volt, mindig ilyet kívánnék magamnak, ha lenne beleszólásom életem folyásába! Megfelelő, de nem túlzott mennyiségű munka, ráadásul légkondicionált helyiségekben, így a 8. heti melegdömping annyira nem is visel(t) meg; végre összehoztunk egy találkozót a rég nem látott barátnőimmel is, kicsit Szex és New York-osra véve a figurát; ma pedig a WAMP-ot megint nem sikerült üres kézzel elhagynom. Aztán a bakancslistámról kihúzhattam a Hobbit című filmet is; ezt még a forgatás előtt vettem meg DVD-n és megfogadtam magamnak, hogy csak utána nézem meg, amikor van időm az extrákat is végignézni, mert legalább annyira izgalmas azt végigülni, hogyan készült a film, mint magát a filmet megnézni. Mondjuk én a kisebbséghez tartozom, akinek sok újdonsággal nem szolgál, ha egy filmforgatás kulisszatitkait kifürkészi, inkább csak megerősített abban, hogy más filmek stábtagjai is lehetnek fáradtak és a hócipőjük is lehet tele!
Többen kérdeztétek, hogy hogy' állok a nyaralással. Rendszeres olvasóim tudják, hogy én soha nem nyaralok, mindig tavaszolok, vagy őszölök, azt is hol máshol, mint imádott városomban, Párizsban. A nyár nekem mindig kiesik, egyrészt miattam, mert nyáron rengeteg katalógus- és tesztfotózásom van, a menyasszonyokról nem is beszélve, másrészt Lala miatt, akinek szintén hófehér bőre van, mint nekem és nem bírjuk a napot, így kizárt, hogy bennünket valaha egy strandon vagy tengerparton látnátok. Mi, öreg nyugdíjas párokhoz hasonlóan városi turisták vagyunk, ott érzem, hogy megfelelő ingert kap a szépérzékem a kirakatokat nézegetve és vásárolgatva, illetve a kulturális éhségem is kielégül egy-egy múzeumot meglátogatva. Mivel már szinte hazajárunk, a szokásos "megkellnézni"-turisztikai látványosságokat mi már évek óta kihagyjuk, inkább a helyi lakosság által látogatott és preferált helyeket keressük fel mi is. Tavasszal vagy ősszel az időjárás is pont megfelelő városnézéshez, egyedül az esővel kell néha megbirkóznunk, mert Párizs sokkal esősebb, mint Budapest. Tavaly még indokot is tudtunk a látogatáshoz, mondván, hogy a kerek szülinapomat ott ünnepeljük meg, idén már indok nélkül megyünk valamikor októberben vagy novemberben, még nem döntöttük el.

2013. július 28.


Most már tényleg kijelenthetem, hogy befejeződött a filmforgatás számomra! Annyira jó ezt leírni és megélni! Nagyon-nagyon fárasztó volt, nem mindig szerettem, bevallom őszintén, de örülök, hogy kitartottam a végéig, és nem adtam fel a nehézségek dacára sem. Ha rangsorolni kellene a negatívumokat, az első helyen nagy meglepetésre nem a korán kelés lenne, hanem a meleg. Azt bírtam a legkevésbé. Naponta órákat állni a völgyben a tűző napon a műfüstben, koszban, porban. Ez készített ki a legjobban. Az, hogy nem tudtam kipihenni magam sosem, csak másodlagos volt. (Azért szívesen elbeszélgetnék avval az illetővel, aki az évszázad leghidegebb nyarát jósolta idénre.)
Élvezem, hogy végre kialhatom magam, és a futást is újra elkezdhettem! Már nagyon hiányzott a mozgás. Azt hittem, teljesen visszaállhatok a kezdőpontra, ahonnan elkezdtem az edzést és esetleg 2 és fél kilométert majd le tudok futni csigatempóban, de viszonylag gyorsan ment az 5 kilométer is. Megpróbálom megint feltornázni magam a forgatás előtti állóképességem szintjére, és bár azt hiszem, az idei félmaratonról lemaradtam, de jövőre mindenképpen megpróbálom!
Beindultak az egyéb munkáim is, a tanítványaim örülhetnek, újra vannak órák, és az érdi kézilabdacsapat tagjait is megszépítettük a tanítványommal, aki nagyon élvezte a nyüzsgést.
És hódoltam másik nagy szerelmemnek, a divatnak is. Egyrészt eljutottam a kedvenc boltomba is, ahol vártak még a leárazások, és sikerült lecsapnom pár alapdarabra, másrészt egy egyedi ékszereket készítő lány showroomjába is beszabadultam és persze onnan sem távoztam üres kézzel.
És az egyik nyakláncot már fel is avattam ma, Lalával, a férjemmel elmentünk megnézni a Z világháború című filmet, ami témájánál fogva egyáltalán nem érdekel, de kitartó olvasóim tudják az okot, amiért beültem rá: én is dolgoztam benne 4 hétig, amikor Magyarországon folytak a felvételek. És nem, nem vártam meg a végét, hogy elolvassam a nevem a stáblistán. :-)

2013. július 21.


Már érzem a szabadság részegítő illatát!!! Egy forgatáson csak az a biztos, ami már elmúlt, a jövő mindig kérdéses. Én is beállítottam magam arra, hogy ezen a héten vége lesz a forgatásnak, de sajnos csúszás miatt holnap még egy extra hosszú munkával töltött napnak nézünk elébe! Remélhetőleg tényleg sikerül mindent felvenni, amit még szeretnének és a hét további részét ha nem is pihenéssel, de már kevesebb porral és retekkel járó munkával fogom tölteni.
Érdekes, hogy a héten már kilőttem az univerzumba a "szabad vagyok, hívhattok sminkes munkákra"-jelzésemet és páran vették is, így bár nem annyira hosszú, de munkás napjaim lesznek a jövő héten is. Lesz egy olyan fotózásom is, ami már tavaly is nagyon jókedvűen és jól telt, remélem, ez is hasonló lesz. Egy sportcsapat tagjait fotózzuk, és mivel sokan lesznek, tanulva a tavalyból, idén már segítségül viszem egy tanítványomat is. A tanítványaimat csak ismerős helyekre viszem. Oda, ahová én is először megyek, nem szeretek senkit magammal vinni, mert nem ismerem a körülményeket, modelleket, nem tudom, hogyan reagálnának, ha menne egy másik sminkes is, így nem kockáztatok. De a mostani helyzetet, fotóst, helyszínt már ismerem, így nincs akadálya, hogy "világot lásson" a tanítványom is.
Aztán fejest ugrom a komfortzónás életembe, futással, főzéssel, shoppingolással. Azt sem tudom, vannak-e még egyáltalán leárazások, az elmúlt 6 hét alatt tényleg kiestem nagyon az evilági dolgokból, lemaradtam hírekről, nem mentem fel a facebookra; minden energiámat a forgatásra tartogattam.
Igyekeztem tudatosan étkezni, egyrészt mindig lehetett nassolni, a stábtagokat a főétkezéseken kívül is rengeteg plusz étel várta és próbáltam nem enni csak úgy unaloműzőnek, így egy dekát nem híztam, ami nagy szó ilyenkor; másrészt mivel tényleg megterhelő volt a szervezetnek a napi 17 óra munka (plusz 1-1 óra utazás, a maradék időben házaséletet élni, macskát simogatni, fürödni és aludni...), a meleg, a levegőtlenség, a piszok, a komfortzónámon kívül alkotni (csúnyítani kellett az egész testen), ezért nagyon odafigyeltem, hogy rengeteg vitamint egyek, főleg gyümölcsöt, és sokat igyak, nehogy kiszáradjak. Mindez sikerült és ha belegondoltok, nem egyszerű ezt megvalósítani úgy, hogy közben azért maximálisat kell nyújtani a munkában is.
Remélem, sikerült.
Újabb nagyszabású referencia került az önéletrajzomba. :-)

2013. július 13.


Nem tudom, mennyire unjátok, hogy hetek óta a filmforgatásról írok, de pechetekre még kétszer erről írok, mert most ebben élek, ez tölti ki a mindennapjaimat. Az összes más munkámat lemondtam ennek a kedvéért, a tanítványaimat türelemre intettem, szegényeknek még nehezebb lehet, hogy nincs órájuk már 5 hete és a következőben sem várhatnak még változást.
Ma van a szabadnapunk, ellenben holnaptól megint nyomjuk a munkát, elvileg csütörtökig, aztán ki tudja, valójában meddig.
Eddig a legtöbb, amit egymás után forgattunk, 5 nap volt, de múlt vasárnaptól tegnapig megállás nélkül csináltuk. Azt gondoltuk, a plusz egy nap már nem számít számottevően, pedig dehogyisnem! Tegnap már mindenki teljesítőképessége határán volt, belassultunk, nem voltunk olyan virgoncak, mint előtte. Mindenki a túlélésért küzdött, és sikerült!
A csapatról még nem is írtam, pedig megérdemelték volna előtte is. 22-en vagyunk, és bár alig páran ismertük egymást előtte, nagyon jó kis társaság alakult ki. Hihetetlen ezt írni, de nincs fúrás-faragás, sz@rkeverés, ami általában óhatatlanul bekövetkezik egy sokáig összezárt, fáradt társaságnál. Nálunk tényleg nincs kibeszélés, próbáljuk egymást segíteni, jókat beszélgetünk a szünetben, és figyelünk a másikra. Nincs irigykedés, kivételezgetés, mindenki egyformán dolgozik. Ez nagyban megkönnyíti a munkát, rossz belegondolni, milyen lenne, ha a mindennapi sok nehézség mellett még evvel is meg kellene küzdenünk! Szerencsénk van egymással.

2013. július 6.


Ma kaptok blogot, mert kivételesen ma van a szabadnapunk a forgatáson, holnap viszont munka van, egészen jövő hét péntekig, szóval csúnya, nehéz 6 napnak nézek elébe! A fél4-es kelés 3 óra 10 percesre módosult a héten, és lesz is a jövőben is, és ha azt hiszitek, az a 20 perc nem számít, hát nagyon tévedtek!!! Vagy emiatt a 20 perc miatt, vagy egész egyszerűen azért, mert 4. hete emberfeletti teljesítményt csinálok sminkes társaimmal, már reggel 9-kor azt érzem, meghalok a fáradtságtól (és akkor még mindig van 12 óra a munka végéig)!
Mint írtam, a sminkesekből a munka végén 2 csoportot csinálunk, és 2 óránként megosztjuk, hogy míg az egyik fenn van a setben, a másik pihenhet a sminkes sátorban, majd fordítva. Ráadásul azt is igazságosan figyeljük, hogy ha az egyik nap mi kezdjük a setben álldogálást, másnap a másik csoport tegye ezt (10 órás forgatási napot alapul véve az első csoport 3-szor megy fel). A pihenő sátorban lehet picit bóbiskolni is (sörpadok vannak, keskenyek, kemények, szóval maximum alfába tudunk lemenni, kicsit a szemünket becsukva), vagy jókat beszélgetünk, meg én ekkor szoktam a barátokat és ismerősöket felhívni telefonon. Itt hihetetlenül gyorsan elrepül a 2 óra. A setben viszont mintha más időszámítás lenne, csak vánszorog. Mivel jó az idő, ezért természetesen izzadnak a statiszták, ami nem túl jó hír nekünk, mert folyamatosan korrigálni kell őket. Ráadásul tegnap a legnagyobb meglepetésünkre egy jó kis kiadós zápor is lecsapott ránk a forgatás kellős közepén délután 3-kor, alig volt időnk menedéket találni, hogy ne ázzunk el teljesen. Mikor mi már biztonságban tudtuk magunkat, azon kezdtünk el aggódni, vajon minden statiszta száraz helyen van-e, vagy az eső elmúltával megint nekikezdhetünk a 160 szereplő egész alakos testfestésének, mert a víz teljesen lemosta róluk! Szerencsére nemcsak helyes, hanem okos fiaink is vannak, mert a napocska újbóli előbújásával ők is előmerészkedtek rejtekhelyükről és mindegyik ugyanolyan festett volt, mint az eső előtt! Mivel a föld teljesen felázott, a tájon látszott, hogy megváltozott, így egy gyors váltással nem az előre eltervezett jeleneteket vették tovább, hanem közelieket a statisztákról. Ekkor örültünk csak meg, hogy mindegyik rendben volt, így a sminkjavítással nem kellett órákat elvacakolni!

2013. június 30.


Harmadik hét kipipálva!
Mivel csúszásban vagyunk (SOHA nem forgattam még filmet, amiben be tudták volna tartani az előre eltervezett menetet), ezért ettől a héttől kezdve már szombaton is dolgozunk, tehát a regenerálódásra, magánéletre, pihenésre egyetlen nap marad, a vasárnap.
Ma majdnem délig aludtam, bevágtam egy adag ruhát a mosógépbe, egy kis csirkét a sütőbe, pihegtem egy kicsit a kanapén, majd nemrég keltem fel a másfél órás szundikálásomból, mert az éjszakai alvás nem volt elég. Most érzem magam félig-meddig kipihentnek, ami kicsit vicces, mert legkésőbb 3 óra múlva megint le kellene feküdnöm ahhoz, hogy a fél4-es keléshez aludhassak legalább 5 és fél órát! Szóval, azt hiszem, már kezdtek rájönni, milyen is valójában egy filmforgatás, és mennyi fáradtsággal készül egy-egy film. Sokkal.
Minden egyes jelenetet legalább 10-szer kell felvenni akkor, ha egy kamerával forgatnak. Ha esetleg másik irányból is szeretnék, akkor kamera átállás, átvilágítás (ez kb. egy óra), majd újból felvenni ugyanazt a jelenetet megint legalább 10-szer. Az átállás ideje alatt szerencsés esetben pihenhetnek a szereplők, ehetnek, árnyékba bújhatnak, de a kevésbé szerencsések, illetve a fény- és testdublőrök ilyenkor is dolgoznak, mert hozzájuk állítják be a dolgokat.
A héten nem volt olyan eget verő meleg, de többször is meg kellett állni napközben, mert eleredt az eső, és mint írtam, a statiszták testfestése vízalapú festékkel történik, így az izzadást tudjuk korrigálni, ha gyorsan felitatjuk, de egy heves nyári záporhoz már nem tudnánk olyan trükköt alkalmazni, ami megmenthetné a sminket. Esőben minden statiszta gyorsan valami fedelet keres, mi meg csak reménykedhetünk, hogy tényleg mindegyik megtette időben, így a korrigálás nem újbóli egész alakos festést jelent majd az eső után. Persze ilyenkor a hőmérséklet is leesik, evvel is meg kell küzdenünk nekünk is. Ráadásul a legjobb, ha előrelátóak vagyunk, és aki kimegy a setbe napfényben és 35 fokban, az is kivisz magával plusz pulcsit és esőkabátot, hogy ne ázzon el teljesen, ha az időjárás úgy gondolja, esni van kedve. Úgy nézünk ki, amikor megjelenünk, mint a málhás szamarak: ott van a hatalmas, átlátszó műanyagból készült, fakkokkal ellátott sminkes táskánk, amiben a festékektől kezdve a naptejen, papír zsebkendőn át a pulcsin keresztül az esőkabátig minden van; aztán egy pici, horgászok által kedvelt összecsukható széket is cipelünk, hátha lesz a két óra kintlét alatt 10 szabad percünk, amikor esetleg leülhetünk. Általában nincs, de senki nem meri megkockáztatni, hogy a lustasága miatt esetleg nem veszi vállra a székét induláskor, mondván, hogy úgysem ülhetünk, mert ugye Murphy sosem pihen és senki nem akarja, hogy két órát ácsorogjon, ha tudna ülni is.
Gondoljatok rám a jövő héten is, 6 fárasztó, munkás nap áll előttem!

2013. június 23.


Eltelt a második forgatási hét is. A tanulságok ugyanazok, mint a múlt héten, megspékelve avval, hogy nehezen bírom a 40 fokot és a piszkot. A díszletet egy szántóföld közepén állították fel, amit dombok vesznek körül, így csodásan megreked benne a műfüst, műpernye, kosz, piszok, retek, meleg, fülledt levegő. Hiába az 50-es faktorú naptej, így is leégnék vállkendő vagy hosszú ujjú ing nélkül, ezért kénytelen vagyok abban dolgozni. Plusz kendő a fejre, zárt cipő, hosszú nadrág, és eszméletlen mennyiségű kullancsriasztó. A forgatás végén van rajtam izzadtság, hidratáló krém, testápoló, naptej, kullancsriasztó, füstillat, piszok és a statiszták sminkjének lemosásához használt oldószer. Ha szerencsém van, csak a kezemen, kevésbé szerencsés esetben a ruhámon is, amit ilyenkor egyszerűen ki kell dobni, mert nem jön ki belőle, bár már próbáltam mindenféle trükkel kimosni belőle. A stábbusz a Keletinél szokott kitenni, a másik oldalán, mint ahol lakom, és bizony sietősre szoktam venni a sétát, mert elképzelhetetlenül büdös és izzadt vagyok. Lalának mindig telefonálok, amikor leszállok a buszról, hogy mire hazaérek, csak ledobhassam magamról a ruhákat és fejest ugorhassak a vízbe! Fürdés közben szoktuk megbeszélni a napunkat, majd kb. egy óra ébrenlét, este 10 után belezuhanok az ágyba, hogy fél 4-kor már ismét talpon lehessek. Érdekes módon a kevés alvást ezen a héten jobban bírtam, mint a múlt héten, most a meleg jobban megnyomott és kifárasztott, ezt bírtam kevésbé. Rengeteget iszunk és folyamatosan gyümölcsöket is tömünk magunkba, így legalább a kiszáradás nem fenyeget bennünket.
Az ételeket kezdjük megszokni, angol catering van, angol szakáccsal, aki kezdi a magyar ételeket is belecsempészni a napi menübe (a rántott csirke személyében), de azért még mindig többségében angol ételeket eszünk. Egyetértek imádott Hercule Poirot-mmal, aki azt mondta, angol konyha nem létezik. Rengeteg párolt zöldség van, aminek én személy szerint örülök, mert szeretem, de sajnos nem ízesítik, csak megfőzik, úgy meg minden zöldségnek nagyon zöldség íze van.
A munka egyre jobban megy, gyorsabbak is vagyunk, meg most már egyedül is tudjuk csinálni, eddig két sminkes dolgozott egy időben egy statisztán. A forgatás alatt folyamatosan igazítjuk őket, mert szerencsétlenek is izzadnak, és mivel vizes alapú testfestéket használunk, ezért ha nem vigyázunk, egyszerűen lefolyik róluk. Ezért a fele sminkes mindig kinn álldogál és javít, a másik fele a sminkes sátorban pihenget, majd két óra múlva váltás.
Kívánjatok kitartást a jövő hétre is!

2013. június 9.


Vége van az első forgatási hetemnek, már csak 5 van hátra! Tanulságos volt, több okból is:
1. ha megszoktad, hogy reggel 9-ig alhatsz, a fél 4-es kelés nem esik jól. Nagyon nem esik jól.
2. ha korán kelsz, a tested azt kívánja, hogy korán is feküdj. Kellemetlen, ha nem lehet.
3. a napon le lehet égni még naptejjel is.
4. a jó testű fiatal fiúk udvariasak, nem szabad a kinézet alapján általánosítani és előre téves következtetéseket levonni.
5. barátokkal is nehezen múlik a nap, főleg ha az 17 órát jelent naponta.
6. én még nyűgösen is kedvesebb vagyok az átlagnál.
7. a férjem személyi titkárnak is tökéletes....

A fentebbiekből már sok mindenre lehet következtetni, például hogy kutyául hosszú egy-egy forgatási nap, nagyon korán kelünk, hogy a 160! statiszta mindegyikét kifesthessük a 10 órakor kezdődő forgatásra (teljes testfestésről van szó). A fiúk tündériek, türelmesek, udvariasak, mindent elviselnek, amit csak csinálunk velük, például a festéket lemosni az összetételénél fogva csak erőteljes dörzsöléssel lehet. Nos, mindezt a forgatás után is némán tűrik, sőt még hálásak is érte, hogy nem úgy kell hazamenniük, ahogy addig kinéztek (lenne nagy meghökkenés a bkv-n).
Bár a sminkesek két órás váltásban mennek ki a helyszínre, nem mindig sikerül árnyékot találnunk, ilyenkor a tűző napon kell várakoznunk és a felvétel előtt korrigálnunk. Most hétvégén már 50-es faktorú naptejet vettem, remélem, az már csak elég lesz, hogy ne készüljön ki teljesen a bőröm a forgatás végére.
Szerencsére a helyszínen a vártnál jobban bírom az alváshiányt, akkor eresztek csak le, amikor hazaérek. A férjemmel még próbálok kicsit lefekvés előtt beszélgetni, hogy ne csak telefonon tartsuk a kapcsolatot, de azt vettem észre, hogy a fáradtság abban jön ki a leginkább, hogy mesélés közben keresem a szavakat, nehezen jutnak eszembe. Hiába, a beszédkészség a túléléshez nem szükséges.
Amikor Lala hazaér a munkájából, mindig elolvassa az e-mailjeimet, én pedig a forgatási szünetben megmondom neki, mit válaszoljon az adott levélre, így valójában senki nem marad napokig válasz nélkül.
Szerencsére csak hétköznap volt forgatás, így a hétvégén úgy érzem, be tudtam pótolni az alváshiányomat, sőt, olyan kipihentnek éreztem ma magam, hogy még futni is elmentem a Városligetbe, pedig erre hétköznap nem sok esélyt adtam magamnak. Mondjuk, hiányzik a futás, mert normális esetben minden másnap futok, de ez most lehetetlen, így maradt a szinten tartás a heti egy futással és remélem, ha befejeződik július végén a munka, újra elkezdhetek komolyan edzeni. Addig marad a túlélésre koncentrálás.
És ha eddig nem úgy tűnt, most bevallom, hogy bár ebben a bejegyzésben csak panaszkodtam, valójában nagyon élvezem a munkát és büszke vagyok rá, hogy dolgozhatok benne, de mivel magáról a munkáról még nem írhatok semmit, arra gondoltam, a körülményekről írok, hogy ne maradjatok blog nélkül.

2013. június 9.


A munkám velejárója, vagy mondhatom, a munkám maga, hogy fantasztikus helyeken, fantasztikus embereket sminkelhetek. Többnyire széppé próbálom őket tenni, de néha kivételes esetekben pont nem a szépítés a feladatom. Holnaptól megyek a már korábban említett filmforgatásra, ahol bizony nem szépíteni fogok, hanem rondítani. Hogy kiket és miért, az még maradjon titok, de amikor már lehet, ígérem, egy hosszabb bejegyzésben majd írok róla! Egyelőre még rettegek a munkától, mert nem tudom, hogy' fogom bírni a kora hajnaltól késő estig tartó munkanapokat. Előző életemben biztos macska voltam, mert imádok sokat aludni, az én komfortérzetemhez kevés a 8 óra alvás is, és hát bizony holnaptól nemhogy 8, de még 5 órát sem fogunk tudni aludni! Elképzelni sem tudom, hogy' lehet ezt heteken keresztül bírni úgy, hogy azért minőségi munkát adjon ki az ember a kezéből. Remélem, hogy most csak hisztizem nektek, és valójában könnyedén fogom venni azt az akadályt, hogy nem tudom kialudni magam, de ha mégsem, legalább nem fog meglepetésként érni! :-)
Ha levelet írnátok nekem az elkövetkező hetekben, kérem a türelmeteket, amíg válaszolni tudok rá. A telefonomon nincs internet és ha tényleg fárasztó lesz a munka, a legelső dolog, amiről lemondok egy kicsit több alvás kedvéért, az az interneten való szörfözgetés lesz esténként.

2013. június 2.


Elég húzós napjaim voltak mostanában, egyrészt Ghost főpróbahét volt az Operettben és az utolsó napokon sminkben-hajban-jelmezben próbáltak a színészek, hogy a színpadon is leteszteljük, mi mutat jól, mit lehetne máshogy csinálni. Smink szempontjából a legnagyobb kihívás a táncosok voltak, akik néha embereket, néha szellemeket játsszanak és szerettük volna ezt a sminkkel is kifejezni, de egy-egy átsminkelésre sokszor csak pár másodpercünk és két kezünk van. Azt hiszem, azért megoldottuk. Az eredményt megnézhetitek, ha jegyet váltotok a darabra! :-)
A másik esemény, ami az elhavazásomat okozta, egy kezdődő filmforgatás workshopjai voltak, ahol megtanulhattuk, mi is lesz a későbbiekben a feladatunk. Egyelőre erről többet nem írhatok, de mint a Zombiháború esetében, ha már túl leszek rajta, majd beszámolok róla! Apropó, World War Z. Még Berlinben megismert külföldi barátaimmal e-mailben tartom a kapcsolatot és anno nekik is megírtam a forgatási élményeimet Brad Pitt-tel. Ezzel csak nehezítettem a dolgomon, mert a levelek angolul íródtak. Már akkor is nagyon rákattant az egyik amerikai barátnőm, hogy már csak azért is végigüli a filmet az utolsó percig, mert mindenképpen meg akarja nézni a nevem a stáblistán. Az Istennek se tudtam megmagyarázni neki, hogy nem leszek rajta, mert én icipici pontocska voltam a stábtagok között, maximum a vezető angol sminkesek nevei kerülnek fel, de hajthatatlan. Ma kaptam tőle egy plakátot, amiben a filmet reklámozzák, június 13-án fogják bemutatni náluk, és azt írta, alig várja, hogy megnézze, és a nevemet is a stáblistán. Most nem tudom, ő a feledékeny, vagy én nem tudok rendesen angolul. :-)

2013. május 22.


Fantasztikus volt a múlt hetem, több okból is.
Először is új dolgokat tanulhattam a munkám révén. Janza Katával és Szabó P. Szilveszterrel a Jövőre, Veled, itt! című darabot sminkelhettem életemben először. Ez a darab azért kihívás a smink szempontjából, mert kb. egy percem van az átöltözések közben átrúzsozni Katát, vagy épp öregíteni őket, mert a darab 25 évet ölel át és ezt a sminkkel is éreztetni kell. Nagy boldogságomra sikerült megoldanom a helyzetet, pedig beugrani, más munkáját átvenni, aki már évek óta csinálta, nem egyszerű. De ahogy Szilveszter is megoldotta a saját szerepében, úgy én is az enyémben! :-)

A másik darab az Elisabeth volt, ezt sem sminkeltem még korábban, ráadásul nemcsak sminkes feladatom volt benne, hanem bajuszt, szakállt és parókát is kellett ragasztanom, amit eddig még szintén nem csináltam. De mivel fenn maradtak a szereplőkön az előbb említett szőrök, így ebből is átmentem. És azt már nem is említem, hogy Ferenc Józsefet is öregíteni kellett, de ezt már fél kézzel megoldottam, mert Szilveszteren már előzőleg begyakorolhattam, hogyan is kell ezt csinálni.

Jó dolog, hogy a szakmámban még mindig megtalálnak új, megtanulásra váró feladatok, soha nem lehet hátradőlni és elégedetten konstatálni, hogy immár mindent tudok. Soha nem szabad eljutni idáig, mert ez a hozzáállás lenne az alkotás halála. Ha valaha azt érezném, hogy mindent tudok, és már nem lehet új dolgokat mutatni nekem, na, akkor teszem le az ecsetet és fogok sürgősen egy másik szakmába, mert sminkelni csak teljes odaadással, lelkesedéssel és az új dolgok megtanulásának vágyával lehet. Szerintem.
Sujtásos nyaklánc
A másik esemény, ami boldoggá tett, az a csodálatos, meseszép, sujtásos technikával, nekem készített nyakláncom megérkezése volt. Már említettem nektek egy régebbi bejegyzésemben, hogy rákattantam az ilyen ékszerekre. A meskán találtam két fantasztikus kézügyességgel megáldott lányt, az egyik a fülbevalóimat készíti szakadatlanul (5 darabot rendeltem tőle, különböző színekben, nemsokára ezeket is megmutatom, ha teljes lesz a készlet, hogy irigykedhessetek :-) ), most pedig Panka gyönyörűséges nyaklánca varázsolhat el benneteket. A színeket én választottam és azt kértem, hogy hatalmas legyen, mert kicsit megalomán vagyok, ezt be kell ismernem. Ha ti nagynak, vagy túl színesnek találjátok az enyémet, semmi gond, Panka olyat csinál nektek, amilyet csak ti szeretnétek. Akit érdekel az elérhetősége, szívesen megadom.

2013. május 12.


Érdekes történések indították el bennem az elmélkedést a megbízhatóságról.
Az egyik menyasszonyom a próbasmink idején, jóval az igazi esküvő előtt kifizette nekem az egész összeget, ami az ő és másik 3 ember sminkjét jelentette a nagy napon, plusz a próbasminket természetesen, mondván, hogy akkor már nem akar az anyagiakkal foglalkozni. Bevallom, kicsit megriadtam ekkora bizalomtól, a mai világban hogyan bízhat meg ennyire egy ismeretlenben, bármennyire is szimpatikus?! Kitartó olvasóim emlékezhetnek, pár éve írtam egy sminkesről, akit hiába vártak az esküvő napján, először még elérték telefonon, akkor azt mondta, jön, csak késésben van, majd végképp elérhetetlenné vált és végül az utolsó pillanatban egy vendégnek kellett valami sminket feldobnia a kétségbeesett menyasszonynak. Honnan tudhatta az én menyasszonyom, hogy én nem ilyen vagyok?! Persze, nem vagyok ilyen, jelentem, tegnap időben megérkeztem, kisminkeltem, a másik 3 hölgy is elégedett volt és az én pocakom is megtelt isteni süteményekkel, de a szakmában töltött 16 év engem a helyében már óvatosságra intett volna.

Sajnos a másik már nem happy end: egy fodrász ismerősömet ajánlottam egy nagy munkára egy olyan megrendelőhöz, akikkel már évek óta együtt dolgozom. A munka végeztével egy borítékban megkapta a pénzét, de véletlenül 10 ezer forinttal többet tettek bele. Amikor észrevették, jelezték nekem, én pedig szóltam a fodrásznak, akinek annyi volt az egészhez a hozzáfűznivalója, hogy azt hitte, a többi borravaló, és az egészet elköltötte, nem tudja visszaadni, mert elfogyott a pénze. Természetesen a saját jó kapcsolatomat nem akartam a megrendelővel e miatt veszélyeztetni, így saját pénzből visszaadtam a pénzt, de nem meglepő módon, evvel a fodrásszal megszakítottam a kapcsolatot, a továbbiakban nem óhajtom ezt a lányt küldeni munkákra, mert az én megbízhatóságomat is veszélyezteti. (Többek között ezért válogatom meg nagyon azt is, hogy melyik tanítványomat ajánlom magam helyett, mert az ő munkája kihat rám is.)

Nagyon tanulságos dolog látni, ki hogyan áll a munkához. Azt hittem, minden "szolgáltató" minimum annyira lelkiismeretes, precíz, megbízható, mint én, mert szerintem ez az alap, ami kell ahhoz, hogy egyáltalán valaki elgondolkodjon azon, hogy olyan szakmát választ, amiben emberekkel foglalkozik és azon múlik a megélhetése, hogy ezek az emberek mennyire voltak megelégedve vele. Furcsa tapasztalni, hogy néhány "szolgáltatónak" nem terjed odáig az intelligenciája, hogy rájöjjön arra, nem elég tehetségesnek lennie, fontosabb a körítés, amibe a tehetségét csomagolja: kedvesség, szakmai alázat, hozzáértés, udvariasság, megbízhatóság, pontosság... Napestig sorolhatnám, de értitek, miről beszélek.

2013. május 1.


Heti sminkes jó tanács:

„Ha nem szereted a púdert, akkor csak egy leheletnyi réteget vigyél fel a T-vonalra, ami az arc leginkább zsírosodásra hajlamos területe.”

2013. április 24.


A vasárnapi blogbejegyzésem azon egyszerű ok miatt maradt el, mert nem voltam Magyarországon, kicsit elmentem "szomszédolni", Erdélybe, pontosabban Sepsiszentgyörgyre. Minden évben ebben a városban Szent György-napokat tartanak. Sok kultúra (koncertek, előadások) és kicsi szórakozás (kirakodóvásár). Mi a kultúra szekcióra kaptunk meghívást természetesen, a Lili bárónő operettet vittük el az arra érdeklődőknek. Hétfőn volt két előadás, de a díszletek és a világítás beállítása miatt már szombaton kiutazott a társaság. Arra gondoltunk, addig, amíg a többiek dolgoznak, addig mi, ráérők szétnézhetnénk a kirakodóvásárban.
Nagy bánatunkra a kultúra és a szórakozás között nincs átfolyás, előbb a kulturális események zajlanak le, majd utána lesz csak a vásár, így hiába reménykedtünk benne, hogy ráérő időnkben megnézzük a román és magyar kézművesek csodálatos alkotásait, az majd csak holnap kezdődik.
Viszont megnéztük a csodás Székely Nemzeti Múzeumot, sokat sétáltunk a városban, iszonyú jókat ettünk (Magyarországon is finom a kürtőskalács, de az igazi hazája Erdély, ezt be kellett látnom), egyesek finom házi pálinkát és bort ittak (én nem szeretem az alkohol ízét, így ez nekem kimaradt), a szállásunkhoz közeli csónakázótavon csónakáztunk...
És persze Annával, a fodrászlánnyal találtunk egy olyan boltot is, ahol ékszereket árultak, és hát természetesen nem jöttünk ki üres kézzel. Az én nyakláncomat - homályosan - láthatjátok az egyik képen, ha ide kattintotok.
És a látszat csal, ÉN csináltam a sminkeket, a színészek csak belekontárkodhattak kicsit a fotók kedvéért. :-)

2013. április 17.


Heti sminkes jó tanács:

„A homlokodon és/vagy az állcsontodnál próbáld ki azt az alapozót, amit meg szeretnél venni. Ha pont megfelelő árnyalat nincs, akkor egy, de csak egy árnyalattal lehet világosabb, vagy végső esetben sötétebb, mint a te arcszíned.”

2013. április 14.


A kis kihagyás most nem a lustaságomnak volt köszönhető, hanem az elfoglaltságomnak. Azt hiszem, már csak egy hangyányira vagyok attól, hogy megint olyan zizegősek legyenek a napjaim, mint Berlin előtt. Az Operettben majd' minden este dolgozom, előadás előtt két órával már bent kell lenni, ami általánosságban délután ötöt jelent és az előadás végéig maradok, így fél 11-nél hamarabb ritkán érek haza. Így az esték, mint a jól megérdemelt pihenés időszaka, kiesnek. Napközben meg vagy tanítok, vagy a vállamra kapom méretes sminkes táskámat és megyek, ahová hívnak. Szóval mozgalmas és korántsem ráérős napjaim vannak mostanában. Persze a divatot sem hanyagolom el, mostanában például teljesen beleszerelmesedtem a sujtásos technikával készített ékszerekbe. Hallottatok már róla? Én szégyenkezve vallom be, hogy a közelmúltig az ilyen ékszerek elkerültek engem. Az egész egy blogbejegyzéssel kezdődött kedvenc Pumpkin Paradise oldalamon Dori Csengeriről. Teljesen elvarázsoltak a gyönyörű ékszerek, de akkor még nem gondoltam arra, nekem is lehetnének hasonló csodáim, valahogy eszembe sem jutott, hogy itthon is vannak olyan ékszerkészítők, akik ilyen technikával dolgoznak és hoznak létre álomszép remekműveket. Végül Gabi, a pumpkin blog írójának segítségével belevetettem magam a kutatásba és sikerült megismerkednem egy magyar alkotóval, akitől rendeltem két gyönyörűszép ékszert, amit a meskán találtam. Aztán kiderült, hogy egyedi megrendelésre is készít ékszert, elmondom az elképzeléseimet, ő meg megcsinálja nekem. Ilyen egyszerű. Teljesen meseszerű számomra, hogy azt mondom például, zöldből és rózsaszínből szeretnék egy egyedi ékszert, és hipp-hopp máris megcsinálja. Csak nekem. Az én egyéniségemre szabva. Remélem, nemsokára megkapom az első gólyát, amit sajnos ismerve magam egy csomó fog követni, mert ha egyszer rákattanok valamire, a megszállottságig tudok rajongani érte.
Szóval az elkövetkező időszakban ha felétek közelít egy olyan nőszemély, aki hihetetlenül hatalmas, de hihetetlenül gyönyörű, sujtásos technikával készített ékszert visel, az minden bizonnyal én leszek.

2013. április 9.


Heti sminkes jó tanács:

„A megfelelő alapozó szín esetén az alapozót elég az állcsontig feltenni, nem kell a nyakra, dekoltázsra is felvinni, kivéve ha ezeken a helyeken piros a bőröd, vagy pattanás csúfoskodik rajta.”

2013. április 2.


Sminkesként már régen megszoktam, hogy bármikor dolgozhatok, legyen az hétvége, éjszaka vagy ünnepnap. Nálam a karácsony, szilveszter, március 15-e és a többi ünnepnap ugyanolyan lehetőség a munkára, mint bármelyik másik nap. Viszont érdekes módon egyetlen kivétel van: soha nem dolgoztam még Húsvét hétfőjén (amikor tévénél dolgoztam, mindennap bent voltunk, így az egy speciális szelete a sminkelésnek). Amióta eljöttem a tévétől és a magam ura vagyok, ez az egyetlen nap az évben, amikor száz százalékig biztos lehetek benne, hogy ez egy szabad nap lesz munka szempontjából. Tuti, hogy nem raknak fotózást erre a napra, divatbemutatót sem tartanak és nem kell attól félnem, hogy ezen a napon szeretne valamelyik menyasszonyom próbasminket.
Régebben mindig hazamentünk a szülőkhöz ezen a napon, de mióta kinőttem a locsolkodókat váró éveimből, már kevésbé hoz lázba az, ha büdös kölnivel megöntöznek a rokonok, így biztosra megyünk és fenn maradunk Budapesten. Ha szép az idő, kirándulni szoktunk valahová, tegnap viszont nem tetszett annyira, hogy kidugjam az orrom a jó meleg lakásból, így igazi kényeztetős napot tartottam. Magamat is kényeztettem avval, hogy semmi különöset nem csináltam, meg a cicámat is avval, hogy halálra simogattam, bár ha jobban belegondolok, az is nekem esett jobban, mint neki. :-)
Mióta újra munkásabbak a napjaim, azóta kifejezetten jólesik egy-egy olyan nap, amikor nem dolgozom. Ha hétköznap van, be-bejárogatok boltokba, no nem azért, mert vásárolni szeretnék, hanem a leendő stylistkodás miatt ismernem kell minden bolt kínálatát és stílusát, és olyan boltokba is be kell mennem, ahová még a lábamat sem tettem be régebben (ilyen új ismeretség például az Ulla Popken bolt, ahol nagyméretű ruhákat lehet kapni, ezt szerencsére magam miatt eddig elkerülhettem).
Viszont ha hétvégén van szabadnapom, irány Tápiószele, ahol a szüleim laknak. Fájó pontom volt, amíg Berlinben éltünk, hogy évente egyszer jöttünk haza Magyarországra, és egyszer jöttek ki a szüleim hozzánk, így összesen kettő, azaz kettő alkalom volt az évben, hogy jól kibeszélgethessük magunkat, így mióta újra Pesten lakunk, minden alkalmat megragadok, hogy együtt lehessek velük.

2013. március 28.


Kifogásaim mindig vannak, miért nem tudtam blogot írni, a legigazabb a nem volt időm rá. Szerencsére most egy kicsit könnyebb a helyzet, így pótolom a dolgot.
Kezdenek besűrűsödni a napjaim, néha már munkákat is át kell adnom a tanítványaimnak, mert én aznapra már foglalt vagyok.
Berlinből hazajőve nagyon kíváncsi voltam, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra a szakma berkeibe kerüljek, mert a 3 év kiesés egyenértékű volt avval, mintha fellőttem volna magam a Holdra. Azt gondoltam, nem lesz annyira nehéz visszatornázni magam, mint egy lelkes kezdőnek, aki ismeretlenként szeretne sminkes munkákat kapni, de nem tudhattam, nekem gyorsabban sikerül-e, egyáltalán újra sikerülhet-e sminkesként dolgoznom, és elérhetem-e megint azt a magasságot, ahonnan kimentem Berlinbe. A tavalyi év ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával telt, és bebizonyosodott, igen, van helyem sminkesként Magyarországon, és ehhez alig egy évnek kellett eltelnie. Visszatérve a "Holdról"
egyből fantasztikus munkákat kaptam, lásd Brad Pitt filmforgatás, X-Faktor, Operettszínház,... és a magánemberek is megtaláltak, ki alkalmi sminket szeretett volna, ki tanulni.
Nem tudom, nekem miért sikerült másodszor is az, ami sokaknak elsőre sem jön össze; az, hogy szerettem volna, nem hiszem, hogy elegendő ok lenne, mert mások is lelkesek, és sokan vannak, akik szerintem olyan dolgokat is megtennének érte, amikre én még csak gondolni sem vagyok hajlandó. (lásd a 2012. 11. 07-i blogbejegyzésemet). Hiába filózgatok, úgysem fogom tudni megfejteni. Úgy látszik, az én karmám az, hogy sminkes legyek. Ha nem teszek érte semmit, akkor is az vagyok/leszek. Ez van. És ki vagyok én, hogy vitába szálljak a sorsommal?! :-)

2013. március 14.


Heti sminkes jó tanács:

„Ha erősíteni, vagy dúsítani szeretnéd pilláidat, gyógyszertárban vegyél ricinusolajat, töltsd bele egy már kifogyott szempillaspirálos tubusba, és este lefekvés előtt kend át vele a pilláidat. Pár héten belül látványos lesz a változás!”

2013. március 10.


Végre lett egy szabadnapom, amikor sem beteg nem vagyok, sem dolgoznom nem kellett. Persze azért ezt sem henyéléssel töltöttem, hanem a szokásos évi nemszeretem nagytakarítást végeztem el a sminkes táskámban.
Természetesen mindig ügyelek arra, hogy tiszta és átlátható legyen a táskám egész évben, de egyszer az évben külön ki is szedegetek mindent, leporolom, lefertőtlenítem őket, és ilyenkor derül ki az is, mi maradhat a táskámban és miből lesz gyakorlóanyag. Már évekkel ezelőtt rászoktattam magam arra, hogy ilyenkor könyörtelenül kiszedjem azt, ami nem lett a kedvencemmé, ami nélkül el tudok képzelni egy sminket. Ami ebbe a csoportba tartozik, annak igenis mennie kell! No, nem messzire, csak a stúdióba, ahol a tanítványaim pingálhatnak ezután vele az órákon. Még mielőtt azt hinnétek, ezek rossz minőségek, gagyi anyagok, felvilágosításul közlöm, hogy nem! Vagy a sminkboltban vettem őket, prémium kategóriájú professzionális anyagok, vagy az illatszerboltokban kapható luxusmárkák termékeiről van szó, tehát olyan nagyon nem kell a diákjaimat sajnálni, hogy ó szegények, maradékkal kell sminkelniük!:-)
Van egy pozitív hozadéka is természetesen ennek a takarítós napnak, nevezetesen, hogy némi hely felszabadul a táskámban, ahová sürgősen be kell szereznem újabb gyönyörűségeket. Ma délután beugrottam egy illatszerboltba, egyelőre csak nézelődni, milyen új anyagokkal és színekkel kápráztatnak el bennünket a kozmetikai cégek. Nagy mázlimra, a szakmámból kifolyólag én több mindent is megvehetek, ami megtetszik, nemcsak olyan színeket, amik nekem jól állnának, hanem ugye a leendő modelljeimnek is, akármilyen színű is a bőrük-hajuk-szemük. Általában dekorkozmetikumokra szoktam elcsábulni, mert például az imádott profi alapozómat nem vagyok hajlandó lecserélni. Megnézem, milyen textúrájúak, állagúak jönnek ki a piacra, de amíg azt nem látom, hogy az én megszokott Kryolanom színvonalát el nem érik, addig biztosan nem fogom őket megvenni. Szóval a szemhéjporok, pirosítók és rúzsok polcain szoktam inkább próbálgatni, a kezemet egy sziú indián is megirigyelné a végén, annyi színes csík tarkállik rajta!
Kinéztem pár gyönyörűséges új árnyalatot, nemsokára megint megrohamozom a boltot és egy vagyont fogok ott hagyni a pénztárnál! Viszont csodaszép színekkel várom a menyasszonyi szezont és persze az egyéb alkalmakra szépülni vágyó hölgyeket!

2013. március 5.


Úgy látszik, a nehezén túl vagyok. Senkinek nem kívánom ezt a szép nevű, de alattomos hangulat- és energiagyilkos Calici-vírust, ami sajnos leterített engem is 42 órára. Engem, a zabszemfenekűt. Nem semmi ereje lehet! Agonizálásom közepette elfilozofálgattam az eutanázia hasznosságáról is (éljen az eutanázia!), meg arról is, milyen betegséget miért kapunk. Érdekes dolgokra jöttem rá, kíváncsi vagyok, te egyetértesz-e vagy elutasítod azt, amiről írok.
Pár éve vagyok olyan bölcselkedő, aki hisz abban, hogy a legtöbb betegséget/balesetet/bajt mi magunk vonzzuk be saját magunk életébe. Ha a saját példámat veszem alapul, hiszem, hogy minden, megállásra és elgondolkodtatásra kényszerítő rosszat okkal kaptam. És meg is tudtam fejteni, miért. Tanultam belőle. Állítólag ez már egy magas szint az élet iskolájában, ha valaki erre rájön. Szerintem meg egy kis tapasztalat és józan paraszti ész elég hozzá.
Példának okáért ezt a kedves hányós-hasmenéses vírust egész pontosan tudom, hogy azért kaptam, mert a múlt héten egy olyan hírt hallottam, amit "nem vett be a gyomrom". A hír itt mellékes, nem engem érint, de van hozzá közöm. Nagyon nem tetszett, ami a tudomásomra jutott, és nem tudtam elfogadni. Nosza, ennek folyományaként akkor bizonyítsam be testileg is. Megtettem, a fene vinné el!
Vagy emlékeztek még arra, hogy 2011 augusztusában jöttem haza 3 év berlini kiküldetés után, alig várva, hogy újra belevessem magam a sminkelésbe? Nos, szeptember elsején egy ostoba konyhai baleset miatt térdszalagszakadásom lett, aminek eredményeképpen jó pár hónapra kivontam magam a forgalomból, meghosszabbítva azt az időt, amit smink nélkül tölthettem immár hazatérve. Minek rohanni, eljön az idő, nem kell siettetni, állj már le egy kicsit!-szólt az üzenet, és köszönöm, megkaptam. Azóta persze beindult újra a munka gőzerővel, de nem görcsölök rá, ezért sokkal jobban tudom élvezni a sminkkel és a smink nélkül töltött időmet is.
A harmadik példa az egyébként, ami ezt az új gondolkodásmódomat évekkel ezelőtt beindította bennem. Akik rendszeresen olvassák a blogomat, azok már tudják, hogy soha nem akartam gyereket, tudatosan, teszem hozzá; nem volt egészségügyi vagy bármilyen más oka, egyszerűen gyerekkoromtól kezdve tudtam, hogy én nem szeretnék anya lenni. Szerencsére ez sem engem, sem tündér férjemet soha, egyetlen percre sem zavart semmiben, így állítottuk be az életünket. Bezzeg a kíváncsi ismeretlenek, távoli ismerősök, rokonok állandóan nyaggattak a gyerekkérdéssel, amire állandóan magyarázkodnom kellett. Ezt unta meg a szervezetem úgy, hogy méhnyakrákkal válaszolt a kérdésekre. Berlinbe úgy mentem ki, hogy csakis időhiány miatt nem műtöttek meg itthon, ez kint várt volna rám. Viszont ott nem kérdezősködtek, nem nyaggattak-faggattak állandóan, volt időm lenyugodni és mással foglalkozni, és bizony amikor eljött volna a műtét ideje, a német orvosok közölték, hogy meggyógyítottam saját magamat, eltűnt a rák, nem kell kés alá feküdnöm!
Így azóta próbálok vigyázni a gondolataimra, még inkább pozitívan látni a dolgokat, és hiszek abban, hogy igenis mi is tehetünk egy-egy betegségünkről.
Tudom, sokan most megrökönyödtetek és kapni fogok méltatlankodó leveleket, amiben elmagyarázzátok, miért marhaság az, amiről írtam. Természetesen szívetek joga, de vegyétek figyelembe, hogy az enyém is, hogy a saját blogomban a saját véleményemet leírhassam.
Ettől még lehetek jó sminkes, nem? :-)

2013. február 28.


Heti sminkes jó tanács:

„Ha az arcodon valamilyen csúfság ékeskedik, az alapozóval menj rá még egy rétegben, ne a világosabb színű korrektorral!”

2013. február 24.


Összesen két olyan házaspárt ismerek, akik internetes társkereső segítségével találták meg egymást. Nem tudom, ez a szám sok vagy kevés, mindenesetre számomra örvendetes és reményt keltő, hogy ilyen igazi modern módon is megtalálhatja valaki a "NagyŐ"-t.
Az apropó, ami miatt felhoztam ezt a témát, egy munkám volt. Egy roppant csinos, műveltnek és kedvesnek tűnő, harmincas lány keresett meg nemrég, hogy pár hónapnyi írásos ismerkedés után eljutottak végre a személyes találkozóig és biztosra szeretne menni, hogy jól fog a fontos napon kinézni, ezért megkért, hogy sminkeljem én ki. Igaz, hogy van pár begyakorolt trükkje, amit reggel még félkómás állapotában használni szokott, hogy kicsit frissebbnek és üdébbnek tűnjön, de félt, hogy az most kevés lenne, és be akarta vetni a nagyágyút (=engem). Érdekes módon pont ilyen alkalomra már csináltam sminket pár évvel ezelőtt (ők az egyik házaspár, akiket az előbb említettem), szóval a sminkkel nem rontottam a lány esélyeit, ha azóta is együtt vannak, reméltem, hogy most is sikerült megoldani.
Azt gondolom, ilyen esetekben nem annyira a szemhéjfesték színe és felrakási technikája az, ami a döntő, hanem a smink által kapott önbizalom, ami "eladja" a lányt. Sokszor tapasztalom, hogy soha nem a smink maga az, ami megszépíti a modellt, hanem az a tudat, hogy ő most szép lett.
Kérdezték már tőlem, nem fáj-e a szemem, ha egy csúnyán elkészített sminket látok valakin, nem akarok-e odamenni hozzá, hogy megmondjam neki, mit rontott el. Természetesen eszem ágában sincs ilyet tenni, mert én tudok valamit, amit a kérdező nem. Nevezetesen azt, hogy ha valaki vette a fáradságot és kisminkelte magát (akárhogyan!), már megadta magának azt a kellő önbizalmat, ami ahhoz kell, hogy szépnek érezze magát. Ő tett azért, hogy jobban nézzen ki!
Lehet, hogy az én szakértő szemem vagy különösen nem szép smink esetében akárki látja azt, hogy az összkép borzalmas, a smink túl sok, vagy nem szépen eldolgozott, de higgyétek el, ez egyáltalán nem számít! Ami számít, az csak az, hogy az illető tett magáért valamit és most szépnek, csábítónak érzi magát. És ezt semmi pénzért nem venném el tőle!
Persze most még nem tudhatom, de remélem kapok majd visszajelzést a lánytól, hogy sikerült-e annyi önbizalmat csepegtetnem belé a smink által, amivel el tudta varázsolni a fiút, és remélhetem, hogy a lányt menyasszonyként is sminkelhetem nemsokára! :-)

2013. február 21.


Heti sminkes jó tanács:

„Kétféle pirosító létezik: a krém és a por állagú. A krémpirosítót az alapozó után, de a púderezés előtt kell feltenni, a porpírt a púder után.”

2013. február 17.


Világ életemben pontos voltam. Én vagyok az az ember, aki a találkozón várja a másikat, biztos, hogy nem rám várnak. Mindig mindenhol szeretek előbb ott lenni. Ez a tulajdonságom nagyon hasznos a sminkes szakmában is. Mivel mi kezdjük a munkát, meg a fodrász, ezért ha mi késünk, a munka is csúszni fog és a többi stábtag sem tud addig dolgozni. Apró beállításokat, világítást, ruhapróbát... meg lehet ejteni nélkülünk is, de magát a munkát nem lehet elkezdeni.
Ezért létfontosságú, hogy időben érkezzünk. Persze vannak rajtunk kívülálló okok, amiket nem tudunk belekalkulálni, ez természetes. De minden tanítványom kobakjába beleverem, ha azt látja, hogy többet fog majd késni, mint 5 perc, telefonáljon a megrendelőnek, hogy úton van, de X perc van még, míg megérkezik. Így nem fognak azon izgulni, sikerült-e felkelnie vagy szóltak-e egyáltalán a munkáról a sminkesnek (volt olyan, hogy rám telefonáltak egy buszról, hol vagyok, mert már csak én hiányzom, hogy elindulhassanak vidékre, mire kiderült, hogy engem senki sem értesített. Megjegyzés: pont ráértem, így értem kanyarodott a busz és el tudtam menni én is). A lényeg, ha tudják, hogy érkezünk, még ha késve is, megnyugtatja a kedélyeket és akkor ennek megfelelően tudják szervezni a dolgokat, mondjuk a fodrász addig elkészíti a hajat.
Vannak olyan típusú emberek, akik állandóan késnek. A magánéletében addig várakoztathatja a barátait, amíg ők engedik, de a szakmában ezt egész egyszerűen nem teheti meg. Volt egy tanítványom, aki nagyon ügyes volt, szépen, tisztán dolgozott, de az ő mumusa az idő volt. A tanfolyamom 50 órája alatt nem tudtam rászoktatni, ha az óra 3-kor kezdődik, ne fél 4-re essen be. Az első X alkalommal még szóltam neki, kértem, fenyegettem, semmi se használt. Mindig késett.
Ez egy hatalmas rossz pont volt neki, mert soha nem mertem munkára küldeni helyettem. Féltem, hogy mikor esne be valójában. És az sem megoldás erre a gondra, ha a valóságosnál fél órával korábbra hívjuk, remélve, hogy így időben érkezik. Azt gondolom, ezt a problémát saját magának kell kiküszöbölnie. Vagy nem, de akkor meg avval kell szembesülnie, hogy nem hívják munkákra, mert nem bíznak benne. Mindenképpen az ő döntése, mit tesz.

2013. február 13.


Heti sminkes jó tanács:

„A korrektor mindig világosabb legyen, mint a bőrszíned, mert ez az anyag csak a szemed alatti sötét karikák eltüntetésére és — a világosabb színe miatt — optikailag a szem nagyítására szolgál.”

2013. február 10.


Ismeritek azt a samponreklámot, ahol két lány egy bódéban fogalmam sincs, mit árul, de minden fiú csak az egyik lányhoz áll be, mert a másiknak nem olyan szép fényes a haja?! Maga a reklám nekem kicsit erőltetettnek tűnik, mindenesetre a héten egy olyan munkán voltam, ahol én voltam a szép hajú lány.
Egy rendezvényen kellett sminkelnem, és mivel sok civil hölgyet kellett megszépíteni, ezért a szervező cég egy másik sminkest is hívott, így mindkettőnk székébe leülhettek a hölgyek. Egy idő után feltűnt, hogy az én sorom sokkal hosszabb, holott a másik sminkes is gyönyörűen dolgozott. Egész addig nem értettem a dolgot, amíg az egyik lány a fülembe nem súgta, hogy azért nem mennek a másik sminkeshez, mert nem találják túl gusztusosnak az anyagait, eszközeit. Odasandítottam a táskájára és az ecsettartójára, és szomorúan kellett megállapítanom, hogy mindene piszkos, koszos, retkes volt. Én se hozzá ültem volna le, az biztos.
Az én tisztaságmániám legendás a szakmában, mindenki tudja rólam, hogy állandóan tisztítom, fertőtlenítem minden használat után az eszközeimet, és a tanítványaimat is rászoktatom erre. Rengetegszer kaptam érte dicséretet, ha meglátták az asztalra kiterített ecsettartómat, milyen szép tiszta, de soha nem értettem, mire fel ez a bók, mert azt gondolom, ez a MINIMUM, ami egy sminkestől elvárható! Mi az, hogy megdicsérnivaló egy tiszta ecset?! Miről beszélünk?!
Az biztos, ha valaki ki szeretne túrni engem egy sminkes munkából, avval nem jutna célhoz, ha el akarná terjeszteni rólam, hogy valakinek fertőzést okoztam az eszközeimmel, más hazugságot, vagy (ál)indokot kell kitalálnia, mert evvel tényleg nem lehetne megfogni.
Manapság, amikor hihetetlen jó fertőtlenítő kendők és spray-k kaphatóak a sminkes boltban, amivel egyetlen mozdulattal ki lehet tisztítani és lefertőtleníteni az ecseteket és anyagokat, nem tudok elképzelni olyan indokot, ami mentség lehetne az elhanyagolt munkaeszközeinkre. Vagyis de. A sóherséget, mert ezek az anyagok elég drágák. De aki erre nem hajlandó költeni, az tényleg ne menjen sminkesnek, hanem keressen magának másik munkát, ahol nem az emberek bőrének egészsége a tét, ha hanyagok voltunk!

2013. február 5.


Heti sminkes jó tanács:

„Az alapozód felvitelét megkönnyíted és tartósabbá teszed, ha az alapozó szivacsot előtte benedvesíted.”

2013. február 3.


Végre én is meghallottam a XXI. század hívó szavát és mostantól a Facebookon is ott vagyok. Azon az oldalon olyan fényképek és érdekességek is lesznek, amik itt nem, így érdemes néha oda is ellátogatni, hogy teljes képet kaphassatok munkásságomról!
A héten több apropóból is szóba került a sminkesek gyorsasága. Hogy mennyire kell gyorsan dolgozni; lehet-e jó, precíz munkát végezni 10 perc alatt, vagy egyáltalán, mennyi idő alatt készül el egy korrekt smink, ha nem akarjuk sem összecsapni, sem túlságosan szöszmötölni vele.
A tanfolyamomon azt látom, eleinte a sminkes palántáknak semennyi idő nem elég. Bizonytalan a kezük, nincs tapasztalatuk, még megnyugtatónak érzik azt, ha nincs kikötve idő, mikorra kell készen lenniük. És ez természetes. Ez egy folyamat, amit nem lehet siettetni. Ahogy egyre inkább belemélyednek a sminkelésbe, egyre többet gyakorolnak egy mozdulatot, technikát, annál gördülékenyebben és gyorsabban megy a dolog. Észrevétlenül érnek el odáig, hogy a tanfolyam végén, ha muszáj, már 30 perc alatt is tudnak szép, felvállalható sminket készíteni. Persze az ideális a 45 perc - 1 óra, de ha nincs annyi idejük, nem esnek pánikba, hanem fejben megtervezve, felépítve a sminket, lépésről lépésre tudnak haladni. Amíg alapoznak, fejben már a szemhéjpor színein és a technikán gondolkodnak; a szem sminkelésénél már a rúzs színén jár az agyuk, így nem fullad kapkodásba a dolog és mindenre van idő.
Az is igaz ugyan, hogy a 10 perces (vagy néha még kevesebb időtartamú) sminkhez már évek gyakorlata és tapasztalata szükséges. Hála az égnek, kevésszer kerültem ilyen helyzetbe, de amikor igen, akkor meg tudtam oldani. Egyszer például, amikor tévében sminkeltem, a műsorvezető késett, és mivel élő adás volt, nem lehetett mit csinálni, be kellett gyorsulni a kezemnek. Vagy egy rendezvényen, ahol a táncosok 10 perces átöltözése alatt kellett kicsit átvariálni a sminket is 7 lánynak! Vagy a színházban. Ott sincs sokkal több idő egy sminkre. Mégis ebből a szempontból a legemlékezetesebb munkám egy modellügynökség tanfolyamának záró divatbemutatója volt, ahol eredetileg nemcsak én lettem volna az egyetlen sminkes, mégis a helyszínen realizáltam, hogy egyedül vagyok 34!!! modellel és a sminkek elkészítésére van 7 órám. Ez, ha kiszámoljátok, 12 perc emberenként, de a 7 óra alatt esetleg uram bocsá' pisilnem is kellene vagy valamit ennem, és valószínűleg a fáradtságtól lassulni is fogok. Még én magam is kíváncsi voltam, meg lehet-e ezt csinálni, vagy pár lány smink nélkül fog a kifutóra lépni. És képzeljétek, megcsináltam!!! Igaz, hogy a végén a derekam és a lábam majd' leszakadt, és kellett pár nap, amíg ezt a fizikai-szellemi leterheltséget kipihentem, de bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok rá!
Persze ez egy extrém helyzet volt, mindennap nem szembesül egy sminkes ilyen problémával, de ez után a munka után mindig vittem magammal a biztonság kedvéért pár tanítványomat az ilyen jellegű felkérésekre. Ha csak az alapozás-púderezés terhét leveszik a vállamról, már előrébb vagyok.

2013. január 31.


Rengeteg sminkes oldal foglalkozik kimondottan sminkanyagokkal, sminktanácsok adásával, ezért én a blogomban nem erre helyezem a hangsúlyt, mint tapasztalhatjátok. De hogy érezzétek, ez a honlap mégiscsak egy sminkesé, ezért innentől kezdve hét közben a megszokott hétvégi írásom mellé kaptok egy icike-picike sminkes jó tanácsot is.

Heti sminkes jó tanács:

„A smink eltávolítására tökéletes a babapopsitörlő. Jobb, mint a sminklemosó kendő, mert nem tartalmaz parfümöt, ami allergizálhat.”

2013. január 29.


A Nők Lapja Café keresi 2013 legjobb női blogíróját. Szerintem nem kell tovább kutakodnia, mert megtalálta, itt van! Ajánlom figyelmetekbe tanárom, Parádi Gabriella blogját, a Pumpkin Paradise-t, ahová én is írtam pár hónapja egy vendégbejegyzést a párizsi élményeimről. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy akinek elnyerte a tetszését Gabi nem mindennapi oldala, szavazzon rá, kérem szépen! Megérdemelné az első helyet, mert nagyon jól ír, ráadásul mindenki számára érdekes témákról, nemcsak divatfanoknak!
Tovább a szavazáshoz.
Amiért nem vasárnap írtam blogot, annak kivételesen nem a lustaság, hanem az elfoglaltság volt az oka. Az Operettszínház múlt héten mutatta be legújabb darabját, a Viktóriát, aminek a születésénél én is asszisztáltam. A próbák, főpróba, sajtóbemutató, mindkét szereposztás premierje, ezek mind mind hosszú napokat vettek igénybe, reggeltől késő estig, így csak annyi időm volt hazajövetel után, hogy bezuhantam az ágyba, majd másnap reggel kezdődött minden előlről. Ha ez nekem is ennyire fárasztó időszak volt, gondolhatjátok, mennyire megterhelő a szereplőknek! Ráadásul maszkos próbák csak az utolsó héten vannak, de előtte hónapokig próbálnak jelmez, haj és smink nélkül. Le a kalappal előttük! Tavaly mindezt a folyamatot már láthattam igazán közelről, amikor a Veled, Uram!-ot próbálták a Thália Színházban. Ott láttam először, hogyan is jön létre egy darab onnan kezdve, hogy valaki agyából kipattan az az ötlet, hogy egy darabot színpadra kellene állítani. Hány ember összehangolt, több hónapnyi munkájába kerül, amíg először felgördül a függöny és a nézőközönség elé kerül! Itt nézhettek meg pár képet a Viktória című operett premierjéről, vagyis a szereplők bevonulásáról:
Tovább a galériához.

2013. január 20.


A héten egy házibuliba voltam hivatalos, ahol döbbenetes élmény ért, azóta is azon és a következtetéseimen rágódom.
A házigazdán kívül senkit nem ismertem, ezért bőszen bemutatkoztam mindenkinek. Amikor egy huszonéves lányhoz érkeztem, elcsukló hangon ezt mondta: hihetetlen megtiszteltetés megismerni téged! Meglepődtem, gondoltam, biztosan összekever valakivel, már miért lenne ennyire megtiszteltetés találkozni velem. Aztán a beszélgetésből kiderült, hogy nincs szó semmiféle összekeverésről, pontosan tudja, ki vagyok, mit csinálok. Évekkel ezelőtt valahogy idekeveredett a honlapomra, és azóta is mindig elolvassa a blogomat. Ő mondta azt a furcsaságot is, hogy annak ellenére, hogy a blogom olvasásával rájött, hogy nem vagyok emberevő oroszlán, mégis annyira imponáló a szakmai utam, honnan-hová-hogyan értem el, hogy nem merne felkérni a sminkesének, mert egyszerűen félne tőlem. Egy olyan szakmai csúcson vagyok szerinte, ami miatt normális, átlagos lányok már nem mernek felhívni. Nem annyira azért, mert biztosan megfizethetetlen vagyok, hanem a honlapomon átsugárzó magabiztosságom mellett törpének, kicsinek és értéktelennek éreznék magukat.
Ott álltam a buli kellős közepén és nem akartam elhinni, amit hallok. Ez a lány gyönyörű, fiatal, sikeres, semmi oka SENKI miatt kisebbrendűségi érzésben szenvednie, pláne nem miattam! Atya-ég!
Ez a lány olvassa ezt a blogot, láthatja belőle, hogy sztárallűröktől mentes, nem elszállt, teljesen normális nő vagyok, aki szereti a munkáját. Ennyi. Attól, hogy esetenként ismert embereket sminkelek, én nem vagyok sem jobb, sem rosszabb másoknál. Illetve lehetnék, mert persze ismerek én is olyan szakmabelieket, akiket elkapott a gépszíj, de megdöbbentem, hogy nem derül ki az írásaimból, hogy én nem tartozom közéjük.
Megpróbáltam kívülálló szemével elolvasni a bemutatkozó oldalamat is, mi jön le belőle. Tényleg az, hogy ez a nő már az átlagember számára elérhetetlen magasságokban van?! Persze, tényleg mindenhol dolgoztam már, de azt hittem, ez csak jó szakemberré és nem megfélemlítővé tesz. Sose gondoltam bele, a szakmai múltam hány embert riaszt meg, vagy hogy egyáltalán megriaszt és ezért egy kevésbé tapasztalt sminkeshez megy inkább, mert tőle nem kell tartania. Azt hittem, az, hogy sokat láttam már a szakmában, csak még inkább szimpatikussá tesz és azt sugallja, az én székemben biztonságban van.
Tévedésben vagyok? Aki akar, írjon már pár sort erről nekem, nyugtasson meg vagy zaklasson fel még jobban! :-)

2013. január 16.


A napokban méláztam el azon, milyen érdekes, hogy a kezem egyeseknek díjat hoz, míg másoknak - közvetve - kiesést.
Pár évvel ezelőtt már beszámoltam arról, hogy egy arcszépségverseny egyik résztvevője engem kért fel arra, hogy csináljam meg a sminkjét, mert nem volt a versenyen hivatalos, a szervező cég által hívott sminkes, ezért mindenki vagy saját maga készítette el, vagy az okosabbak profi segítségét kérték. A múlt héten ismét megrendezték ezt a versenyt és én ismét egy résztvevő felkérésére próbáltam olyan sminket készíteni, ami nem elfedi, hanem kiemeli arca szépségét. Mind a két esetben az általam sminkelt lány nyert!!
A másik jópofa dolog egy fodrászverseny volt. Interneten lehetett jelentkezni a fodrászoknak kreatív hajvágással és festéssel. A fotózásra én sminkeltem a modelleket, próbáltam nem nagyon bevadulni, de azért nem átlagos sminkeket készíteni, szerintem sikerült, nagyon jók lettek a fotók összességében is a hajjal, sminkkel, stylinggal. Ugyan a versenyen a fodrász második helyezést ért el, viszont ő lett a 2012-es év fodrásza! Gratulálok, Nelli!
Kevésbé örülhettek viszont a kezemnek az X-Faktor egyes döntősei. 2011-ben és 2012-ben is a döntősök lakóhelyére elinduló stábtagok egyike voltam, és az ott bejelentkező műsorvezetők sminkjéért és hajáért voltam felelős. 2011-ben Valkó Esztert szépítettem Baricz Gergő lakóhelyén, és ha emlékeztek még, sajnos Gergő esett ki. Tavaly Mádai Vivient sminkeltem Csobot Adél városában és igen, jól tudjátok, sajnos Adél lett a harmadik, és a végső döntőbe nem került be...
Ha idén is lesz X-Faktor, kezdjenek reménykedni a jelentkezők, hogy nem az ő településükre kell majd mennem sminkelni! :-)

2013. január 6.


A minap a hozzáértésen gondolkodtam el, úgy általánosságban, minden szakmában. Mit jelent az, hogy valaki hozzáértő? Melyik a fontosabb, az, ha saját magad érzed úgy; vagy ha a többi ember mondja azt, de te esetleg még nem úgy érzed? Ha valaki már sok éve van az adott szakmában, az már automatikusan hozzáértő? Vagy esetleg 40 év sem elég, ha valakinek nincs érzéke hozzá?! Ha valakinek papírja van róla, az már hozzáértőnek minősül?
Bár egy konkrét személy indította el bennem ezt a kérdésözönt (akinek semmi köze a sminkeléshez, tehát nem az én saját szakmám egyik képviselője késztetett merengésre), de valójában nem is ő és a hozzá(nem)értése volt a fontos, hanem a végeredmény, nevezetesen, hogy megállított egy pillanatra és elgondolkodtatott azon, mitől ért valaki valamihez.
Arra már régen rájöttem, hogy a papír ebben nem játszik szerepet. Természetesen a legtöbb szakmában szükséges, anélkül nem dolgozhatna ott, de mi van azokkal az emberekkel, akik nem jártak iskolába, de istenadta tehetség valamiben (diploma nélküli színész, stílustanácsadó, tánctanár, újságíró, kutyaidomár, fotós..)? Ő attól még lehet hozzáértő ember? Vagy fordítsuk meg a kérdést: papírral a kézben egyből jó szakember válik valakiből?
Ugye nem?
Megőrülök attól, ha valaki a végzettségét adó papír mögé bújik, bizonyítandó (nem létező) tudását. Vagy avval védekezik, hogy ő már 40 éve a szakmában van, akkor már biztosan jó, nem? Hát szerintem meg nem.
Tegyétek a szívetekre a kezeteket, beülnétek egy 60 körüli ismeretlen fodrász székébe, csak azért, mert mivel 40 éve fodrászkodik, biztosan jó is?! Vagy olvastatok már az interneten vagy egy újságban olyan cikket, aminek a stílusától majdnem kihullott a hajatok?! Elvileg mindkettőnek van papírja...
Kicsivel kevesebb önbizalom, kicsivel több tudás, és máris a tökéletes egyensúlyról beszélhetünk.

2013. január 2.


Minden év végén önhatalmúlag nosztalgiázni szoktam az elmúlt évről. Mivel 2012 nagyon langyos volt nekem, olyan állóvízszerű, így sok visszaemlékeznivaló nincs rajta. Nem volt rossz, sok jó dolog történt velem, és szerencsére semmi baj, mint például az előző évi térdszalagszakadásom, így nem igazán tudok semmit írni róla. Vannak emlékezetes évek, akár azért, mert meghatározó jó dolog történt akkor (az én egyik ilyen évem például 1996, az esküvőm éve), vagy nagyon rossz, bármilyen szempontból, de 2012 nem ilyen volt.
Sikeresen visszailleszkedtem a magyar viszonyokba; a szakmámban is újra megtaláltak a hálás és fantasztikus munkák, kötöttem új ismeretségeket, barátságokat; visszaültem vén fejjel újra az iskolapadba, amit rettentően élvezek... Szóval azért történtek dolgok, amiket meg lehet említeni.
2013-től már várok is valamit, nemcsak hagyom, hogy sodorjon az ár, hanem teszek is érte. A legújabb tervem, hogy egy másik iskolába is beiratkozom, és az angol tudásomat turbózom fel magasabb szintre. Eljutottam odáig Berlinben, hogy merek beszélni, azt hiszem, a nyelvtanulásban ez egy nagyon fontos lépcsőfok, de a nyelvhelyességemmel szerintem gondok vannak. Mindig mondtam a barátaimnak, ha valami olyan visszatérő hibám van, amit nem úgy kell mondani, javítsanak ki, de soha nem tették, mondván, értik, amit mondani akarok. De eljutottam arra a szintre, amikor ez már nem elég. Beszélni szeretnék, de hozzá helyesen is. Így a munkám és a stylist-iskola mellett egy nyelviskolába is járni fogok (és a távlati terveim között az is szerepel, hogy jövőre egy másik nyelvet is elkezdek, de az még tényleg a jövő zenéje).
Olyan furcsa, ha megemlítem valakinek, hogy jelenleg is tanulok, és még akarok, sokan megkérdezik, miért. Az, hogy 40 évesen még újat akarok tanulni, magyarázatra szorul. Nem egyértelmű, hogy a tanulás jó dolog. Hogy ferde szemmel kell arra nézni, aki önként, nem kényszer hatására visszaül az iskolapadba. A múltkor valaki panaszkodott nekem, mennyire nem érzi jól magát a munkájában, mire mondtam neki, tanuljon ki egy másik szakmát. Úgy nézett rám, mint egy földönkívülire.
Tényleg az lennék?!

2012. december 16.


Mesterségem címere - A Nő
A múlt héten Eriről írtam, hogy büszke vagyok az újonnan megkapott díjára, a héten viszont már magamra, hogy nagyképű legyek, ugyanis a jövő héten a könyvesboltokba kerül egy olyan könyv, amiben én is benne vagyok. Van egy magyar könyvsorozat, Mesterségem címere címmel, amibe mindig kiválasztanak 20, az adott szakmában dolgozó emberkét és interjút készítenek vele. Az engem érintő alcíme: A Nő.
Emlékszem, egy boltban voltam éppen, amikor telefonon felhívtak, hogy van ez a könyvsorozat, amibe szeretnék, ha én is szerepelnék. Először arra gondoltam, ez egy vicc. Nem vagyok én annyira érdekes vagy híres, hogy az életemről könyv készüljön, illetve ha készül is, kit érdekelne, ki venné meg?! Tuti átverés. Aztán kiderült, hogy nem, tényleg van ilyen sorozat és tényleg szeretnék, ha én is benne lennék. Ott álltam a bolt közepén, teljesen ledöbbenve a telefonnal a kezemben és arra gondoltam, innen már csak lefelé vezethet az út. Mi mást várhatnék még a szakmában?! Milyen csúcsot mászhatnék még meg?! 15 éve sminkelek, rengeteg hírességgel találkoztam már, többekkel barátság lett a munkakapcsolatból (érdekes módon, a celebek nagyrészt elkerültek, hála az égnek!); sok-sok nőnek mutathattam meg, hogyan lehetnek még szebbek; vannak tanítványaim, akikre méltán büszke lehetek; a szakma minden szeletét kipróbálhattam, írtam sminkes könyvet, amit a visszajelzések alapján szerettek az olvasók ... És most ez, egy könyvben mesélhetek magamról és a szakmámról. Érezheti valaki még ennél is sikeresebbnek magát a szakmájában, ami az élete, amit imád, ami nélkül nem lenne teljes az élete?! Szerintem nem. És ezt nemcsak magamnak köszönhetem, hanem mindenkinek, aki méltónak tartott arra, hogy kisminkelhetem vagy megtaníthatom a szakma kisebb-nagyobb trükkjeire. Köszönöm mindannyiótoknak!!!
Akit érdekel a könyv, személyesen tőlem is megveheti. Tudom, hogy macerásabb, mint bemenni egy könyvesboltba, viszont tudom dedikálni annak, aki szeretné, de a fontosabb, hogy hálám jeléül a belém vetett bizalomért a könyv árának megfelelő kupont adok hozzá (4000 forint értékben), amit beszámítok sminkelésnél vagy sminkoktatáskor. A kupon szabadon átruházható, elajándékozható.

2012. december 9.


Boldog vagyok. Büszke vagyok.
Boldog vagyok, hogy olyan barátom van, akire büszke lehetek. Komment nélkül itt egy sms-váltás köztem és a fent említett hölgy között.
én: Édes Erim! Szívből gratulálok! Nagyon megérdemelted! De nem gondolod, hogy egy évben két díj megkapása az élvezetek halmozása?! :-) Ez nagyon a te éved!Puszilunk!
Eri: Pontosabban 3 díj, mert kaptam egy nemzetközi fair play díjat is! ;-) De köszi nagyon!!
én: Na, erre már szavak sincsenek, te kis harácsoló! :-) büszke vagyok rád! Puszi
Remélem, mindenki tudja, ki az illető, mi az apropó és miért, meg melyik a másik díj. Aki nem tudja, nézzen utána az interneten! Ilyenekről tudnunk kell, hadd melengesse a szívünket, hogy vannak ilyen tehetséges magyar emberek!!

Remélem, megúsztátok eddig (és később is) az influenzát. Én nem voltam ilyen szerencsés, és a hetet betegen töltöttem itthon, a munkáimat is le kellett mondanom. Vacak egy dolog, utálok beteg lenni. Az, hogy nem azt csinálom, amit akarok, teljesen megőrjít. A legnyűgösebb és legkiállhatatlanabb beteg vagyok azt hiszem, kérdezzétek meg a férjemet, ő tudna erről mesélni. Én vagyok a Shrekből az a szamár, aki állandóan azt kérdezgeti, "ott vagyunk már?". Nálam ez a kérdés a "felkelhetek már?"-ra módosul, és persze egy hétig "nem" volt a válasz. De végre ismét önmagam lehetek, újra dolgozhatok, sőt, sajnos egy kollégámat nekem kell helyettesítenem most, aki szintén nem volt szerencsés, és megbetegedett tegnap. Mihamarabbi gyógyulást neki és mindenkinek, aki elkapta ezt a nyomorult betegséget!

2012. december 2.


A héten nagyon érdekes helyre kaptam meghívást, nem mint sminkes, hanem mint stylist-palánta. Egy tanárom az iskolából, aki divattervező is mellesleg, egy rendezvényre kapott felkérést, hogy mini divatbemutatót tartson a ruháiból. Én és másik két csoporttársam mint a modellek öltöztetői voltunk ott, mi segítettünk a ruhák feladásában, a zippzárak felhúzásában, a hónaljnál lévő kis textilakasztók megfelelő elrejtésében...
Nagyon jópofa volt, mert bár divatbemutatók sikeres háttérmunkásaként nem egyszer dolgoztam már, de eddig ezt sminkesként tettem és közöm nem volt a ruhákhoz, maximum annyiban, hogy igyekeztem olyan sminket készíteni, ami a ruhák fel- és levételekor nem maszatolódott el és nem színezte be a sokszor nagyon drága ruhákat. Most viszont a sminkhez nem volt semmi közöm, a lányok nem is a helyszínen szépültek, mert pici volt a hely, ezért ide már kész hajjal és sminkkel érkeztek a bemutató előtt.
Nagyon más érzés egy olyan helyen stylist(tanonc)ként jelen lenni, ahol addig mint sminkes tevékenykedtem. A múltkor például egy fotózáson is jelen lehettem mint a stylist asszisztense, és ekkor döbbentem rá igazából, hogy stylistként egészen más perspektívából kell nézni a dolgokat. Sminkesként az összképből csak egy kis rész a feladatom, stylistként már az egészet kell(ene) látnom, és ez sokkal nagyobb felelősség. Ha a haj vagy a smink nem megfelelő, nem illik bele a koncepcióba és én stylistként nem venném észre, akkor egyrészt le kellene vonnom a konzekvenciát, miszerint nincs keresnivalóm a szakmában, maradjak csak meg a sminkes ecseteimnél, másrészt magát a munkát veszélyeztetném, hogy esetleg nem fogadja el a megrendelő és az egész kárba vész. Egyelőre erről még szó nincs, és általában nem állok soha semmihez pesszimistaként, de a tanulás normális folyamatába szerintem beleillik, ha a tanuló el-elbizonytalanodik, jó lesz-e abban a szakmában, amibe olyan lelkesen belevágott.
Emlékszem, sminkesként évekig bennem volt az az érzés, jó vagyok-e vagy jó leszek-e és van-e keresnivalóm itt. Az idő igazolta, hogy igen, de ez sok bizonytalansággal járt a kezdeteknél. Érdekes magamon megfigyelni, hogy hiába vagyok azóta sokkal öregebb (nagyképűség lenne azt írnom helyette, hogy bölcsebb), de az az érzés megint bennem van. Úgy látszik, ezt maga a tanulás folyamata adja, nem függ a kortól. Ami nem is baj. Mert ezt az érzést egyszer már legyőztem és tudom, ha 15 éve sikerült, akkor most is fog. És ez megnyugtat.

2012. november 11.


A napokban érlelődött meg bennem, írok egy bejegyzést a sikerhez vezető útról. Arról, hogy irigylésre méltó-e az a karrier, amit olyan módon vittek véghez, amihez egy jó érzésű embernek nincs gyomra? Igazi karrier-e az, amiről a szakmában mindenki tud, hogyan sikerült véghez vinni? Meddig érdemes elmenni az álmainkért? Több lesz vagy kevesebb az az elért eredmény, amit mocskos eszközökkel sikerült elérni? Vagy az elért út teljesen mindegy, a végeredmény számít?! Ilyen és hasonló gondolatok járnak már pár napja a fejemben.
Azt gondolom, mindenki saját habitusa szerint próbálja céljait elérni. Van, akinek ehhez semmi sem szent, legyen szó a kollégák lejáratásától kezdve a mocskolódáson, hazudozáson keresztül a szereposztó dívány rendszeres használatáig, és van, aki csak önerőből, a saját tehetségében és emberi tulajdonságaiban bízva próbál boldogulni.
Melyik a jobb? És melyik a célravezetőbb?
Érdekes dolog ez, és a válasz az embertől függ.

A fentebbi melyik a jobb, melyik a célravezetőbb kérdésekre én természetesen azt válaszolnám, az enyém. Tedd a dolgod a lehető legjobban, a legkevesebb piszokkal. A vicc az, hogy az én életutam erre a legjobb példa. Csak kitartással és némi tehetséggel már lehet boldogulni sminkesként, nem szükséges hozzá mások lejáratása és az egyéb nyalánkságok.
Mielőtt bármi hátsó szándékot próbálnátok belemagyarázni a blogomba, sietek leszögezni, ilyen nincs. Nem bántott meg senki, nem loptak munkát tőlem, nem mocskoltak be,... semmi ilyesmiről nincs szó. Én most egyszerűen csak hangosan gondolkodom.
Akik rendszeresen olvassák a blogomat, egy kicsit már megismerhettek. Őszinte és közvetlen ember vagyok, akinek mindig félig teli van a pohara. Szeretem a munkámat, van is szerencsére. Gusztustalanul nyálasan jó a magánéletem. Sok barátom van. Jól érzem magam a bőrömben... egy szóval, rendben vagyok. Soha senkit nem irigyeltem, mert azt hiszem, inkább én vagyok az az ember, akit irigyelni lehet. Mindezt nem nagyképűségből írom, hanem azért, hogy megértsétek, a fentebbi kérdésözönnek nálam nincs aktualitása. Egész egyszerűen csak elgondolkodtatott, mások hogyan próbálnak boldogulni a szakmában. És hálát adok az Istennek, hogy nekem a saját módszeremmel sikerült, mert a másik úthoz kicsit gyomorfájásos lennék.

2012. október 14.


Ha felmentek a www.pumpkin-paradise.com honlapra, ott egy vendégblogot olvashattok tőlem a Párizsi sikk című könyvvel kapcsolatban. Az oldalt egyik iskolai tanárom, Parádi Gabriella írja. Nem elfogultságból, de zseniális, olvassatok bele!
Leila - 2 éves Az viszont már tiszta elfogultság, ha azt mondom, az én cicám a legszebb a világon! Bár adják jócskán alám a lovat azok, akik személyesen is találkozhatnak evvel a tündéri szőrmókkal! Nem szoktam róla írni, tudjátok, de évente egyszer, a születésnapján megengedem magamnak azt a luxust, hogy ne sminkes dolgokról számoljak be nektek, hanem életem kis szőrgombócáról, Leiláról! Most volt két éves, igazi nagy cica lett belőle, állítólag innen már csak össze fog menni, nem nő tovább, maximum hízik. Erre viszont oda fogok figyelni, hogy ne tegye, mert neki sem egészséges a túlsúly.
Sminkes vonalon alkotgatok, tanítgatok, a normális kerékvágásban telnek a napjaim. Be-bejárogatok az Operettbe, csak úgy az íze kedvéért:-), vannak fotózások, rendezvények, amiken kiélhetem magam, és a nagy szerelmem, a tanítás is meg-megtalál. Így érzem az egyensúlyt a munkámban; nem szeretném csak tanítani, és nem szeretném, ha nem lennének időnként kíváncsi lányok, akik meg akarnák fejteni a smink titkait a segítségemmel. A kettő együtt adja a szakmám örömét, amiért a mai napig rajongok. Bár itt a trónkövetelő, a stylist szakma, de egyelőre ez még csak a tanulás szintjén adja a boldogságot. Igaz, hogy néha nehéz összeegyeztetni a munkámmal, meg rengeteg időmet elveszi a házi feladat elkészítése, de nagyon élvezem. Örülök, hogy nem hallgattam a huhogókra és belevágtam.

2012. szeptember 30.


Párizs még mindig varázslatos. Még mindig a szívem (egyik) csücske. (A másik megosztott első helyen Berlin). Kíváncsian vártam, mennyire fog tetszeni és mennyire fogom észre venni, mennyit változott, ha változott egyáltalán. Berlin miatt 2007-ben voltunk ott utoljára, pedig előtte sok-sok éven át minden tavasszal vagy ősszel muszáj volt odamenni, hogy az év fáradalmait kipihenjük ott.
Szóval 5 év kihagyás után jó alkalom kínálkozott kerek szülinapom megünneplése miatt újra visszatérni Párizsba. Mit sem változott, ugyanolyan pörgő, fáradhatatlan város, mint az emlékeimben élt. Ugyanolyan ellenállhatatlanok az illatok és az ízek. Apropó, ízek. Felkéredzkedett a "kihagyhatatlan megkóstolni!"-listámra a macaron, amiről itthon már hallottam. Persze hogy muszáj volt kipróbálni és persze hogy függő lettem, bár nagy lelkierőre vallva naponta csak egyet ettem, büszke is voltam magamra, hogy kibírtam! :-) Nagy kedvenceimet, a fügét és a kakigyümölcsöt is kilószámra gyömöszöltem magamba, valójában csak azokon is ellettem volna napokig, annyira szeretem őket!

Persze nemcsak az ízek vonzanak itt, stylist-tanonckaként persze nyitott szemmel mászkáltam, és képzeljétek, nagy meglepetésemre változásokat tapasztaltam a divat terén! Aki régóta olvasóm, az még emlékezhet, amikor arról írtam évekkel ezelőtt, hogy a francia nők elegáns varjak, mert a nők nagy része feketét, szürkét és csokoládébarnát hord, tetőtől talpig. Az idén viszont nem tudom, mi okból, de azt vettem észre, hogy (visszafogottan) színesedtek a ruháik. A most divatos homokszínű ballonkabát sok nőn volt látható, és a zakóik színe sem csak fekete volt, hanem sok bordót és kobaltkéket illetve tengerészkéket láttam. A kirakataik is színesedtek, szemet gyönyörködtetőek voltak (legalább is az én szemeimnek tetszettek, mert tudjátok, én imádom a színeket!).
Ráadásul mázlimra pont ott jártunkkor a Musée d'Orsay-ban egy időszakos kiállítás nyílt Az impresszionisták és a divat címmel. Kicsit féltem tőle, hogy új kiállításként rengetegen lesznek és egymás sarkát fogjuk taposni, hogy lássunk valamit, annyian leszünk, de szerencsére még az elviselhető kategóriában maradt a látogatók száma. Maga a kiállítás nagyon ötletes és összeszedett volt, a rengeteg gyönyörű festmény mellett sok korabeli ruha és kiegészítő volt kiállítva; számos fénykép és divatújság mutatta, mi volt akkoriban a divatos. Mondanám azt, hogy menjetek és nézzétek meg, de ez nem annyira egyszerű, mint amikor a RAM-ba küldtelek benneteket a Toldit megnézni.
Apropó, azt láttátok már?!

2012. szeptember 16.


Először is az Editeknek boldog névnapot kívánok! Nekem is van kettő: a nővérem és a könyvemből ismert Fogtündér, akit az életben nem hívtam még Editnek, de ez a hivatalos neve. Szóval éljenek soká!
Megint elmaradtam kicsit, de a lustaságomon kívül az elfoglaltságaim is közbeszólnak. Azt még nem jelentem ki, hogy ugyanannyit dolgozom, mint Berlin előtt, de közelít a dolog, és ez nincs így jól! Megfogadtam magamnak, hogy nem engedem megint, hogy a munkám uralja az életemet, de szerencsére sok felkérés érkezik, és ugye ott van még a stylist iskola is, ami hetente két estémet kitölti. Én, mint szolgáltató nem tehetem meg, hogy egy munkára nemet mondok, hacsak nincs nagyon jó kifogásom erre, mert félő, hogy többet nem hívnak onnan. Ezt szoktam mondogatni a tanítványaimnak is. Tudom, hogy a 22-es csapdája egy kezdő sminkesnek elhelyezkedni a szakmában, hacsak nincs egy gazdag család mögötte. Jó esetben van egy munkahelye, ahonnan fizetést kap, viszont ez a helyhez kötöttség meg is akadályozza, hogy rugalmasan mehessen sminkes munkákra. Ha meg felmond, vagy nem is volt munkája, akkor sincs könnyebb helyzetben, mert egy nagyon lelkes, tehetséges sminkespalántának is évek kellenek, hogy eljusson odáig, hogy meg tudjon élni a sminkelésből. Én semmi pénzért nem lennék most kezdő sminkes! Kezdő stylistnak lenni sem egyszerűbb. Talán nekem abban van megint szerencsém, hogy az iskolát minden kényszer nélkül kezdtem el, és nem ragaszkodom körömszakadtáig ahhoz, hogy a későbbiekben stylistként éljek meg. Van egy csodás szakmám, amit imádok és amiből meg tudok élni, a stylistkodás meg egyelőre csak egy lehetőség arra, hogy valami újat tanuljak.
Rettentően élvezem az órákat, érdekesek a tantárgyak és nagyon magas tudásúak a tanáraink, így azt gondolom, a legjobb választás volt ebbe az iskolába jönni.
A kapott házi feladatok eleinte elriasztottak, hogy nem fogom tudni megoldani, de kezdek belerázódni és élvezem a dolgot. Egyelőre nem igazán merek a saját komfortzónámból kilépni és a saját stílusomhoz közeli divatanyagokat állítok össze, de azt hiszem, ez természetes. Van még időm az iskola végéig annyi tudásra és önbizalomra szert tenni, amivel ezt megváltoztathatom. Van rá 8 hónapom.
Utóirat: A jövő héten biztosan nem kaptok blogot és a levelekre sem tudok válaszolni, mert drága férjem megint elvisz álmaim városába, Párizsba, hogy ott ünnepeljük meg a 40. születésnapomat.

2012. augusztus 28.


Az idejét sem tudom, mikor írtam utoljára blogot. Nem keresek mentséget, bár lenne bőven, de ha kitartottatok és reménykedtetek, hogy egyszer csak érkezik az újabb írás, akkor tessék, itt van, ráadásul képeket is kaptok!
Majd' egy hétre Bajára költözött a Budapesti Operettszínház színe-java, hogy 3 szabadtéri előadást tartsunk az egyik legsikeresebb musicalből, a Miss Saigonból. Eredetileg péntek-szombat-vasárnap lett volna az előadások ideje, de vasárnap olyan hatalmas szélvihar és zivatar kezdődött negyed 9-kor, hogy át kellett az előadást tenni hétfőre, remélve, hogy ezt a napot már nem fújja el a szél. Nem volt hiábavaló a reménykedés, mert bár hideg volt, de sem eső, sem szél nem hiúsította meg azt, hogy harmadszor is belezavarjunk a bajaiak esti csendjébe (géppisztolyok ropogása, helikopter fel-és leszállása, nem beszélve a zenéről és az énekről).
A rajongók nagyon édesek voltak, mindenki egy autogramért vagy közös képért vadászta a szereplőket; gondoltam, beállok rajongónak. Amikor bejelentettem, hogy én is akarok közös képet velük, hülyének néztek, mert mindennap találkozom velük és sminkelem őket, de ráálltak. Íme, az eredmények.
Ellen - Bordás Barbara
Chris - Dolhai Attila
Kim - Vágó Zsuzsi
Nem nyernék velük fotóversenyt, az biztos, de el tudjátok képzelni, mennyire nincs lehetőség a beállításokat próbálgatni, annyi időd van csak a darab közben, hogy elkapj egy szereplőt egy, max. két kattintásra, amikor épp nincs a színpadon.
Na, ezeket a képeket jól nézzétek meg, mert soha többé nem teszek fel ilyen képeket (nincs is). Egyáltalán nem vagyok az a típus, aki fotózkodik a modelljeivel, akit sminkelt, bár imponáló fotóalbumom lenne már, ha megteszem a kezdetektől; elég, ha csak beleolvastok a névlistámba.

Nemsokára itt az új színházi évad is, meg kezdődik az iskolám is. Tudjátok, már említettem, hogy el szeretnék végezni egy stylist-tanfolyamot, hogy a jövőben öltözködési tanácsokat is tudjak nektek adni a smink mellett.

2012. július 29.


A héten kaptam egy nagyon érdekes levelet egy volt tanítványomtól, akit saját magát tanítottam meg sminkelni pár évvel ezelőtt. Arról írt, mennyire felháborította egy régebbi bejegyzésem, amiben egy sminkes tanítványomról és a hosszú műkörmeiről írtam. Szerinte abba kellett volna hagynom a tanítását, mivel nem fogadta meg a tanácsaimat.
Én azt gondolom, nem ez a megoldás. Én az óráimon tanítok és nevelek is. A tanítás alatt a szigorúan vett tananyag megtanítását értem, addig mutatom és ő addig gyakorolja a technikákat, korsminkeket, arckorrekciókat..., amíg tökéletes nem lesz. Ez csak az egyik része a szakmánknak. Ha valaki csak ezt tudja, még nem sminkes.
A nevelés az, ami valójában számít, amitől valaki jó szakember lesz, ami miatt visszahívják, mert megfelelt az adott munkában. És ez bizony nem a tökéletes dőlésszög meghúzása. Ez az ezernyi apró finom, szinte megtanulhatatlan adalék, amitől valaki jó lesz. Hogy pontosan érkezik a munkára. Hogy tiszták az anyagai, ecsetei. Hogy nem használ erős parfümöt. Hogy a modelljét helyezi előtérbe és nem saját magát, illetve jelen esetben a hosszú körmeit. Hogy nem fanyalog, panaszkodik a modellnek és nem szívja el az energiáját. Hogy az orrfújásra papír zsebkendőt használ és nem a ruhája ujját. Hogy nem mobilozik sminkelés közben, hanem a modellre figyel. Hogy nem dohányzik munka közben. Hogy ismer egy fogorvost és ült is már a székében....
Teleírhatnám példákkal az internetet, de a lényeget értitek. Ez pedig a szakmai alázat és a gyerekszoba megléte. Ha bármelyik is hibádzik, abból nem lesz jó szakember. Azt gondoltam naivan, amikor elkezdtem tanítani, hogy nekem már ezeket a felnőtt embereket nem kell nevelnem is, és ilyen alapvető dolgokat megmagyarázni, mert a szüleik X évvel ezelőtt már megtették. Ha mégsem, én hajlandó vagyok ezt a hiányt pótolni, de ha azt látom, hogy hiábavaló, akkor onnantól kezdve azt a tanítványomat csak tanítani fogom, de a későbbiekben nem számítok rá, mint utódomra. Nem fogom magam helyett ajánlani, mert megbukott egy olyan vizsgán, amiről tudomása sem volt, hogy egyáltalán létezik.
Pedig létezik és ez nagyobb súllyal esik latba nálam, mint két szín tökéletes összesatírozása. Az majd az évek kitartó gyakorlásával meglesz, de a gyerekszoba hiánya sajnos nagyon nehezen.

2012. július 22.


A héten egy érdekes fotózáson dolgoztam, az egyik magyar futballklub teljes létszámát focistákkal, vezetőkkel, technikai személyzettel egyetemben, cirka 40 embert kellett lefényképezni, gondolom, sajtómegjelenésekhez, évkönyvbe, a honlapjukra..stb. Egész nap kamionnyi tesztoszteronnal megáldott férfival voltam bezárva egy (szerencsére nagy) fotóstúdióba. A férfisminknél ne gondoljatok nagy dologra, épp csak egy minimális alapozóréteg és kevés púder kell, hogy a fotókon ne csillogjon az arcuk, szóval munka szempontjából nem volt megterhelő a dolog. Szerencsére ők is tudják, hogy a profi fotózásokhoz smink is dukál, és bár a többség csak minél hamarabb szabadulni akart a székemből, összességében piros pontot kapnak a viselkedésükért.
Ráadásul tegnap imádott Erimet sminkelhettem a Veszprémfest záró estéjén a Don Pasquale című vígopera Norinájaként. Érdekes volt kitalálni a sminkjét, mert egy fiatal lányt játszott, szóval elviekben egy finom, alig látható sminket kellett volna csinálnom, de mivel színpadra készült, mégis kellett látszódnia. Szeretem ezeket a látszólagos ellentéteket összehangolni. Ilyen például a menyasszonyi smink is, mivel jól kell mutatnia élőben is, de ez egyben fotósmink is, és a videózás miatt a filmezéshez használt tudásomat is be kell vetnem. No, erre varrjál gombot! :-)

2012. július 8.


Kezdek kicsit félni a jövőtől, mert ha minden jól megy, nemsokára már két olyan szakmám lesz, ami egymagában teljes embert kíván és ha sikeres az ember, mindennap lehet dolgozni benne. Ha két ilyen szakmám lesz, akkor sem fog 48 órából állni a napom, ebbe ma gondoltam bele igazán, ez után a kissé töményre sikerült hét után. Ha csak a sminkkel el tudom a napjaimat tölteni, mi lesz akkor, ha már stylistként is helyt kellene állnom, és dolgoznom?! Egyelőre nem parázom ezen, de azért ma feltettem halkan magamnak a kérdést. Válasz még nincs...

Nem tudom, hallottatok-e róla, hogy a Kiscelli Múzeumban Street fashion kiállítás nyílt, ahová persze nekem kötelező volt elmenni jövőbeli szakmám miatt. Meg persze azért is, mert az utcai divattal foglalkozó oldalakat már akkor nézegettem, amikor még gondolatként sem fogalmazódott meg bennem az, hogy stylistnak kellene tanulni. Szóval elmentem és megnéztem, ráadásul a férjem is eljött, és mindkettőnknek nagyon tetszett. Jó az alapkoncepció, amire fel van fűzve a kiállítás menete, jók a fotók, jók a kiállított ruhák, szóval menjetek, nézzétek meg, érdemes! Ráadásul a belépőjeggyel további 3 kiállítást is meg lehet nézni, ami azért jó, mert magamtól biztosan nem mentem volna el megnézni például a régi nyomdagépeket bemutatót. Meghökkentő volt látni például egy több száz éves, kézzel működtetett hatalmas monstre gépszörnyet (bár én speciális helyzetben vagyok, mert amikor a könyvem készült, belülről is láthattam egy igazi, mostani, modern nyomdát).

2012. július 1.


Nem hagyom abba a sminkelést, továbbra is szeretnék sminkesként dolgozni, alkotni is, tanítani is. Lehet, hogy előző blogbejegyzésem félreérthető volt, mert többen kétségbeesve rákérdeztetek. Szóval, bocsánat, ha nem voltam egyértelmű.
A smink MELLÉ találtam egy másik klassz szakmát, ami megmozgatta a fantáziámat, hogy milyen jó lenne ahhoz is érteni. És ez a stylist szakma. A héten kaptam meg az értesítést, hogy szeptembertől a Budapesti Divatiskola stylist szakos hallgatója leszek!!! Egyelőre csak azért kezdem tanulni, mert mindig is érdekelt a divat, és szeretnék egy kicsit jobban belemélyedni ebbe a témába, de ha esetleg össze tudom kötni a sminkeléssel is, vagy a smink mellett öltözködési tanácsokat is tudok majd adni a jövőben az érdeklődőknek, akkor az már csak plusz öröm lesz!

Érdekes ez a tanulásos dolog. Amikor tanárként észrevettem, hogy a munkám már nem elégít ki és szeretnék valami mással foglalkozni, vagy a tanítást nem iskolai keretek között csinálni, a sminkelés elsősorban nem magáért a sminkelésért fogott meg, hanem egy olyan hirdetést láttam meg, hogy egy színház sminkeseket képez. Ez a színházban dolgozás lehetősége volt, ami megfogott, és nem maga az, hogy sminkes lehetek. Persze azért csak megszerettem magát a sminkelést is ;-), és vicces módon majd 15 év telt el a szakmában, míg elmondhattam, hogy egy színházban (is) dolgozom (Operett Színház).
A stylistkodás is úgy pattant ki a fejemből, hogy mi újat tanulhatnék, ami kiegészítené a sminkelést és nem felváltaná. Valójában azt gondolom, sok meglepetés nem érhet a szakmában, mert az évek alatt rengeteg stylisttal dolgoztam már együtt, láttam, mi a munkájuk, mi a feladatuk egy adott projektben, nem úgy ugrom bele ebbe a dologba, mint anno, nem sminkelő tanárként a sminkes szakmába.
Az éveim száma mellett a berlini 3 év is segített abban, hogy megtaláljam a saját öltözködési stílusomat, tudjam, milyen ruhák állnak jól nekem, és kellő önbizalmat is szerezzek ahhoz, hogy el merjem hinni, az iskola elvégzése után hiteles lehetek abban, hogy másoknak megmondjam, mibe öltözködjenek, hogy a lehető legjobban nézzenek ki és érezzék jól magukat a bőrükben.
Szóval jövő májustól nemcsak sminkelési tanácsokat kaphatsz majd tőlem, hanem az öltözködésben is segíteni tudok!!!!

2012. június 17.


Szerintetek merészség otthagyni a munkahelyedet, ha már nem érzed ott jól magad?
Vagy egy új szakmát tanulni, ha rájössz, hogy az addigi már nem elégít ki?
15 évvel ezelőtt, amikor tanárként bizony realizálni kellett magamban, hogy az általános iskolai keretek közötti tanítás nem elég nekem, és szeretnék valami mást csinálni, az ismerőseim és barátaim nagy része lehülyézett, mondván, hogy maradjak a fenekemen és örüljek neki, hogy van állásom, magyar tanárként, akikkel egyébként Dunát lehetne rekeszteni, tudok tanítani valahol. Az meg csak hab volt a tortán, hogy éles váltásként a pedagógus pálya közelében sem maradok, hanem elmegyek mindenféle arcot pingálgatni (bár a sminket évek óta oktatom is, de akkor ezt még nem tudhattam, hogy eredeti szakmámnak a sminkelésben is nagy hasznát fogom venni). Lalán, a férjemen kívül mindenki csak a fejét csóválta. (A vicc az, hogy a biztosnak hitt iskolát a következő évben összevonták egy másik iskolával és tőlünk mindenkit szélnek eresztettek).
Az, hogy végül is bejött a váltás nekem, a szerencsén múlott a barátok szerint. Szerintem nem. Egyrészt mertem váltani, és már evvel az átlagból kiemelkedtem, mert bár panaszkodnak a barátaim, hogy ők sem érzik jól magukat a hivatásukban, de egyik sem tett/tesz ellene, másrészt igenis keményen megdolgoztam azért, ahol most vagyok a sminkes szakmában.
Azt gondolom, azt az egyetlen életünket a lehető legélvezetesebben kell leélni, és ez alól a munkánk sem kivétel. Nem tudom, mennyire vagyok ritka madár avval, hogy a munkám a hobbim és imádom minden pillanatát, hiszem, hogy ennek kellene a normálisnak lenni, de tudom, hogy sajnos nem ez a valóság.
Mindezt csak azért írtam, mert mostanában, mióta visszajöttem Berlinből, egy pici hang súgja belülről, hogy újítani kellene. No nem feladni a sminkelést, csak valami mást is csinálni, vagy máshogy csinálni. Erre tettem egy próbálkozást, ha emlékeztek rá, az airbrush-technikával, ami sajnos egyáltalán nem varázsolt el. Szóval kicsit magamba szálltam, mit is szeretnék, és kitaláltam, hogy az hiányzik, hogy tanuljak valamit. Valamit, ami ha nem is visz előbbre, de érdekel és szívesen foglalkoznék vele kicsit mélyebben is. És megtaláltam! A héten volt a felvételi elbeszélgetésem, és bár még nem tudom az eredményt, felvettek-e, de egyáltalán az, hogy megpróbáltam, már boldoggá tett!
Ha megkapom az igen választ, miszerint vén fejjel ismét iskolapadba ülhetek szeptembertől, elárulom, mi is az, ami ennyire felvillanyozott. Addig meg ujjakat keresztbe, drukkoljatok nekem!

2012. május 20.


Na, igen, az allergia. Mióta az eszemet tudom, mindig szenvedtem tőle. Kiskoromban ételallergiám volt, nem ehettem például tojást, mert azonnal csalánkiütésem lett tőle, és mivel behisztiztem anyunak, hogy akkor is enni akarok, így utána a fehér rázókeveréses ecsetelővel anyukám bekent és úgy néztem ki konkrétan, mint Pöttyös Panni. Ha fogalmad sincs, miről írtam, akkor nyugodj meg, egyszerűen csak fiatal vagy! :-)
Aztán 18 éves koromban pont a főiskolai gólyatáborban, őszibarackszedés közben gondolta úgy a szervezetem, hogy a következő évtől kezdve márciustól, az első virágok megjelenésétől október végéig, amíg az utolsó levél is le nem hullott, én már csak papír zsebkendővel létezhetem, ráadásul minden délután 2-től ötig beájulok az ágyba az álmosságtól a gyógyszer mellékhatása miatt. Nővérem orvos, így mindig megpróbálta nekem megtalálni a legújabb, hátha hatásos gyógyszert, ami segít elviselni a rövidke, cirka 8 hónapig tartó áldatlan állapotot. Nem tudtok olyan gyógyszert mondani, amit ki ne próbáltam volna, kisebb-nagyobb eredménnyel. Míg egyszer, 12 évvel ezelőtt (28 éves koromban, 10 év szenvedés után) talált egy olyan gyógyszert, amitől csak két órát aludtam délutánonként és kevesebbet viszketett a szemem is, és úgy egyébként, mintha egy iciri-picirit komfortosabban tudtam volna élni. Na, csak nem találtuk meg a bölcsek kövét?! Már előre örültem, hogy a következő évet kicsit boldogabban várhatom, mert van segítség. És itt jött a bibi, ugyanis a nővérem kiderítette, hogy a gyógyszert váratlanul kivonták a forgalomból. Ez két dolgot jelent: vagy olyan súlyos mellékhatásai vannak, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül, vagy egyszerűen hatásos a gyógyszer és a gyógyszergyártónak még nem érdeke meggyógyítani a betegeket. Gondolhatjátok, kíváncsian vártam a következő év márciusát, mennyire fogok szenvedni az allergiától. És legnagyobb döbbenetemre semmi, de semmi olyan tünetem nem jött ki, amitől előtte szenvedtem: orrfolyás, orrdugulás, szem- és szájpadlás viszketés, tüsszögés... Úgy mentem bele a télbe, hogy egy darab papír zsebkendőt nem kellett elővennem addig. És azóta sem. Egyszerűen meggyógyultam. Ennek 12 éve. És azóta is tünetmentes vagyok, kijelenthetem, hogy nem vagyok allergiás.
A mai napig nem tudom, tényleg attól a gyógyszertől gyógyultam-e meg, de mivel nem nőtt 2. fejem, gyaníthatóan nem a mellékhatások miatt vonták ki azt a gyógyszert...
Ha nem velem történik meg, másnak nem hittem volna el, akárki mondja ezt, de a barátaim is kénytelenek hinni nekem, mert láttak allergiásan és ismernek most is, és látják, hogy nincs semmi bajom. Lekopogom, maradjon csak így!
A kevésbé szerencséseknek meg kitartást kívánok az allergia elleni harcban!

2012. május 20.


Élvezem a jó idő eljövetelét, a finoman meleg és puha tavasz a kedvenc évszakom. Amikor lehet élvezni a nap simogatását a bőrömön, de még nem éget. Amikor már lehet szoknyát hordani harisnya nélkül. Amikor már napszemüveg nélkül kellemetlen kilépni a házból. Amikor már szemet gyönyörködtető a természet és jó beleszagolni az illatos levegőbe (pár évvel ezelőtt ennek még nem annyira örültem, mert allergiás voltam és elkezdődött a papír zsebkendők percenkénti használata. Majd egy másik blogbejegyzésben megírom, hogyan gyógyultam meg teljesen). És amikor megjelennek a lábujjkás papucsok és szandálok.
Valahogy mindig azt hittem, hogy az ALAP jól ápoltsághoz a napi fogmosás mellett az is hozzátartozik, hogy a láb sarka nem repedt, a körmök nem piszkosak és a bőr puha.
Nem tudom, talán én vagyok fordítva bekötve, de számomra ez ugyanolyan természetes, mint a fogmosás. Elborzadva és csalódással veszem tudomásul, hogy más nőknek ez nem annyira fontos dolog, mint nekem. Amikor látok az utcán egy nyitott cipőt, amiben elhanyagolt, hova tovább ápolatlan láb szégyenkezik (vagy szégyenkeznie kellene), szívesen odamennék az illetőhöz és megmondanám neki, ne tegye ezt a lábával! Érdekes módon a sminktelen arc, vagy akár a nem szépen sminkelt arc egyáltalán nem zavar, de a csúnya, elhanyagolt láb igen!
Tegyünk már meg annyit a jó kinézetünkért, hogy nemcsak a legújabb divat szerint öltözködünk, hanem ha már mi magunk nem állunk neki rendbe tenni a lábunkat nyárra (ez is furcsa nekem, télen lehet ronda, mert más nem látja?!), akkor elmegyünk egy pedikűröshöz, aki megteszi helyettünk.

2012. május 6.


Említettem már, hogy imádom a munkámat?;-)
Nem elégszer.
Szeretem a sminkeléses részét is természetesen, de nagyon jó, hogy emberekkel foglalkozhatom, ráadásul elég intim közelségben. Ez a közelség az oka annak, hogy a székemben ülve mindenki az igazi arcát mutatja, itt nem színészkedik és nem játssza meg magát senki. Én mindenkit olyannak ismerek meg, amilyen valójában és nem olyannak, amit a médiumok sugallnak róla. Sokszor kiderült már számomra, hogy a látszólag cukorba mártott ember egy kiállhatatlan perszóna és a bulvársajtónak nem annyira szimpatikus embert valójában kenyérre lehet kenni. Amíg nem találkozom valakivel élőben, addig én is csak a médiára támaszkodhatok, aztán személyes találkozás után jön a kellemes vagy kellemetlen csalódás.
Ennél is érdekesebb az a szituáció, amikor valakivel mondjuk 10 évente találkozom és össze tudom hasonlítani akkori és mostani énjét. Legmélységesebb csalódásom egy most rettentően felkapott tévés műsorvezető, aki 10 éve még jó fejnek tűnt, pályája kezdetén volt, gondoltam is magamban akkor, végre egy szimpatikus nő, remélem, nem változik meg. Hát de!
Aztán jött Pokorny Lia. Őt is pont 10 éve sminkeltem először, a Somlói galuska nevű rövidfilmben játszott egy pincérnőt.

A film egy kávéházban játszódik, a másik főszerepet Nagy Ervin játssza, szintén pincérként. Ezt csak azért jegyeztem meg, hogy ne egy átlag pincér szerepre gondoljatok, aki odaviszi a választott ételt a főszereplőnek, mert itt ők voltak azok. Szóval visszatérve Liára, már itt megjegyeztem magamnak és kíváncsi voltam, hová fog eljutni ez a tünemény lány. Gondolom, mindannyian tudjátok, hová jutott, nem is ez a lényeg, hanem hogy nemrégen megint összefutottam vele és meg kellett állapítanom, egy cseppet sem változott. Ugyanaz a kedvesség, báj, természetesség volt most is, mint pályája kezdetén, és nem értettem a dolgot, ő miért/hogyan tudott megmaradni embernek, a szó nemes értelmében. Kivételes tehetség, kivételes ember.

2012. április 29.


Mióta az eszemet tudom, körömmániás vagyok. Anyukám mesélte, hogy már két évesen pirosra kellett festenie színes gombostűfej nagyságú körmöcskéimet, mert az olyan nagylányos és nőies. Aztán fiatal éveimben extra hosszú körmöket növesztettem, evvel kompenzálva azt, hogy a szigorú gimnáziumban nem engedték a festését. A 20-as éveimben meg természetesen nekem is szögletes, hosszú, francia manikűrös műkörmeim voltak. Így kezdtem el sminkelni is.
Emlékszem a pálfordulásra. Egy Koóstoló-forgatásán dolgoztam a 90-es évek végén, amikor Dékány Saroltának műszempillát kellett volna felragasztanom, de a körmeim miatt egyszerűen nem tudtam, ezért egy másik sminkest kellett megkérnem, hogy tegye meg. Itt fogadtam meg, hogy innentől kezdve mindig rövid lesz a körmöm, hiába a hosszút szeretem. (Persze nem is én lennék, ha azok nem feltűnő színűek lennének!)

Mindezt azért írtam csak, hogy tudassam, átérzem, ha valakinek fontos a körme. Ugyanis volt egy tanítványom, akinek a mostanság divatos, extra hegyes végű, hosszú műkörmei voltak. Megkértem, hogy csináltassa kisebbre vagy kevésbé hegyesre, mert így dolgozni egyszerűen balesetveszélyes. Ezt a következő órán prezentálta is, amikor a modell szemébe véletlenül belekapott a körmével, bevérzést és az óra végét okozva evvel. Mikor emlékeztettem arra, hogy mire kértem, a válasza csak ennyi volt: majd legközelebb jobban vigyázok. Itt vált számomra világossá, lehet ez a lány bármennyire tehetséges, a kellő szakmai alázat akkor is hiányzik belőle, így az általam felállított mércét nem üti meg, ezért nem fogom magam helyett ajánlani munkákra.
Akiket viszont ajánlok, nemcsak azért jók, mert rövid a körmük. ;-)

2012. április 22.


Tudjátok, hogy nem szoktam konkrét márkákat ajánlani blogomban, ha írok valamiről és érdekli az olvasót, privátban szoktam a nevet és egyéb paramétereket megadni. Most csak azért teszek kivételt, mert annyira hálás vagyok ennek a terméknek, hogy évek óta fennálló problémámat oldotta meg és hátha van valaki az olvasók között, aki szintén használni tudja.

Azt már notórius olvasóim tudják, hogy nemigen sminkelem magam a mindennapokban, egyedüli kivétel Berlinben volt, a fogadásokra és a csajos programokra hajlandó voltam némi színt a szemhéjamra kenni, de a számra már nem került semmi, és olyan mint alapozó, meg púder, pláne nem lett elővéve a táskámból. Nem is igen tudom az okát, talán szerencsém is volt/van, mert nincsenek bőrhibáim, amiket el kellene fedni, meg lusta is vagyok magamat pingálgatni. Bezzeg másokat imádok!

Laboratoire Garnier BB
Szóval az anyag, amire mostanában rákattantam a Laboratoire Garnier márka BB-kréme, ami a reklám szerint 5 az egyben, fed, hidratál, ragyogást ad, meg nem is tudom a többit pontosan. Először egy mintaként találkoztam vele egy női újságból, és gondoltam, kipróbálom. Az, hogy fedni is tud, különösebben nem hozott lázba, amire kíváncsi voltam, az a hidratálás képessége volt, ugyanis nagyon vízhiányos bőröm van, és a legolcsóbbtól kezdve az igazi luxuskrémekig mindent kipróbáltam már, de hosszú távon egyikkel sem voltam tökéletesen megelégedve, gondoltam, nem veszítek semmit, ha ezt is magamra teszem, hátha alapon. És képzeljétek, felrakás után azonnal megnyugodott a bőröm, az a húzó érzés, ami ennek a bőrnek a velejárója, megszűnt. Egyszerűen fantasztikus! Igaz, hogy éjjelre nem használható, azért mégiscsak tartalmaz pigmenteket, de a nappali krémkeresési macerát ezennel kipipálhatom. Alapozó helyett nem jó, ha valaki bőrhibát akarna vele eltüntetni, nem sikerülne, de egyenletes színezésre kiváló. És nyáron még hasznos is ez a krém, mert 15-ös fényvédőt is tartalmaz.
Éljen!

2012. április 16.


Szombaton nagy gyanútlanul elmentünk egy színházi előadásra (kivételesen nézőként), és hirtelen egy születésnapi partiba csöppentünk.
Az úgy volt, hogy a több mint 20 éve imádott barátom, Meskó Zsolt meghívott a RaM Colosseumba , ahol az általa rendezett Toldit nézhettük meg. Kíváncsi is voltam rá nagyon Zsolttól függetlenül is, mert az Operettszínházas munkáim miatt a zenés darabok mostanában a szívemhez nőttek és szívesen nézem őket, és tényleg látni akartam valami mást is, mint amit az operettes csapat csinál.
Elfogult vagyok Zsolt iránt, bevallom, de ha ezt kihagyom az ítéletemből, akkor is tetszett, ajánlom mindenkinek; teljesen Arany János szövegére épült, a díszlet összesen 3x5 darab lépcsőből áll, mégis minden helyszínt el tudnak vele játszani, akár az otthoni dínom-dánomról, akár a temetői jelenetről van szó, a jelmezek Zoób Kati munkái, a koreográfia mesés, a Toldit játszó Sanyit az operettből személyesen is ismerem és már ott is szerettem a hangját.
Szóval menjetek és nézzétek meg!
A szülinapi parti pedig az előadás után volt, ugyanis pont április 14-én, tavaly nyitotta meg kapuit "Magyarország első élményszínháza". Minden nézőt meghívtak egy pohár pezsgőre és egy szelet tortára, hogy együtt ünnepeljük meg e jeles napot, ami hatalmas teljesítmény annak fényében, hogy ez a színház állami támogatás nélkül, csak és kizárólag magánemberek és szponzori pénzek segítségével próbál fennmaradni és értéket közvetíteni. Gratulálok és szorítok nekik, hogy még sokáig sikerüljön!

2012. április 3.


Tudom, tudom, eltűntem a való világból! Mondjuk teljesen úgy is éreztem magam, mintha beköltöztem volna egy villába, ahonnan csak aludni engedtek ki, aztán másnap reggel mehettem vissza.
Biztos hallottátok már, hogy a Szörényi-Bródy szerzőpáros színpadra írta át az István, a király című rockopera folytatását, a Veled, Uram!-ot, amit múlt héten a Thália Színházban mutattak be először.
Nos, van szerencsém ennek a fantasztikus darabnak a létrejöttében aktívan részt venni, nevezetesen én (is) sminkelem a szereplőit. A 3 hónapos próbafolyamat utolsó heteiben már jelmezes-maszkos próbák mentek, így természetesen én is ott voltam reggeltől estig a színházban. Éjjel fél 11-re értem haza és másnap reggel fél 9-kor már megint bent talált az idő. Most először veszek részt egy darab színpadra állításában, mert bár korábban is sminkeltem már színházban, de inkább csak bementem, megmondták, milyen sminket képzeltek a különböző karaktereknek, én megcsináltam, megnéztem az előadást, utána leszedtem a sminket, majd szépen hazamentem.
Ez viszont sokkal mélyebben érintett, először is, mert hetekig ugyanazokkal dolgoztam, így sokkal közvetlenebb kapcsolatom alakult ki a színészekkel és magát a darabot is közelebb érzem magamhoz, másrészt ex történelem tanárként nagyon kíváncsi voltam, az István, a király utáni utódlási harcot hogyan fogja bemutatni az előadás. Nem lövöm le a poént és nem árulom el a végét, hogy ki a gyilkos :-), de nekem tetszik a megoldás.
Innentől kezdve kicsit több időm van szusszanni, mert a próbaidőszak véget ért, havonta pár alkalommal fogják bemutatni, így mellette megint tudok más munkákat is bevállalni és az elhanyagolt tanítványaim is gyakrabban fognak látni, mint eddig.

2012. március 19.


7 hónapja élek megint Magyarországon, és csak mostanra, pláne, hogy a jó idő is megjött, mondhatom el, hogy a helyemre kerültem. Akármennyire is tudja az ember külföldön élve, hogy eljön a hazautazás pillanata, amikor megtörténik, mégis nagyon váratlan érzelmileg. Mi tudtuk, hogy meddig tart a kiküldetésünk, ráadásul nagyon vártam, hogy újra belevethessem magam a szakmába, mégis hónapoknak kellett eltelnie, amíg megint maradéktalanul teljesnek érzem az életemet. Először a nosztalgia és a visszavágyódás, aztán a balesetem, majd a kevesellt munka miatt nem éreztem teljes boldogságot amiatt, hogy újra Magyarországon élhetek, de most bátran kijelenthetem, ennek vége! Testileg és lelkileg rendben vagyok, a munkám pont annyira foglal le, ami kényelmes és élvezetes, rengeteg jövőbeli szakmai tervem van, a magánéletem továbbra is fantasztikus, szóval tényleg minden szép és jó!
És ez azért fontos a szakmámban is, mert tudom, mennyire befolyásolja a modell és a sminkes hangulata a munkát. A másik legkisebb rezdülését is érezzük a közelség miatt és ha valamelyikünk nem jó rezgéseket küld a külvilág felé, azt bizony a másik megérzi.
Mivel szerencsére egyre több munkám van, elkezdődtek a tanítások és beindult a menyasszonyi szezon is, egyelőre még csak a próbasminkek szintjén, egyre több emberrel kerülök kapcsolatba, ezért szeretném, ha az én pozitív hozzáállásom az élethez az ő kedvüket is még jobbá, a közös munkát pedig még kellemesebbé tenné. Rajtam nem áll a dolog!

2012. március 4.


A Berlinben töltött 3 év, amikor sokszor a hivatalos vacsorákon este 11-kor még desszertet ettem, valamint semmilyen finom falatról nem akartam lemaradni a barátnőkkel töltött főzőtanfolyamokon alapot adott arra, amit a térdszalagszakadásom hazaérkezésünk után befejezett, nevezetesen hogy egyszer csak realizáltam, hogy bizony felkúszott rám néhány nemkívánatos kiló, sajnos a pocakomra és úszógumimra koncentrálódva leginkább. Egy méretet nőve a legtöbb nadrágomból a végén már "kibuggyantam", de ezt bővebb felsőkkel lepleztem, szóval a férjemen kívül valójában senki nem látta, hogy bizony vannak pluszkilóim.
Egy hónappal ezelőtt vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy ennek véget vetek, fiatal vagyok még ahhoz, hogy ezután a divathoz való viszonyomat az szabja meg, mennyire lehet hastájékon takarni vele a nemszeretem pocakomat. Szóval addig keresgéltem az interneten, amíg meg nem találtam a legtökéletesebb segítséget ehhez, mert azt tudtam, a diéta és a sport kevés ahhoz, hogy pont onnan fogyjam le a felesleges kilókat, ahonnan szeretném, és például a melleim ne essenek áldozatul. Találtam egy szalont, ami kétféle méregtelenítő és kétféle zsírtörő géppel rendelkezik, és ezek segítségével, valamint diétával reméltem régi álomalakom visszakapását.
A vicc az, hogy a diéta egy az egyben az én kedvenc ételeimet engedélyezte - húsok, halak, zöldségek, tejtermékek -, és minden olyat tiltott, amit egyébként sem igen szerettem - gyorséttermi kaják, alkohol, tészták, rizs, krumpli... Ez utóbbi szénhidrátok egyáltalán nem hiányoztak, viszont a gyümölcsökről és sütikről is le kellett mondanom és ez már nehezebb volt, de egyáltalán nem annyira, mint eleinte gondoltam.
A zsírtörő gépek nemes egyszerűséggel középkori kínzóeszközök, amik segítségével a zsírsejtek burkát feltörik, hogy a zsír a nyirokrendszeren keresztül a napi 2-2,5 liter folyadék segítségével kiürülhessen a szervezetemből. Valójában nem kívánnám az ellenségeimnek sem, ha nem lennének hatékonyak.
Ennyire: 62 kilóról indultam, jelenleg 58 kg vagyok. Az összes zsír eltűnt a pocakomról és könnyes búcsút mondtam az úszógumimnak is. A testzsírszázalékom 20,24-ről 19,1 lett a -4 kg zsírnak köszönhetően. A derékbőségem 75-ről 68 cm lett, a csípőm 94-ről 90 lett, a mellbőségem változatlan!!!!
Az egyetlen hátránya a 4 hétnek az, hogy az összes nadrágom használhatatlan még övvel is, így új, kisebb ruhákat kell vennem magamnak!
Egyáltalán nem voltam éhes, nem kellett kalóriákat számlálgatnom, végig kellemes volt a közérzetem, szóval csak szuperlatívuszokban tudok az eltelt időről beszélni. Nem hiányoztak ízek, ételek, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele, aki nincs megelégedve magával. Március eleje van, a heti egy kilós fogyással kiszámolhatod, te mikor érnéd el a kívánt álomalakodat és hajrá!
Ha kíváncsi vagy a szalon címére, ahol nekem segítettek, vagy megnéznéd az én előtte-utána képeimet, küldj egy emailt és válaszolok neked, hogy ne csak az arcod megszépítésében segíthessek ezután! :-)

2012. február 26.


A héten végre volt egy kis időm, mert megint fejest ugrottam a "sminkeljünk mindennap és ne érjünk rá ezután semmire"-életbe, ezért jólesett, hogy a hét elején volt egy szabadnapom és beszabadultam egy illatszerboltba rácsodálkozni az új tavaszi-nyári sminkkollekciókra! Nekem alapból a tavasz a kedvenc évszakom (többek között ezért is imádtam Berlinben élni, mert az ottani nyár időjárása egy az egyben az itteni tavaszé), és nagyon szeretem a tavasz ihlette selymesebb, pasztellesebb, finomabb színeket, mint a mély, sötétebb, télieket, akár sminkanyagokról, akár ruházatról van szó, hogy a táskákat ne is említsem.
Nagy meglepetés valójában nem ért színügyileg, a citrom és narancsszínek még mindig hódítanak, a tavalyi, igazi erős rózsaszín kicsit pasztellesedett, és az imádnivaló türkiz és almazöld még mindig hódít szemhéjporszínként. Bár gyönyörűséges új szájfényszínek is megjelentek, de be kell vallanom, a márkák a matt szájrúzsoknak most tényleg nagyobb figyelmet szenteltek, a divatnak megfelelően. Lassan én is megbarátkozom velük, mert egyre többet használom őket és hát mi tagadás, szépek.
Ha valaki nem szereti a sok csillogást az arcán, a legjobb kettős a gyöngyházfényű szemhéjpor/selyempor a szemre és egy matt rúzs az ajkakra. A hatás így természetesebb és kevésbé alkalmi. Estére vagy fontosabb alkalmakra pedig a szemhéjpor maradhat és a szájra vagy egy erőteljesebb rúzst tegyél vagy a nappal használt szájrúzsodon fuss át egy szájfénnyel.

2012. február 19.


Érdekes csetelést folytattam nemrégen egy tanítványommal, aki az utolsó diákom volt, mielőtt kimentem Berlinbe.
A történet ott kezdődik, hogy egy nagyon szimpatikus lány megtalált engem, mint sminkest az internet tengerében, és ismeretlenül is a segítségemet kérte egy divatbemutató sminkjeinek elkészítéséhez. Különböző stílusú-típusú ruhákhoz kellett fantáziasminkeket készítenie, és a közös ötletelés után a próbasminkeket is elküldte, amit én megkritizáltam, hogyan lehetne még jobb, még látványosabb. Ma meg megnézhettem az elkészült sminkeket a bemutatótóról és meg voltam elégedve vele. És ismétlem, ez a lány nem az én tanítványom volt, csak szimpatikus voltam neki!
Itt jön a csavar, mert bejelöltem a facebookon a lány képeit, hogy tetszenek, és egy perc múlva egy tanítványom megkérdezte, ez a lány is a tanítványom volt-e. Elmondtam neki a fentebbieket, erre kiderült, hogy ő szintén ott volt ezen az eseményen, mint sminkes; gyötrődött ő is az ötleteivel, de nem kérdezett tőlem előtte, nem is tudtam, hogy ő is ott lesz azon az eseményen. Kérdésemre, hogy ő miért nem kért tanácsot (mert el volt kenődve, az egyik modelljével nem volt megelégedve), azt válaszolta, nem akart evvel zargatni, úgyis sok dolgom van. Nos, szerencsére tényleg sokat dolgozom, de megállt bennem az ütő, hogy rosszul taníthattam ezt a lányt, hogy egyáltalán felmerült benne az a gondolat, hogy zavarna avval, ha segítséget kérne tőlem a munkájával kapcsolatban.
Azt gondolom, egy tanár felelőssége a diákjai iránt nem fejeződik be az utolsó kifizetett órával, aztán utána boldoguljon, ahogy tud! Én vagyok a legbüszkébb, ha látom, hogy a tanítványaim fejlődnek, ügyesednek, munkájuk van; szívesen segítek továbbra is, amivel tudok, és nem kötelességtudatból, hanem egyszerűen mert felelősséget érzek irántuk. Én tanítottam őket, az én segítségemmel sajátították el ezt a szakmát, nem hagyhatom és nem is akarom őket magukra hagyni később sem! Nekem a tanítás nem pénzkereset, hanem elkötelezettség: a jövő sminkes nemzedékének minőségi kinevelése! És azt gondolom, amelyik tanár nem így gondolkodik, annak nem kellene tanítania.
Pénzért meg végképp nem!

2012. február 12.


A színházban látom munka közben, mennyi embernek száraz a szája ilyen hideg időben. Mi, nők még csak-csak használunk valamilyen ajakápolót, de ismertek olyan férfit, aki rendszeresen keni az ajkát valamivel? Ugye ti sem?
Én sose szerettem a divatos, különböző ízű-illatú ajakápolókat, mert az vagy segített, vagy nem. A sminkesek csodafegyvere a carmex, amit a sminkbolton kívül most már az egyik drogériában is be lehet szerezni. Ez egy fantasztikus anyag, mentolt és kámfort is tartalmaz, a herpesz ellen is segít, a különböző testrészek (térd, könyök) száraz bőrét is tökéletesen megpuhítja...szóval imádnivaló segítség nekünk. A fiúk is egy-két kivételtől eltekintve egyre inkább elfogadják, hogy az alapozás-púderezés mellett a szájápolás is a smink szerves részévé vált és nemigen kapálóznak ellene. Van, aki már direkt kéri is, ha én elfeledkeznék róla, és sokuknak ez az egyetlen anyag, ami éri a szájukat (értsd, saját maguk nem kenegetik semmivel, de tőlem elfogadják).
Érdekes módon én nem ezt használom magamra, hanem vazelint. Ez tiszta petróleumzselé, semmilyen ápoló anyagot nem tartalmaz, csak az ajkakat teszi csúszóssá és fényessé (a sminkesek többek között erre is használják, fotózáskor még esetleg a szemhéjra teszik, hogy a smink még fényesebb legyen), szóval valójában nem ajakápoló a hagyományos módon, nekem mégis bejön.

Azt gondolom, nem az ára és nem a márka neve fogja használhatóvá tenni a szájápolót, a lényeg az, hogy valamit tegyetek a szátokra ebben az időben, ami megakadályozza a kiszáradását, súlyosabb esetben a kicserepesedését, mert az remek táptalaj a fertőzésnek, a seben keresztül könnyebben bejutnak a kórokozók a szervezetünkbe. Ha semmi nincs otthon, ami "hivatalos ápoló" lehetne, akkor nyugodtan nézzetek szét a konyhában, bármi jöhet, ami csúszós: vaj, étolaj, disznózsír, méz (ez utóbbit nem lenyalogatni, hiába finom!),... kend fel az ajkakra és várj egy picit, amíg bepuhítja az ajkaidat, aztán óvatosan töröld le a felesleget! De mindenképp használj valamit, hogy mindig csókolnivalóan puha akjaid legyenek akárhány fok is van odakint! ;-)

2012. február 5.


Az életem mostanában az olajokról szól. Mindenem száraz, a hajam, az arcbőröm, a testem. Gyors közvélemény-kutatást tartottam szakértő barátaim között, mit tegyek a száraz hajammal, a húzódó arcbőrömmel és a viszketésig száraz testemmel. Érdekes módon mindenki olajat ajánlott. A fodrászomtól kaptam egy tuti profi hajolajat, avval kenegetem szegény hajvégemet, ami a göndörsége miatt egyébként is szárazabbnak, sprődebbnek tűnik, mint az egyenes. Az arcomra a krémem fölé kell a speciális arcra való olajat tenni, elvileg csak éjszakára, de én kicsit túlbúzgó lévén amíg a fájdalmas húzódás nem enyhült, nappalra is felkentem és mostanra tényleg kifejtette a hatását. A testemre pedig babaolajat vettem. Első körben a fürdővizembe csepegtettem, de erről nagyon gyorsan leszoktam, amikor percekig harcoltam vele, hogy a fürdőkád széléről leimádkozzam súrolókefével, így mostanában a fürdés után a még kissé nedves testemen átfutok az olajjal, így egyrészt megúszom a takarítását a fürdőkádon, másrészt testápolóra sincs szükségem.

Furcsa, mert pár éve vagyok csak ilyen nyomi telente, emlékszem, régebben nem kellett ennyi macera az első mínuszok megérkezésével. Nem tudom, hogy a környezet változott meg ennyire, vagy az én szervezetem, esetleg mindkettő kicsit, mindenesetre többet kell foglalkoznom magammal ahhoz, hogy a komfortérzetem maximális legyen. Hiába, öregszem. Idén már 40 éves leszek, és bár ez még egyáltalán nem zavar, de bennfentes (értsd: 40 éves elmúlt) barátnőim biztatnak, higgyem el, ha közeledik az idő (szeptember végén születtem), bizony frusztrálni fog. Állok elébe!:-)

2012. január 29.


Már Berlinben azon gondolkodtam, ha hazajövök, újítani szeretnék a sminktudásomban, valami újat kellene tanulnom, vagy elmenni egy továbbképzésre, szóval valamivel feldobni meglévő tudásomat.
Amikor augusztusban beköszöntem a sminkes boltba, ott avval fogadtak, hogy lesz egy airbrush-bemutató, érdekel-e. Naná, hogy érdekelt! Lehet ez az, amire vágytam?
A technika lényege, hogy egy szórófejes pisztollyal juttatjuk a sminkanyagokat az arcra és a testre, mintegy ráfújva az anyagot a modellre. Testfestésre is kiváló, sőt Magyarországon elsősorban erre használják a sminkesek, például a Brad Pitt zombifilmben is evvel festették a zombikat, Amerikában viszont már otthoni használatra is elterjedt a nők körében. Nosza, nézzük, mit tud ez a gépezet és barátságot tudok-e kötni vele? A bemutató nagyon tetszett, így lecsaptam a tanfolyam elvégzésére is, ami némi időpont egyeztetés után a héten jött el. Nagy várakozással mentem el és annál nagyobb volt a csalódásom, mert a kezemben már egyáltalán nem varázsolt el. Nem az volt a baj, hogy ügyetlenke voltam, tisztában vagyok vele, hogy gyakorolni kellene vele sokat, amíg biztos kézzel tudnám használni, szóval nem az vette el a kedvemet, hanem valahogy nem éreztem azt az ellenállhatatlan vágyódást, hogy ez kell nekem, ezt akarom, ezzel akarok ezután dolgozni! Vártam azt a pillanatot, amikor eljutok odáig, hogy azt érezzem, nem élhetek nélküle (ez a pillanat sokszor eljön, ha betérek egy Douglasba vagy a sminkboltba), de sajnos ez a pisztoly nem zümmögte ezt a fülembe.
Még nem mondtam le róla teljesen, mert hasznos kis jószág, szépen lehet vele dolgozni, de egyelőre élvezem az alkotást az ecseteimmel is, és a gyönyörű sminkanyagaimmal és addig maradok is ezeknél. Viszont büszke voltam magamra, mert legalább kipróbáltam és az egy dolog, hogy nem tetszett annyira, mint vártam, de pont a múlt heti blogomban írtam arról, hogy egy sminkesnek fejlődnie kell, kipróbálni új dolgokat és mindig nyitottnak lenni az újdonságra.
Továbbra is nyitott szemmel nézek szét a szakmámban és keresem azt a dolgot, ami előbbre vinne sminkesként, próbálva elkerülni a "begyöpösödést".
Ha megtaláltam, beszámolok róla!

2012. január 22.


Szájfénypárti vagyok. Imádom. A keskeny, vékony szájak megmentője.
Most viszont kicsit háttérbe húzódnak, mert a rúzsok jöttek a divatba. Mégpedig az élénk, matt árnyalatok mint a pink, a tűzpiros, a mályva, a gesztenyebarna. Persze én is beszereztem ezeket a színeket, sminkesként kötelességem is figyelni az újdonságokat és ha nem is használni, de mindenképpen tudni róla. Nincs is annál lehangolóbb, mint mikor egy sminkes belemerevedik egy stílusba, adott anyagok használatába és nem tud vagy akar változtatni. A legveszélyesebb az az adott kor és technika, amikor megtanult sminkelni, valahogy azt fogja a legkényelmesebbnek és a magáénak érezni. De ezt nem szabad engedni!

Persze a trendek csak iránymutatóak, és mint a divatban is, csak kevesen követik szezonról szezonra, a divat változásának megfelelően. A többség tisztában van a divattal, de csak azt az adott színt/mintát/szabást fogja magáévá tenni, ami jól is áll neki (szeretném hinni, naivan). Ugyanez áll a sminkdivatra is. Azért, mert felkaptak egy új színt, vagy mint a fentebb említett rúzsok kerülnek előtérbe, még nem fogja a nesszeszeréből kidobni a régi, jól bevált anyagát. Rengeteget írtam már korábban arról, jó lenne, ha mindenkiben lenne egy kis újító szellem sminkelés terén, de mindenképpen úgy, hogy az arca sajátosságait, színeit figyelembe veszi
És ha valaki szereti a szájfényt, nyugodtan használja ezután is!
Én is azt fogom tenni.

2012. január 08.


Rengeteg sminkanyagom van, mint általában a sminkeseknek. Vannak kedvencek, amiket semmi pénzért nem tennék ki a táskámból, vannak a kötelező tartozékok és vannak azok, amik valahogy belekerültek és várták azt, hogy vagy az egyik, vagy a másik csoportba beleessenek. Ha egyik sem nyert, a szokásos évi nagytakarításkor, amikor kipakolom a táskámat és alaposan kitisztítom, már nem fog bele visszakerülni. Megmaradnak gyakorló anyagoknak, a tanítványok fogják használni az órák alatt.
Félreértés ne essék, ezek is professzionális, márkás anyagok, csak valamiért nem lettek a szívemnek kedvesek a színük vagy textúrájuk miatt. Viszont ezek hiányában űr maradt a táskámban, és nem is én lennék, ha nem próbálnám megtölteni az üres helyeket. Így a héten meglátogattam a sminkboltot és bementem pár illatszerboltba is megnézni, hogy kedvenc márkámnál, a Diornál vagy esetleg más luxusmárkánál találok-e olyan szépségeket, amik érdemesek a "leendő kedvenc anyag" címére. Nem sznobságból keresem a luxusmárkákat, hanem sajnos el kell ismernem, hogy ezek minősége ténylegesen jobb, mint az olcsóbb társai (arról viszont nem vitatkoznék, hogy annyival jobbak-e, mint amennyivel drágábbak, de ez egy másik téma). Természetesen találtam gyönyörűségeket, szemhéjporokat, arcpíreket, szájfényeket, így kijelenthetem, dugig van a táskám megint, és külön művészet mindent úgy visszapakolni munka után, hogy be is tudjam csukni.

Az új anyagok miatt minden sminkelést nagyon várok, azon filózom, melyik új árnyalatot használjam, hogyan variáljam őket össze, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Imádom ezt az ismerkedős-kisérletezős fázist, nemcsak a táskám kapott új színeket, hanem az alkotni vágyásom is új lendületet!
És szerencsére van is hol és kin próbálgatni.

2012. január 02.


Boldog, egészséges új évet kívánok mindenkinek!
Ha számot kellene vetnem a tavalyi évről, meg kellene állapítanom, hogy nem tartozott a kedvenc éveim közé, bár összességében a pozitív felé billent a mérleg már csak azért is, mert januártól Leila cica gazdija lettem, és már ez a tény önmagában übereli az összes kellemetlen dolgot, ami ért bennünket.
Augusztus közepéig Berlinben éltem, 3 év után kellett búcsút vennünk egy csomó baráttól és ez nem ment túl könnyen főleg úgy, hogy a többi ország diplomatáinak váltása június-júliusban van, így először végigasszisztálhattam a szintén távozók elköszönését, majd augusztusban mi búcsúzhattunk az ottmaradóktól. Lelkileg volt nagyon megterhelő a dolog, mert hiába tartjuk azóta a kapcsolatot az interneten, az nem pótolhatja a közös bulikat, vacsorákat. Sokszor vagyok még lélekben Berlinben, ami azt gondolom, teljesen természetes.
Viszont jó is volt hazajönni, mert már nagyon alkothatnékom volt. Tudjátok, Berlinben a diplomata státuszom miatt nem sminkelhettem hivatalosan, bár egy-két jó hangulatú csoportos sminkoktatást tartottam a barátnőknek angol nyelven. Így már nagyon izgatottan jöttem haza, és minél hamarabb bele akartam vágni a munkába, ami mint tudjátok, némileg halasztódott térdszalagszakadásomnak köszönhetően.
Sminkes barátaimmal való levelezésünk után arra számítottam, nem, vagy csak nagyon nehezen sikerül újra sminkes munkákat kapnom. Előre felkészítettem magam erre és tudatosan próbáltam nem rágörcsölni a dologra. Azt gondoltam, először a magánemberek fognak megtalálni sminkoktatással vagy alkalmi sminkek készítésével és majd pár hónap múlva lassan elkezdenek szállingózni a munkák a szakmából is. Ehhez képest a magánmunkák száma elenyésző a szakmai munkákhoz képest (ha emlékeztek, ott volt a Brad Pitt-film, aminek az elejét járógéppel nyomtam végig én, a hős, az RTL Klub, Operett Színház, Miklósa Erika és Rost Andrea lemezbemutató koncertjei), és úgy néz ki, a továbbiakban sem fogok szűkölködni ezekben, remélem. Szóval szakmai szempontból jó évet zártam, erre nem panaszkodhatom.
És mivel sminkes vagyok, azt hiszem, ez a legfontosabb.

2011. december 20.


Mivel soha nem voltam még Erdélyben, ezért nagy várakozással tekintettem múlt hétvégi munkám elé.
Az X-faktor szombati elődöntőjében a 3 bennmaradt énekes lakóhelyére elindult 3 stáb, hogy onnan pár perces bejelentkezésekkel bemutassák az ottani hangulatot. Én Valkó Eszterrel Baricz Gergő faluját kaptam meg, így péntek reggel nekiindultunk a 660 km-es útnak úgy, hogy Gergő továbbjutása esetén nemcsak a szombat estét fogjuk ott tölteni és végigizgulni, hanem a vasárnapot is, és csak utána, hétfő reggel indulunk vissza Magyarországra. Sajnos mint már biztosan tudjátok, Gergő szombaton kiesett, így viszonylag kurtára sikerült erdélyi látogatásunk. Annyit mindenesetre leszűrtünk, hogy tüneményes emberek élnek ott, barátságosak, közvetlenek, így elhatároztam, hogy Lalával biztosan visszamegyünk még, nem dolgozni, hanem élvezni az emberek vendégszeretetét és csodálni a fantasztikus tájat. A hargitai hegyekben ott jártunkkor ráadásul hó esett, így még szebb volt a látvány, ameddig a szem ellátott, hegyek mindenhol, a hegyeken pedig hótól megroggyant hatalmas fenyvesek! Alföldi lányként hihetetlen szépnek találtam, teljesen elvarázsolt!

A múlt hetem másik csodás élménye Rost Andreához kötődik, aki a MÜPA-ban tartotta Pannon dalok című új cédéjének lemezbemutató koncertjét, ahol ismét én sminkelhettem őt.

Amikor olyan munkám van, amiért különösen hálás vagyok, például fantasztikus emberekkel kerülök közeli kapcsolatba, vagy olyan élményekkel gazdagodok, amiért másoknak ráadásul fizetni kell, mindig elmélázom, milyen szerencsés is vagyok, hogy sminkesként dolgozom. Eleve az, hogy dolgozhatok, van munkám, és élvezem is csinálni, már nagy eredmény, de az, hogy ennyi pluszt kapok általa, már szinte túl szép!
Sok barátságot kötöttem magánemberrel és "sztárral" egyaránt, rengeteg helyen megfordultam, ahová esetleg el sem jutottam volna, ha nem vagyok sminkes; mindezek adják azt az érzést, hogy jól választottam, és a helyemen vagyok.

2011. december 2.


Még Berlinben éltünk, amikor már avval riogattak sminkes ismerőseim, kár hazajönnünk, mert munka az nincs és fel fog kopni az állam a többi sminkessel egyetemben. Ebben a hiszemben cuccoltunk haza, és azóta is várom, hogy ne legyen munkám és kopjon fel az állam, de valahogy eddig ez elkerült. Nem tudom, szokásos isteni szerencsémnek, esetleg ki nem kopó nevemnek köszönhető, de a legelső perctől kezdve, amióta lábra tudok állni a balesetem óta, van munkám. Egyelőre még nem olyan zizegős az időbeosztásom, mint kiutazásunk előtt 3 éve, de ezt egy cseppet sem bánom.
3 év "nyaralás" után rosszul is esnék megint olyan pörgősen élni, mint előtte. Most kicsit dolgozom, kicsit pihenek, és ez tökéletesen meg is felel nekem, főleg, hogy a kicsit dolgozás minőségi munkákat jelent. A film után tévéztem, mostanában pedig egy sminkes barátom munkáját vettem át ideiglenesen pár hónapig az Operett Színházban.
Mivel nincs és nem is volt - néhány kivételtől eltekintve - állandó munkahelyem, mindig vándoréletet éltem, egyik nap itt dolgoztam, másik nap ott, a lényeg, hogy mindig máshol, ezért a munka mellett azt is nagyon élvezem, hogy állandó munkatársaim vannak és ugyanazokat az embereket sminkelem nap mint nap. Ráadásul az előadásokat meg is nézhetem/hallgathatom, így a munka mellett kulturálódhatok is, ami külön élvezet.
A szakmai munkák mellett elkezdtek szállingózni a magánemberek általi megrendelések is, alkothatok is, és régi nagy szerelmem, a tanítás is utolért. Kialakítottam egy kis sminkes stúdiót a lakásunkon, egy külön bejáratú, képekkel teli kis szakmai birodalmam van, így se a férjemet, se Leila királykisasszony cicámat nem zavarjuk munka közben, bár ez utóbbi néha meglátogat minket, megszagolja a vendégeket, megsimogattatja a pocakját, aztán megy is szundikálni, mert valahogy össze kell jönnie a 23 órás alvásnak egy nap!:-) Az, hogy cica van a háznál, senki macskaallergiás kedvét ne szegje, mert állítólag ez az egyetlen olyan cicafajta, aminek a szőre másmilyen összetételű, mint az átlag cicáké, így nem allergizál.

2011. november 8.


Végre kialhattam magam és van időm magamra is és a felhalmozódott ügyeim intézésére is.
Szombaton reggel ért véget a filmforgatás, ami az utolsó 4 hetemet teljes egészében lefoglalta, ugyanis a felvételek napnyugtától napkeltéig zajlottak, így a nappalaim alvással teltek.
A film Max Brook World War Z című könyvéből készül, én becsületesen elolvastam a könyvet és rettentően nem tetszett, bár nem is szeretem ezt a stílust, míg a férjem teljesen odavolt érte, hogy végre valami más, és ha nem rontották el valami borzalmas forgatókönyvvel, akkor ez nagyot szólhat!
Hát, majd meglátjuk!

Az első két hétben a zombik ellen harcoló emberek koszolását csináltam másik 40 sminkessel. Kb. 800 statisztát kellett mindennap fáradttá, kimerültté, piszkossá sminkelni. Ez utóbbi olyan jól sikerült, hogy az egyik statiszta néninket az ellenőrök leszállítottak a forgatás után egy buszról, mondván, hogy nagyon ápolatlannak néz ki. Elvileg minden reggel, amikor véget ért a munka, lemostuk azok sminkjét, akik ezt kérték. Valószínűleg a néni evvel nem akart időt pazarolni, mondván úgyis megy haza fürödni.
Két hét után átkerültem a zombi haj részlegbe. Zombiból sokkal kevesebb volt (kb. 50, őket számítógépes trükökkel fogják sokszorosítani), egyrészt zombi nem lehetett akárki, színészek, táncosok és kaszkadőrök játszották, ugyanis ehhez a szerephez a sok elesés/meghalás miatt kellett némi tanult mozgáskultúra, másrészt az ő sminkjük/maszkuk elkészítése órákba tellett és minden zombira jutott egy testfestő. A szereplők vállalták, hogy kopaszra borotváljuk a fejüket (ez volt a napi munkám egyik része), így könnyebb volt a festés is a sima bőrükre, meg a különböző sebeket imitáló műanyag protéziseket rájuk ragasztani. A munkám másik része pedig a fejükre parókaszigetecskéket felragasztani, azt mutatva, mintha foltokban kopaszodnának és már csak pár csomó haj maradt volna a fejükön.
A szereplők sminkjének, hajának elkészítése, valamint az öltözködés egész máshol volt, mint maga a forgatás, amit a bulvársajtóból biztosan tudtok, hogy a volt Glóbusz konzervgyár területén volt Kőbányán. A két hely között buszok szállítottak bennünket, és csak ezek a járművek hajthattak be a gyár területére.
Magyarország volt az utolsó állomása a film készítésének. A legtöbb jelenetet már Amerikában és Máltán leforgatták, itt csak a több száz fős csatajeleneteket vették fel a zombik és az emberek között, innentől pedig már csak az utómunkák vannak hátra, amik várhatóan egy évig fognak tartani, és a pletykák szerint 2013 elején fog a film a mozikba kerülni.
Nagy élmény volt egy ekkora produkcióban részt venni és látni, lehet máshogy is forgatni, mint ahogy eddig láttam és tapasztaltam a szűkös költségvetésű magyar filmekben. Itt mindenre rengeteg ember volt, szinte túlbiztosították magukat. Minden nagy léptékű, minden olyan "amerikais" volt. A költségek mintha egyáltalán nem számítottak volna, és gyaníthatóan nem is számítottak, úgyis tudják, hogy többszörösen visszajön a befektetett pénz.
És bár nem én sminkeltem Brad Pittet, angol sminkese volt, azért találkoztam vele, és megállapíthattam, hogy közelről is sármos és megnyerő, és nem a fotoshop tette eddig jóképűvé. :-)

2011. október 21.


A nagy durranás tényleg nagyot szól(t), de amíg vége nincs, addig nem írhatok róla, akkor viszont ígérem, kárpótollak benneteket.
Azért elárulom, miről van szó: Brad Pitt Zombiháború című itthon forgatott filmjéről, amiben én is dolgozom. Részletek később.

Viszont amennyire eseménytelenül teltek az elmúlt heteim a balesetem miatt, mióta a lábam rohamosan javul és a munkák is jobban megtalálnak, annyira elfoglalt vagyok mostanában. Egyrészt a fentebb említett forgatás miatt, másrészt a pihenőnapjaimat nem pihenéssel töltöm, hanem egyéb munkákkal (a forgatás sötétedéstől napkeltéig tart, így nem mehetünk mindennap, kell a regenerálódás).
Imádott énekesnőm, Miklósa Erika Másképp című lemezbemutató koncertjére 3 év kihagyás után megint összeállt a régi csapat (a fodrász és az öltöztető és én a sminkes), és Pécsett, a tavaly átadott Kodály Központban adott egy fergeteges műsort. Olyan jó érzés volt megint sminkelni őt, mintha a csodálatos, Berlinben töltött 3 év nem is pihentette volna a közös munkánkat, és a hangulat is ugyanolyan volt, mint régen. Van, ami nem változik és ez örömmel tölt el!

Ha egy díjátadón meghatódva, a könnyeimmel küszködve el kellene rebegnem, kiknek köszönhetem, hogy ott állhatok, az első név biztosan Meskó Zsolté lenne, a már sokszor emlegetett rendezvényszervező barátomé, akit 23 éve, még gimnazistaként ismertem meg, anno a nővérem barátjaként. Az a kapcsolat már réges rég véget ért, de a csillagok különös állása miatt a miénk a mai napig él és virul, ő a legjobb barátom.
És sminkes karrierem elindítója.
Amikor 2006-ban megjelent a sminkes könyvem, azt is neki ajánlottam. Kicsit féltékeny volt, hogy nekem már van csillagom a "Guttenberg-galaxisban", neki meg még nincs, pedig rengeteg kiadásra váró ötlete volt/van a fiókja mélyén. És végre ez az idő is eljött, Ugron Zsolnával közösen Szerelem féltők címmel egy hónap múlva jön ki a nyomdából a szerelemről, emberi kapcsolatokról szóló levélregényük, amihez a borítóra készült fényképeiket én sminkelhettem! Ismerve kettejük gondolkodásmódját és stílusát, különleges lesz a könyv és büszkeséggel tölt el a tudat, hogy egy pici közöm nekem is lesz hozzá!

2011. október 11.


Leila 1 éves Eljött végre a múltkor emlegetett blogbejegyzés ideje, ugyanis volt szerencsém megint Rost Andreát sminkelni. A MÜPA-ban volt Richard Strauss: Daphne című operájának bemutatója, ahol Andrea a címszerepet énekelte. Jó érzés volt újra alkotni, pláne őt sminkelni, és külön emelte az est fényét, hogy ez volt az első alkalom a balesetem óta, hogy hosszabb időre kitettem a lábam otthonról (járógéppel persze, de akkor is!). Nem is gondoltam volna, hogy egy egyszerű kis szalagszakadás ennyi macerával jár. Én, naív azt hittem, pár hét és újra a régi leszek, ehhez képest még mindig, 5 és fél héttel a baleset után is vannak fájdalmaim, egyáltalán nem úgy működik a lábam, ahogy szeretném, és csak a gyógytornászom látogatásai tartják bennem a lelket! Az egyetlen pozitív dolog, hogy óvatosan, öregesen már mászkálhatok a városban, kis távolságokra mehetek, amit persze ki is használok.

Amíg viszont szobafogságban voltam, rengeteg barátom meglátogatott, jó volt végre a 3 éves levelezés után személyesen is találkozni a megmaradt barátokkal, mert furcsa módon sokan nem tudtak mit kezdeni a berlini életünkkel és elmaradoztak mellőlünk. A házhoz jövetel nekem kényelmes volt, ők meg megismerkedhettek Leilával is, aki 4-én múlt egy éves, szóval hivatalosan nagykorú lett!!! Ez csak annyiban érint bennünket, hogy a kölyökcicáknak készült ételeket felváltja a felnőtteknek készült és izgulhatok, hogy az új ízesítés is ízleni fog-e neki!

Ha minden jól megy, a következő írásom egy hihetetlen sminkes munka kulisszatitkairól fog szólni, de nem iszom előre a medve bőrére, így nem leplezem le a "durranást". De ha bejön, nagyot fog szólni!

2011. szeptember 9.


Leila és én A mostani blogbejegyzésben már a sminkes munkáimról és az alkotás okozta érzéseimről szerettem volna írni, de sajnos ezt még 5 hétig el kell halasztanom. Az ok annyira banális, hogy szinte szégyellem leírni: egy hete megcsúsztam a nedves konyhakövön és elszakadt a térdszalagom. Eddig combtőtől bokáig tartó gipszben nyomtam a kanapét, most már kicsi könnyebbségem van egy fekete dizájnos járógép személyében, de még mindig sokat kell pihennem és nem terhelnem! Nekem, aki egyrészt zabszemmel a fenekében született, másrészt eleve az alkotni vágyás lázában égtem, mióta újra Magyarországon vagyok, gondolhatjátok, mennyire nehezemre esik a kanapén ücsörögni, könyveket olvasni és filmeket nézni. Nem mondom, mindhárom jó szórakozás a maga nevében, pláne egy fárasztó nap után csinálni, de ha nincs más alternatívád ezeken kívül, MUSZÁJ ezt csinálnod 6 héten keresztül az alváson kívül töltött idődben, az egy kicsit frusztráló!!!
Viszont a két kedvencem halálra kényeztet. Lalára hárul az összes elfoglaltság, amit eddig én is meg tudtam tenni, de most ugye akadályoztatva vagyok, gondolva itt a házimunkától kezdve a cicánk kiszolgálásáig. Azt hiszem, nem említettem még (szándékosan persze, mert ha elkezdeném, nem tudnám abbahagyni róla a mesélést), hogy január óta van egy most 11 hónapos tündéri brit rövid szőrű cicánk, Leila névre hallgat (a nevet a tenyésztő adta neki, nem mi, és mikorra mi megismertük, már tényleg hallgatott rá, így nem akartuk megzavarni egy "Cirmivel"). Ez a típus nem igazán ölbemacska, viszont rettentően ragaszkodó. Nos, a baleset óta még inkább. Érzi a nem mindig pozitív érzéseimet és a maga módján próbál vigasztalni. Állandóan mellettem fekszik, éjszaka is, akkor simogathatom és addig, ameddig akarom (pechje van, ezt alaposan ki is használom;-) ), és ha nagy nehezen rászánom magam, hogy néha felkeljek a kanapéról (a természet hívó szava), akkor pedig jön velem, megvár, majd újra letelepszik mellém a kanapéra. Rajongok érte, és az a vicc, hogy Lalát is levette a lábáról a bájával, pedig úgy indult az ő kapcsolatuk, hogy "megtűrlek, mert a szerelmem akart téged, én meg engedtem neki, de közöttünk semmi sem lesz, mert nem nagyon szeretem a macskákat, én kutyás vagyok!". Aha, ahogy Móricka elképzelte!:-)
Szóval kitartás azon olvasóimnak is, akik már arra várnak, hogy sminkeljem vagy tanítsam őket! Higgyétek el, nálam biztosan nem vagytok türelmetlenebbek, hogy újra ecsetet fogjak a kezembe. Alig várom, hogy végre elérkezzen annak a blogbejegyzésnek az ideje!

2011. augusztus 20.


Újra Magyarországon!!!
Egyelőre a dobozhegyek minimalizálása a célom a lakásunkban, elég jól haladunk, úgyhogy reményeim szerint belátható időn belül megint a sminkre tudok teljes erőből koncentrálni. Van mobiltelefonom is újra, és a számom is a régi, úgyhogy most már telefonon is elérhető vagyok, nemcsak levélben.

Az elmúlt 3 évről nemigen tudok tömören írni. Régi olvasóim az első két évről olvashattak a blogban erről a különleges életformáról, az újaknak meg egy blogbejegyzés kevés ahhoz, hogy egyáltalán a felszínt megsimítsam, szóval inkább nem is próbálkozom. Feltöltődtem testileg-lelkileg, ez a kis pihenő erőt adott a következő években ahhoz, hogy megint élvezetből és ne megszokásból sminkeljek vagy tanítsam a sminket. Nagy a veszélye annak, ha valaki hosszú időn keresztül ugyanazt csinálja, hogy belefásul kicsit a munkába, hiába élvezi, nos, engem is meglegyintett ennek a szele Berlin előtt, szerencsére pont időben tarthattam pihenőt. Most meg tettvággyal teli várom az alkotás lehetőségét, nem is beszélve az oktatásról!
Hihetetlen szerencsésnek tartom magam Berlinért, az ott töltött időért, a megélt tapasztalatokért és a kapott barátságokért. Mielőtt kimentem, mindenki lehülyézett, hogy a férjem karrierje miatt kettétöröm a magamét, mert soha nem fogok újra az élvonalba kerülni, ha egyszer kiestem onnan.
Nos, egyrészt ettől sose féltem és az eddigi megkeresések is engem igazolnak, másrészt már előzetesen is azt gondoltam, ekkora bulit nem szabad kihagyni akkor sem, ha ennek a karrierem látná a kárát, és utólag is megveregethetem a vállamat, mert jól döntöttem. Hiszem, hogy az ott megélt dolgok többé, jobbá tettek, amit a munkámban is kamatoztatni tudok. A sminkes mindig kicsit pszichológus is, akinek a szépítésen kívül önbizalomadó szerepe is van, és ha én magam fásult, fáradt, rossz kedvű lennék, nem tudnék pozitív energiákat adni magamból. Viszont Berlin újra feltöltött, és alig várom, hogy újra belevethessem magam a munkába!

2011. július 29.


Boldogsággal tölt el, hogy a stílusom végre divatos lett!!
No, nem a ruházatomra gondolok, hanem a sminkelési stílusomra. Én nem vagyok a láthatalan smink rajongója, én szeretek színeket látni és használni az arcokon. Természetesen az ízléses sminkre gondolok, nem a transzvesztiták és egyéb "boldog nők" erős, már-már túlzó és közönséges arcfestésére. Lehet élénk színeket olyan finoman is felvinni, hogy bár látszik a szín, hisz épp az a lényege, de nem az uralkodik az arcon, csak kiemeli az arc színeit, és harmóniát teremt a ruha színével.

A most rettentő divatos "color blocking" elérte a sminkelést is, bár a kifutókon látható túlzásokat nem kell egy az egyben lemásolni (a kedvencem a narancsszínű felső ajak és a fukszia színű alsó), inkább csak iránymutatásként érdekesek, merre halad a sminkes divat, mit kellene használni, ha valaki trendi akar lenni ebben is.
Az a tapasztalatom, hogy a nők ragaszkodnak egyetlen technikához a jól bevált színnel elkészítve. Ebben nincs semmi rossz, mégis néha jó lenne már csak hangulatjavítás céljából is kipróbálni valami mást. És itt jön képbe a color blocking, vagyis a nagyon élénk színek együttes használata (zöld és kék együtt, korall és fukszia, skarlát és rózsaszín...) A két szín együtt inkább a szemre és nem a szájra való (kivéve a divatbemutatókon). A világosabb színt használd a belső szemzugban, a sötétebből pedig a külső szemzugba tegyél egy keveset, természetesen a két szín találkozását fültisztító pálcikával elmosva. Pár fotót erről az új divatról a fényképeknél nálam is láthatsz, a 2006-os könyvképeimnél. Milyen vicces, 5 évvel ezelőtt már láttam, hogy egyszer eljön az én időm és divatos leszek!:-)

2011. július 16.


4 hét és befejeződik berlini kiküldetésünk.
Azt hittem, a sminkelés - újbóli - elkezdése majd Magyarországon fog bekövetkezni, de soha jobb kezdést, mint amihez volt szerencsém!
Mint tudjátok, június végével átadtuk a marsallbotot a lengyeleknek az Európai Unió elnökségéhez, aminek itt Berlinben egy különös koncert volt a záróakkordja a Pariser Platzon a Brandenburgi Kapunál. A több részből álló koncert engem is érintő "része" Rost Andrea volt, akit én sminkelhettem az alkalomra. Furcsa érzés volt újra a kezembe venni az ecseteket azért, hogy mást szépítsek meg velük, mert itt bizony a pár angol nyelvű csoportos sminkoktatást leszámítva csak magamat pingálgattam az esti fogadásokra és vacsorákra.
A smink előtt azért bújkált bennem a kérdés, vajon az ember elfelejtheti-e 3 év alatt imádott szakmáját és a keze emlékezni fog-e a mozdulatokra, de azt hiszem, nem árulok el nagy meglepetést, ha a válaszom az első kérdésre nem, a másodikra igen. Amikor Andrea leült, és ráterítettem a beterítő kendőt, minden újra visszajött (vagyis el sem ment), éreztem az ismerős bizsergést, ami kellemes előjele annak, hogy alkothatok, remélhetőleg szépet és tetszőt. Az, hogy én meg voltam elégedve a sminkkel, soha nem elég nekem, mert a legfontosabb, hogy a modellemnek, akinek készítettem, tetsszen. Nos, szerencsére Andrea is a sajátjának érezte, mondjuk régről ismerjük egymást, és már többször csináltam neki sminket, de ez elég speciális helyzet volt neki is, nekem is. A leglényegesebb dolog pedig az, hogy fantasztikusan énekelt, és teljesen elvarázsolta a közönséget. És ez nem kis dolog, lévén, hogy magyarul, magyar dalokat énekelt németeknek olyan alkalomból, amihez sok közük nincs (az elnökség átadására gondoltam).

2008. augusztus 11.


Magyarországi utolsó blogomat írom, és a sminkes témában írottakat le is fogom zárni. Természetesen lehet még olvasni, ha valaki lemaradt róla, de Berlinből a teljesen új, diplomata életemről szóló írásaimat olvashatjátok ezentúl.
Vasárnap utazunk el, másnap már be is dobnak a mélyvízbe, mert welcome-partyt adnak a tiszteletünkre, amire már most van 50 "igen" visszajelzés. Szóval minimum ennyien fogják az "új húst" szemrevételezni!:-)
Kérlek benneteket, adjatok nekem egy kis időt, amíg jelentkezni tudok onnan, és ígérem, a partyról is részletesen beszámolok, de kiutazásunk után kb. két hétig még egy vendéglakásában fogunk lakni, amíg a szolgálati lakásunkat ki nem festik/takarítják. Lehet, hogy csak a beköltözés után tudok írni, de lehet, hogy már jövő kedden is sikerül írnom nektek, előre nem tudom.
A levelekre is csak holnapután szerdáig tudok válaszolni, utána megint bizonytalan, mert a kamion a cuccainkért csütörtök reggel jön, és bizony, kedvenc kis gépemet is elviszi. Hű olvasóimnak köszönöm eddigi kitartásukat, hogy kíváncsiak voltatok írásaimra, remélem, ezután sem hűtlenkedtek, még ha nem is a sminkről fogok írni nektek! Talán még érdekesebb is lesz a téma, mert sok oldal szól sminkről, de kevesebb a diplomata életről - belülről.
És drukkoljatok nekem, hogy minden simán menjen, és jól érezzem magam ott kinn a messziben! Egyelőre kicsit izgulok, túl sok a változás, és hozzá kell szoknom ahhoz, hogy elhagyom az országot (tegnap édesanyáméktől búcsúztam, és hát nem ment papír zsebkendő nélkül).
De nagyon várom, és boldog vagyok, mert a férjemmel is sokkal többet lehetek majd együtt, mint itthon lehettem. Szóval nehogy sajnáljatok, szuper jó dolgom lesz ott kinn!:-)))

2008. augusztus 4.


Tegnap Makón voltam, ahol Erikának volt fellépése, és éjfél körül értünk vissza, így van alibim, miért nem írtam blogot. De a múlt hétből tanulva nem hagyok ki még egy hetet, mert akkor meg is lincselnétek!:-) Szóval, igaz, hogy nem vasárnap, de itt van a friss írásom!!!
A minap kérdezte egy lány, honnan tudja, hogy mi a divat a sminkben. Ha szeretne esetleg új színeket, technikákat kipróbálni, mi ad neki mankót ebben. Nos, a színekben mindenképp az illatszerboltok. Minden valamit is magára adó kozmetikai cég kihoz évente két új színpalettát (egyet tavasszal-nyáron, egyet ősszel-télen). Így csak szét kell nézni a polcokon, és a legszebbet megvenni. Baj csak akkor van, ha több legszebb van..., de ez más tészta.
A forma és a technika viszont a legjobban az újságokban megjelenő reklámokból (főleg a parfümreklámból) leshető el. Egy divatmárka a legújabb termékét tuti, hogy a legújabb trendi sminkkel reklámozza. Én, bár sajnos parfümallergiás vagyok, és nem használhatok semmilyen illatanyagot, azért egy női újságban legelőször a reklámokat nézem meg, innen én is kimazsolázom, külföldön mi jött most be smink terén (szürke füstös szem, fekete tusvonal, tűzpiros száj).
Sajnos ahogyan nincsen államilag elismert sminkes képzés Magyarországon, úgy nincsen sminkes továbbképzés sem; mindenki úgy tanul, és képezi tovább magát, ahogy akarja: újságokból, másik sminkestől, internetes oldalakról. Ez még nincs megoldva itthon. Megkuksizom, ez Németországban hogy' történik, és beszámolok róla.
Még 13 nap, és utazom!!:-))

2008. július 27.


Elkényeztetett banda!:-)
Hogy mennyi levelet kaptam, mert kimaradt egy blog bejegyzés! Nem haltam meg, és még Magyarországon vagyok (pont 3 hét múlva utazunk), csak épp nem voltam vasárnap gépközelben, és kedden már nem akartam vasárnapi blogot írni. De most bepótolom.
Ha nem várnám már nagyon Berlint, valószínűleg elég elkeseredett lennék, mert hihetetlen jó munkák találnak meg, amiket már nem tudok bevállalni! Bezzeg a tanítványaim dőzsölnek!:-) Kíváncsi vagyok, 3 év múlva, amikor visszajövök, mennyi időbe fog telni, amíg megint a szakmába dolgozom magam. 4 előjegyzett tanítványom már van, akik tőlem szeretnének tanulni, és megvárnak, de a szakmából mennyire fogok kikopni, azt nem tudom.
Viszont lányok! Elhatároztam, hogy Berlinben írok egy újabb sminkes könyvet, amit itthon fogunk lefényképezni, csak a vázát írom meg kint. Ami miatt érdekes nektek, hogy a barátnőim mellett szeretnék ismeretlen nőket is betenni. Szóval várom a jelentkezéseteket, aki úgy érzi, szeretne benne lenni, írjon nekem (beszéld rá az anyukádat is)! És azért, mert csúnyának, öregnek, sminkelhetetlennek...stb. érzed magad, az nekem nem akadály! Nem babákat várok, hanem teljesen normális, "átlag" nőket, kicsi, vagy nagy hibával. Ami neked hiba, nekem főnyeremény! Úgyhogy csak azt gondold át, szeretnél-e bekerülni, a külsőddel ne foglalkozz! Azért, mert magadnak nem tetszel, én attól még imádhatom a hibáidat!:-) De légy türelemmel, mert ez csak 2011-ben lesz realitás, addig csak kacérkodjatok a gondolattal, de ha van kedved, már most jelentkezhetsz.

2008. július 13.


Még mindig hihetetlen számomra, hogy fontos nektek, és komolyan veszitek, amit hétről hétre írok nektek. A múlt heti blogomban egy fél mondatot írtam az alapozók fényvédelméről, és rögtön többet szerettetek volna tudni róla.
Nos, az illatszerboltban kapható bármelyik márka, legyen szó nevesincs, avagy luxus márka termékéről, igen, tartalmaz fényvédőt. A márkátlanabbak 5, a márkásabbak 15-ös faktorút tartalmaznak. Mi sminkesek 30-as, vagy 45-ös faktoros alapozóval dolgozunk. Ezek már annyira jól védenek, hogy alájuk nem kell naptej, vagy más fényvédőt tartalmazó krém. Legalább is az arcra, mert természetesen ha egész napos, szabadban lévő fotózáson vagyunk például, a modellek testét be kell kenni, az arcukra viszont elég az alapozó. Sajnos a hétköznapi alapozók faktorszáma nem elég magas (egyik márkáé sem!! Azért, mert drágán vettétek, és jó neve van, még nem jó ebből a szempontból!!!), így azok alá legyetek szívesek naptejet tenni, különben a bőrötök bánhatja!
És ha már ennyire hallgattok rám, akkor évente tessék elmenni fogorvoshoz, hogy ellenőrizze a fogatok állapoták, és a nőgyógyászotokhoz (akinek egyik sincs, merem ajánlani az enyéimet, tündériek, barátságosak), hogy rákszűrést végezzen!

2008. július 6.


Holnap egy rádióadó telefonos interjúban arról fog beszélgetni velem, hogy a strandra milyen smink illik.
Nos, ha a kérdést komolyan vesszük, akkor el kellene mondanom, hogy csupa vízálló sminkanyagot kellene magunkra kenni, illetve zsíralapú dolgokat (szemhéjkrém, krémpirosító, magas fényvédőt tartalmazó alapozó,stb..., ami szintén elég jól bírja a vizet, bár mellékesen, aki folyamatosan olvassa a blogomat, az ismeri a véleményemet ezekről az anyagokról), és gondolom, van, aki TÉNYLEG sminkeli magát egy strandra, de könyörgöm, ugye ez nem általános?!
Nem akarom észbeli képességeit kétségbe vonni azoknak a nőknek, akik napozni is sminkben mennek, de ezt csak azt udvariasság teszi!:-)
Szóval: könyörgöm, ha már muszáj valamit magadra kenni, az egy kis szempillaspirálon és szájfényen kívül más ne legyen, bár szerintem ez pont két dologgal több, mint ami egészséges 35 fokon, a tűző napon!
Rengetegszer sminkeltem nyáron, nagy melegben, de mi olyan anyagokat használunk, amik védenek; pl. a profi alapozó 30-45-ös fényvédőt tartalmaz, míg a hétköznapi márkák közül a legmagasabb 15-ös, ami nagyon kevés!!
Úgyhogy ha szépen akarsz kinézni a strandon is, akkor sminkanyagot ne, viszont fényvédőt használj az egész testedre!
Ellenkező esetben kívánatosan fog csillogni az ajkad a szájfénytől (amíg le nem olvad, ami kb. 15 perc), de aztán a arcbőröd állapotát megnézném mondjuk 3 év múlva!

2008. június 29.


A héten fantasztikus munkám volt: 3 egymást követő napon a Petőfi Irodalmi Múzeumban Molnár Ferenc korai írását (Ketten beszélnek) mutatta be Básti Juli, Udvaros Dorottya és Mácsai Pál. Nagyágyúk külön-külön is, de együtt!!!!

Hihetetlen dolognak tartom még most is, hogy szakmám segítségével a kulisszák mögött is megismerhetek ilyen kaliberű embereket. Nem vagyok egy talpnyaló fajta, van, aki emiatt nem is kedvel, mert elvárná, hogy istenítsék (minél nagyobb név valaki a szakmájában, annál kevésbé; általában sehonnai felkapaszkodott emberek nem bírják elviseli, ha nem sztárolják őket), de azért ennél a 3 embernél szívesen megtettem volna!
Persze ők meg nem szerették volna (lásd feljebb!). :-)))
Valaki magyarázza már el nekem, miért van az, hogy a legszerényebb emberek azok, akik megtehetnék, hogy ne legyenek azok?!
A sminkes és a fodrász az, aki az ismert embereket úgy ismeri, ahogy a nagyközönség nem, akik csak a média által sugallt kép alapján, ami nagyon-nagyon-nagyon sokszor félrevezető! Az én székemben mindenki magánemberként van jelen, nekem nem fogja megjátszani magát, így én az igazi arcát látom. Sokszor én is csalódom, akár pozitívan, akár negatívan, mert amíg nem találkozunk személyesen, addig engem is befolyásol a média.
Csak nálam ki is derül a turpisság!:-))

2008. június 22.


"Somebody puts a low value on your time"
Ezt nemrégiben tanultam angolból (no, mennyit fejlődtem, már ilyeneket tudok?!:-) ), és abszolút ezt érzem. A kifejezés az én fordításomban annyi: értéktelennek tekinti az idődet, mondhatnám, lesz...rja.
Mivel már nem sokáig dolgozhatok, gondolhatjátok, mennyire be kell osztani az időmet, hogy a bevállalt feladataimat meg tudjam csinálni. Újabb tanítványokat már régen nem tudok fogadni, és a magánemberek, akik saját magukat szeretnék megtanulni sminkelni, ők is hetekkel előbbre tudnak csak tervezni velem. Ezért tartom felháborítónak, ha valaki semmibe veszi az időmet, és mástól vonja meg a lehetőséget, hogy éljen vele.
Hónapokkal ezelőtt megbeszéltem egy lánnyal, hogy pénteken délután eljön, és megtanítom széppé varázsolni magát. Még én voltam az, aki rákérdezett, nem jött-e esetleg közbe neki valami, mert ha nem számíthatok rá, másnak oda tudom adni az időt. Megígérte, hogy jön. És nem jött. De a gerinctelenség, jellemtelenség csúcsa, hogy nem hívott fel emiatt, nem írt levelet, csak hagyta, hogy várjam.
Már régóta vagyok a szakmában, sok bunkó emberrel találkoztam, mondhatni, megszoktam, de most az időszűke miatt éreztem még sértőbbnek, mint egyébként.
Pár héttel ezelőtt pont egy tanítványomat vigasztaltam, mert valaki felültette, és a sminktől is elvette a kedvét. Azt mondtam neki, bunkó emberrel fog találkozni munkája során, és a legnagyobb marhaság, ha hagyja, hogy az ilyenek a kedvét szedjék. Egy percig bosszankodjon rajta, aztán lépjen túl, és ne hagyja, hogy a hangulatát befolyásolja. Én is ezt teszem: kiírom magamból, hogy belefutottam egy gerinctelen lányba, aki más idejét nem tiszteli. Örülök is neki, hogy nem találkoztunk. És már nem is fogunk.
Ez biztos, Angelika!

2008. június 15.


Holnap lesz a megbékélés napja, és a Kossuth téren lesz a koncert Miklósa Erikával és Rost Andreával.
Aki teheti, jöjjön el, biztos nagyon szép lesz. A sminkjeik biztosan, mert én fogom csinálni!:-) Tudom, ez most nagyképűen hangzott, de Eri teszi alám a lovat, ugyanis 4 éve én vagyok a sminkese, mindig én csinálom a sminkjét, még akkor is, ha lesz ott sminkes, ahová megy, pl. tévéfelvétel, fotózás... Mindig mondogatom neki, hogy én vagyok az ő "sztárallűrje", mert más nem érhet az arcához.
Ő viseli a legrosszabbul, hogy elmegyek Magyarországról. Hiába ajánlottam neki jó sminkeseket magam helyett, én pótolhatatlan vagyok (idézet tőle). :-) Ezért meg kell tanítanom saját magát sminkelni, hogy ameddig vissza nem jövök, szépen meg tudja magának csinálni.
Pedig megtehette volna, hogy meghiúsítja a kiutazásomat, mert egy speciális átvilágításon kellett átmennem, és referenciaszemélyeket is kellett megadnom, akiknél érdeklődhetnek rólam. Persze Eri volt az egyik, mondtam neki, ha bemószerol, hogy kábítószert adok el, vagy tudja, hogy kiskorúakat rontok meg, vagy bármi más marhaságot kitalál, tuti, hogy itthon maradok!:-)
Eddig úgy néz ki, megyek!:-)

2008. június 8.


Már javában megy a "menyasszonyszezon", minden szombatom (és néha más nap is) az ő szépítésükkel telik. A nagy napot mindig megelőzi egy próbanap, ahol addig-addig játszunk a színekkel és formákkal, amíg a legszebbet, legtökéletesebbet meg nem találjuk. Az esküvő napján általában a fodrász csinálja meg először a hajat, aztán jövök én. Két olyan fodrász ismerősöm van, akiket bátran merek ajánlani, mert tudom, hogy fantasztikus kreációkat fognak készíteni. Tökéletes munkát végeznek.
És ez a baj. Ugyanis feltették a lécet nálam is, aki semmit nem értek a hajhoz, de szemem van, hogy a náluk rosszabb munkát már nehezen viselem. Nagyon sokszor olyan fodrász készíti a menyasszony haját, akit nem ismerek, de látom, hogy borzalmas munkát végez: nem illik az arához, a fejformájához, nem tisztázza el a hajak végeit, "szöszöl", ... szóval láthatóan sz**t csinál. Aztán persze nagy lelkesen vagy ő, vagy a menyasszony megkérdezi, hogy hogy' tetszik. És én, aki nem szoktam hazudni munkám során (pl. igen, a tartós tincses pilla ragasztója kitépi az eredeti szempillákat), ilyenkor mit mondhatnék?! Azt, hogy borzalmas?! Vegyem el a menyasszony jókedvét? Nem tehetem! Így szélesen mosolyogva azt válaszolom: szép. És utána rosszul érzem magam.
De legalább a jó hangulat megmarad, és reménykedem, hogy a fátyol eltakarja majd a művet.

2008. június 1.


Megint megnéztem, mely külföldi országokból olvassák a honlapomat, és megint elcsodálkoztam a számán (sok). Ti, kedves, külföldön élő olvasóim, írjatok már nekem pár sort, kik vagytok, hogy' találtatok rám,...rettentő kíváncsi vagyok rátok. Ki a fene olvas rendszeresen pl. Japánban?! Hahó!!:-))
Furcsa, mert megpróbálok úgy élni, és dolgozni, hogy még ne Berlinre koncentráljak, hanem a még elvégzendő feladataimmal foglalkozzam, de egyre inkább beleszól a mindennapjaimba és döntéseimbe. Rengeteg munkafelkérést kell már visszautasítanom, újabb tanítványokat sem tudok bevállalni, menyasszonyok tömkelegét kellett átadnom másnak...
Ezért van szerencsém, hogy vannak tanítványaim, akiknek az "elvállalhatatlant" át tudom passzolni, és nem fáj a fejem, ha én lemondom, vajon ki kapja meg a munkát. Van még egy csomó állandó megrendelőm, akiknek a megbízásait még én csinálom, de mindenki fel van készítve, hogy már csak két hónapig vagyok bevethető.
Elég nehezen bírják! Én jobban!:-)

2008. május 25.


Hihetetlen dolog történt a héten velem, és biztosan nem hiszem, ha csak hallom, de nem tapasztalom! Egy hete jöttem haza, és két tanítványom is avval fogadott, hogy egy idén nyíló nemzetközi hírű, fantasztikus...blabla sminkiskola-bolt-sminkesközvetítő hirdetésére jelentkezve próbasmink készítésére hívták őket a stúdióba, ahol több tévékészülék sminkekből álló videóklippet nyomott folyamatosan. A bibi csak ott volt, hogy az én honlapomról lelopott képekkel volt tele! Kíváncsivá tett a dolog, így meglátogattam a helyet, a saját szememmel is megnézve, és esetleg szóvá tenni, ugyan már, nem gondolják-e, hogy a lopás nem szép dolog, engedély nélkül... Szóval elmentem a férjemmel, aki már 15 éve ismer, és tudja, hogy elég hirtelen haragú vagyok, így esetleges hangos szóváltást megelőzendő békebíróként jelen kívánt lenni.
Nos, beléptünk, ahol a recepcióssal közöltük, hogy egy kis problémánk lenne a tévé műsorával. Végignéztük a klippet. Nem az összes kép volt az enyém ("csak" 7 darab a 30-ból), de gondoltam, a többi kárvallott nevében is rövidre zárom az ügyet. Szóval a főnök elé vezettek. És innentől egy kabaré a jelenet.
A lány egy perc alatt ezt közölte velem:
1. Ő már hónapokkal ezelőtt, amikor a videóklipp elkészült, jelentette a főnököknek, hogy ennek nem lesz jó vége, de senki nem tett semmit ellene.
2. Mondták neki, nem gond, én ismerek ott egy főnököt, így biztos nem lesz gáz, ha az engedélyem nélkül felhasználják a képeimet.

3. Különben ilyen távolból már nem lehet tudni, ki kitől lopott.
4. Tudja, hogy diplomata leszek, és mit izgulok, ott úgysem lesz szükségem a sminkes képeimre.
Itt már vörös volt a fejem, és a következő pillanatban azt hiszem robbanok, de a férjem megoldotta a helyzetet. Szép nyugodtan felállt, és indult kifelé, egy szó nélkül. Ez hatott. A főnök megjuhászkodva azt mondta, végül is le tudják szedni a klippet, és a tévét is ki tudják kapcsolni. Ez délelőtt 11-kor volt, és délután, amikor egy tanítványom ment hozzájuk, már nem volt bekapcsolva a tévé.

Az én magánvéleményem:
1. Ha nem megyek be, még most is engedély nélkül mennének a lelopott képek.
2. Nem ismerek ott senkit, de asszem, ez ilyen esetben mellékes.
3. Végül is tényleg lehetséges, ha jobban belegondolok, hogy a pár hónapja összeállított klippekből a jól sikerült képeket leszedtem, és a két éve megjelent könyvembe beletettem őket.
4. Erre inkább nem írok semmit.

Összefoglalva: szánalmas, szegénységi bizonyítvány egy 35 éves sminkiskolától, hogy nincs annyi referenciájuk, hogy akár egy évig különböző sminkjeik mehetnének a tévén, hanem magyar sminkesek honlapjairól kell lelopni őket, hogy valamit mégis meg tudjanak mutatni. Túl azon, hogy akár be is perelhetnénk őket.
De nem teszem, csak büszke vagyok magamra, hogy olyan fantasztikus sminkes vagyok, akinek a képeit referenciaként érdemes eltulajdonítani külföldi, nagy múltú sminkes iskoláknak!!:-)
Ja, és a tanítványaim nem fognak ott dolgozni. És nem én beszéltem le őket.

Szolgálati közlemény:
Te drága tündér Szilvi és Krisztián! Sok boldogságot Nektek! Millió puszi!

2008. május 18.


Mivel én sem szeretem más ömlengő útibeszámolóját hallgatni, mert ami neki fantasztikus élmény volt, nekem csak elbeszélés, ezért megkíméllek benneteket attól, hogy áradozzak Berlinről, pedig oldalakon át tudnék. Elég annyi, és evvel mindent elmondok, ha azt írom, hogy várom az augusztust, amikor kiköltözhetek oda (már csak 91 nap)!!! Annyi pozitív dolog ért, hogy már egy csepp félelem sincs bennem sem a várostól, sem leendő kollégáimtól, sem ottani életemtől. Nem sajnálom, hogy abba kell ott hagynom a sminkelést (diplomataként nem lehet civil foglalkozásom), és akik ismernek, tudják, ez nálam mekkora szó!
Ja, és vennem kell egy biciklit, mert ott a bringások az urak! Utána a gyalogosok, motorosok, és csak a legvégén kullog az autós. Azért megígérem, a fogadásokra kocsival megyünk, nehogy azt higgyék, csóringerek a magyarok!:-)

2008. május 4.


Úgy látszik, meguntátok a sminkkel kapcsolatos írásaimat, mert rengeteg visszajelzést kaptam a ruházatomra, sminkemre...a koktél-partyra. Ennyi levelet akkor kaptam utoljára, amikor a marcipángolyó egy igen eredeti receptjét osztottam meg veletek.

Valószínűleg igazatok van abban, hogy viszonylag sok sminkkel kapcsolatos oldal található az interneten, és kevesebb diplomatás, hát, majd igyekszem minél részletesebben írni kinti életemről, már amennyire a cenzúra engedi (=a férjem, aki a honlapomat működteti).
Jövő héten kimegyek Berlinbe levegőt szippantani, amint már írtam, de ez gyakorlati szempontból érdekes nektek: nem kaptok blogot vasárnap, és nem tudok levelekre válaszolni. De 18-án bepótolom a blogot is, ígérem, és olyan gyorsan küldök választ, amennyire csak a két ujjal való gépelésem engedi.:-)

2008. április 27.


Koktél-party-ra készen
Tessék, még ki sem mentem Berlinbe, és máris diplomata életem részleteivel traktállak benneteket! De ti tehettek róla, mert ahelyett, hogy sminkes kérdésekkel bombáznátok, a koktél-party részleteit kéritek tőlem. A mellékelt képen látjátok: így néztem ki. Egy kicsit kiríttam a nadrágkosztümös többi nő közül. És élveztem. Polgárpukkasztó vagyok, ezt szomorúan, de meg kellett állapítani magamról ismételten.:-) Nos, maga a party jó volt, szép volt, fárasztó volt! Hiába a csoda kényelmes cipő, 3 és fél órát ácsorogni semmiben sem könnyű! Kaptam egy kis ízelítőt leendő életemből. Még nem tudom, tetszeni fog-e. De majd megírom!:-)
Hogy mégis írjak valamit a sminkről is, mert azért ez mégiscsak - még 3 hónapig - egy sminkes blog, szóval a fekete füstös szem eleddig elérhetelen trónfosztását véghez vitte a szürke szín (hogy pünkösdi királyság lesz, az valószínű). Ezután, ha rettentő szexire szeretnétek sminkelni magatokat, a jó öreg fekete helyett a szürkét kell használni, legalább is ha trendik is szeretnétek lenni. Nem olyan drámai a végeredmény, mint feketével, és a szürke nem teszi annyira erőteljessé a szemet, de azért én csak várom vissza a jó öreg feketét, mert dögös sminket a feketével lehet legjobban elérni.

2008. április 20.


Elkezdődött a feleség felkészítésem a diplomata életre, mondhatom, más, mint amivel eddig foglalkoztam! Ráadásul a jövő héten lesz az első fontos koktél-party, amire hivatalos vagyok. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, sokáig kerestem azt a bizonyos kis feketét rá, hát, nem fekete!:-) Nem nagyon szeretem ruhában magamon a feketét, én a színek szerelmese vagyok, lehet, hogy ezért lettem sminkes?!:-) Nagyon-nagyon sötét padlizsánlila a selyemruhácskám, (sminkben is imádom ezt a színt, szerintem mindenkinek jól áll), valószínűleg ki is fogok lógni a sorból, mert a többi feleség nadrágkosztümben lesz, én dafke nem. Mindig is volt bennem jókora lázadás, még ha finoman is (decens kis nőnek tűnök, de elárulom: pl. van két tetoválásom is, látható helyen...:-)
Hát, Berlinben vagy bejön a stílusom a többi diplomatának, vagy nagyon magányos 3 évnek nézek elébe!:-)

2008. április 13.


Megjelentek a tavaszi színek a kozmetikai polcokon. Ez jó hír. A rossz az, hogy olyan gyönyörűek, hogy nem lehet választani közülük! Tudom, írtam már, hogy nekem ez egy kicsit könnyebb, bármelyiket megvehetem, mondván, hogy a munkámhoz kell, de most egy kicsivel több paletta tetszik, mint amennyit meg akarok venni, így teljesen átérzem azt a dilemmát, amikor választani kell, de nem akarsz. Mind kell!!!(ene).
Friss, hamvas, finom színek jönnek divatba, a tavalyi harsány zöldek, sárgák, pinkek kicsit pasztellesedtek, és inkább a fényük a magasabb (egészen közel állnak már a selyemporokhoz), mint a színintenzitásuk, úgyhogy aki nem szereti a gyöngyházfényeket, az most bajban van, hogy mit vegyen. Mi, akik imádjuk a fényt meg ugye azért sopánkodunk, hogy jó, jó, de melyiket?!
Ha beleszeretsz egy palettába, de nem igazán a te stílusod, vagy gyönyörűek, de nem tudod egyetlen ruhádhoz sem feltenni, mert nem lenne harmoniában az öltözékeddel, akkor fájó szívvel bár, de mondj le róla! Az viszont landoljon a kosaradban, ami beleillik a ruhatárad színeibe, és magadon is el tudod képzelni, nem csak önmagában, a palettában szemet gyönyörködtető! Sokkal több kozmetikai anyagot vásárol egy átlagos nő, mint amit később használni is fog. Ezért gondold meg, és ha sikerült észérvekkel lebeszélned magad róla, a megspórolt pénzen vegyél magadnak belőle egy új ruhadarabot! Vagy kettőt:-)

2008. március 30.


Az utolsó, korrigálásra szoruló szemforma a petyhüdt szem. Petyhüdt szem alatt azt értjük, amikor a külső szemzug optikailag lejjebb van, mint a belső. Ez lehet genetikailag, amit örököltünk, de idősebb korban is, amikor a szemhéj megereszkedett, a külső szemzug lejjebb áll, mint fiatalon. Előbb-utóbb mindenki ilyen szemű lesz, aki nem varratja fel a lelógó részt!:-)
Itt nem nagy macera a korrigálás, egész egyszerűen a külső részen cicásítani kell, ezáltal felfelé állóbb lesz optikailag a szemzug. A kontúrt is, és a szemhéjporokat is, (teljesen mindegy, milyen technikával teszitek fel), a dőlésszögre figyelve!!!! a külső részen tovább kell húzni 1-2 millimétert felfelé, ezáltal a petyhüdt részt megemeled, és máris korrigáltad a hibát.
Ennek a szemnek nagyon jól áll a tus, egy picit cicásítva feltenni, ami ráadásul most nagyon divatos is!

2008. március 24.


A jó múltkorában már írtam a kerek, gombóc szemekről, ami nem egyenlő a dülledt szemmel, mai témámmal. A dülledt szem nem szép, ez tény. Nehéz korrigálni is, mert nagyon látványos a "hiba", de nem lehetetlen. A dülledés lehet alul, és lehet felül is. Ha alul, a karikánál dülled ki a szemgolyó, alapozót használjatok korrektor helyett, ugyanúgy, mint a táskás szem esetén, ugyanis a világos korrektor csak még inkább kiemelné a szemet. A szemkontúr vagy rettentő vékony, inkább csak sejtető; vagy nagyon vastag, 2-3 milliméter, az egész dülledésre rá lehet menni a sötét színnel, ami így szépen optikailag kisebbnek tűnik.
Ha a felső szemhéjon van a dülledt rész, a vízszintes félkörsatír és a sötét körsatír a telitalálat, mert épp a kiugró részen van az intenzív árnyalat. Ha a függőleges félkörsatír tetszik, akkor arra ügyeljetek, hogy a külső szemzugnál kicsit cicásítsd, így a szem kerekségét egy kicsit laposíthatod. Ami viszont tiltólistán van: a mélyítő vonal, ugyanis pont a szemgolyóra kerülne világos szín, ami még inkább kiemelné a szemet!!! Rettentő fontos, és kötelező az ilyen szemű lányoknak, hogy a belső szemrést sötét ceruzával húzzák be, mert a "kibögyörödő" szemrés nagyobb és feltűnőbb, mint a nem dülledt szeműeknél!

2008. március 16.


Jó kis tömény, élménydús hetem volt megint!
Az, hogy mindennap dolgoztam, még nem hírérték (ma mondta búsan a férjem, hogy nincs is felesége:-( ), de érdekes helyeken fordultam meg ebben a pár napban.
Először egy 3 napos fotózáson vettem részt, egy cégnek készítettünk reklámfotókat. Már ez önmagában is elég lenne (leszámítva, hogy az egyik nap reggel 6-kor!!! keződött a fotózás, nagyon-nagyon távol a lakhelyemtől, ezért még korábban kellett kelnem), aztán folytatódott egy nagyon különleges partyval, ahol a vendégeknek tartottam oktatással egybekötött sminkelést (a party mibenlétéről sajnos nem írhatok, de Magyarországon ilyen jellegű nem volt még, amerikai filmekben viszont már láthattak az éles szeműek), majd mindennek a megkoronázása a tegnapi ünnepléssorozat volt, ahol szokásosan én sminkeltem. A Petőfi-szobornál a fellépőket, illetve a MÜPA-ban is megfordultam este. Persze ma sem unatkoztam, de ez már csak a szokásos volt.
Holnap viszont imádnivaló, tündér énekesnőmet, Erikát sminkelem, szintén a MÜPA-ban. Szinte már hazajárok oda, annyit dolgozom ott!

Meg máshol is.

2008. március 9.


A következő szemforma, amiről írok nektek, az egyik legáltalánosabb, és legbosszantóbb.
Aki ilyen szemmel rendelkezik, teljesen kétségbe van esve, milyen csúnya, nem mutatós, nem lehet szépen kisminkelni...
Ez a szem a súlyos szemhéjú szem. Azt jelenti, hogy van egy felesleges kis szemhéjbőr, ami "rálóg" a szeme, ezáltal kicsinyíti azt. Fiataloknál is sűrűn előfordul, de mindenki ilyen típusú lesz öreg korára, aki nem varratja fel a szemhéját egy plasztikai sebésznél, köszönhetően a megbízható gravitációnak.
Mivel én is ilyen szem gazdája vagyok, hitelesnek tűnök, ha azt írom, ilyen szemmel is lehet élni :-), és nagyon könnyű korrigálni is.
A legfontosabb szabály (a világos nagyít, a sötét szín kicsinyít) itt is csodákat tud tenni. Mivel ott az a fránya lelógó rész, azt kellene egy kicsit kisebbíteni, hát bizony: a rálógó szemhéjra sötétet kell tenni! Ennyi. Nagyon jó a körsatír, mélyítő vonal, mert pont a szem ívére kerül a sötét szín. Én, ha szökőévben egyszer kisminkelem magam, mindig félkörsatíros sminket készítek, és a külső részen használt sötét színből mélyítő vonalat is húzok, így egy kicsit megemelem a rálógó részt. Van, aki a tincses pillákat szereti használni (főleg a hollywood-i hírességek), mert a pilla a rálógás fölé ér, így szinte eltakarja azt (pl. Catherine Zeta-Jones).
Szóval bármelyik technikát is használjuk, csak arra kell figyelni, hogy sötét színt kapjon a szemhéj rálógó része, a többi meg az ízlésünktől függ!

2008. március 3.


Egyre többen kérdezgetitek, mi újság Berlinnel, úgyhogy egy kis magánéleti adalékkal terhellek most benneteket.

Szóval, köszönöm szépen, már nagyon készülünk rá. Én egyelőre még csak az angolórákkal (igen, tudom, rettentő vicces, hogy Németországba az angolomat tökéletesítem, de angolul legalább valamilyen szinten beszéltem, míg németül egy szót se, majd kinn szeretnék tanfolyamra járni!) :-) és már csak egyszer kell a Fogtündéremmel találkozni, és ellenállhatatlan mosolyom lesz (az amalgámtöméseimet cseréltük ki, és fehérítést is kértem). Nekem a fog nagyon fontos, ez az egyik, amit észreveszel a másikon, és ha ez gáz... Szóval nem akartam Magyarországot csúnya fogakkal képviselni. Mondjuk, így egy kicsit erős, hogy csúnya, de mindenben a tökéletességre törekszem, utálnak is érte a tanítványaim...:-)
Májusban kiugrunk egy hétre Berlinbe, csak sétálgatni és megérezni a város hangulatát. Milyen ciki lenne, ha úgy jönnénk haza, hogy nem tetszett!:-) Ha valaki a blogolvasóim közül járt/élt ott, szívesen venném, ha írna nekem róla, sajnos hihetetlenül nem vagyok képben az általánosan hallottakon kívül (nyüzsgő, pörgő kultúrváros).
Addig persze gőzerővel dolgozom, nyugodtan írjatok, hívjatok, júliusig a tiétek vagyok!

2008. február 24.


Fiataloknál viszonylag ritkán fordul elő szerencsére, inkább az öregebb nőket (és férfiakat) érinti a probléma: nevezetesen hogy táskás szeme van. Tudjátok, egy fölös kis bőrdarab van a szem alatti karikáknál.
Nos, ha nem akartok bőröndöt csinálni belőle, oda ne tegyetek világosabb korrektort; az esetleges sötétebb karikákat csak a bőrszínnel megegyező alapozóval fedjétek el. Nem ajánlom az alsó kontúrt sem, és az alsó pillasor kifestését sem. Innen el kell terelni a figyelmet, méghozzá a felső szemhéjra. Éppen ezért minden jó, ami egy kicsit feltűnőbb: vastagabb, cicásabb kontúr, akár tussal húzva; picit élénkebb szemhéjpor; műszempilla, vagy akár csak több szempillaspirál; jöhetnek a csillámok, selyemporok ide... a lényeg az, ha valaki rád néz, a felső szemhéjad sminkjét vegye észre és ne azt, hogy táskás a szemed.
Ha esetleg alapvetően nem vagy táskás szemű, csak azért szereztél egy duzzanatot a szemed alá átmenetileg, mert fáradt vagy, másnapos, beteg voltál... akkor elég, ha félbevágsz egy szem krumplit, és pár percre a szemhéjadra teszed, rögtön elszedi onnan az odagyűlt fölösleges vizet. De ez persze csak az átmeneti táskákon segít.
Ha szép, telt ajkaid vannak, azon is elgondolkodhatsz, hogy nem a szemedre, hanem a szádra helyezed a hangsúlyt egy sötétebb rúzzsal. Úgyis visszalopakodtak a divatba az erős rúzsok, és a divatguruk előrejelzése szerint nemsokára átveszik a hatalmat a szájfények felett (azért remélem, mégsem, én imádom a szájfényeket, a vékony szájak legjobb barátja!).

2008. február 17.


Magyarországon nagyon sok mélyen ülő szemű nő van, vagy kevés van, de mindannyiukat sminkeltem már!:-) Ez a szemforma az, amit igazán ütősre nem nagyon lehet tapasztalat és tudás nélkül kisminkelni, mert a mélyen ülő szem egészen hátul van a szemgödörben, a szem és szemöldök között kicsi a távolság, így nem lehet szép és látványos sminket készíteni neki, vagy legalább is olyat nem, amilyet szeretne. Nincs semmi gond evvel a szemformával, ha egy pár alapdolgot figyelembe veszel: a világos színek nagyítanak, kiemelnek; a sötét színek kicsinyítenek. Ha szeretnéd az ebbe a típusba tartozó szemedet kijjebb csalni a szemgödrödből, világos színnek lenni kell a szemsminkedben is. Tudom én, hogy egy sötét színű körsatír gyönyörű, pláne szépen átmenetesre satírozva, de sajnos ennek a szemformának vigyázni kell vele!
A félkörsatír és a mélyítő vonalas smink viszont igazi telitalálat, a félkörsatírnál a mozgó rész belső felén világos szín van (selyempor is nyugodtan lehet), és csak a külső részre kerül sötét, így nagyítani lehet a szemet. A mélyítő vonalas sminknél pedig az egész mozgó részen világos szín van, és csak a szemöldökcsontra kerül a sötét vonal, ami külön jó, mert a csont mélységét a sötét színnel kicsinyíteni lehet. Fontos viszont, hogy a szemöldök alatti világos rész ne legyen túl fényes és selymes, mert az csak még jobban kiemelné az egyébként is hangsúlyos szemöldökcsontot. Sötét kontúrt nyugodtan húzhattok, ha a belső szemzugban nem kötitek össze (ellenkező esetben kicsinyítenéd a szemedet!!).

2008. február 10.


A távol ülő szem esetén a két szem között túl nagy a távolság, és ezt korrigálni kell, egy picit összébb hozni a két szemet egymáshoz. Ennek legegyszerűbb módja, ha a kontúrt és a szemhéjporokat nem nyújtva tesszük fel a külső szemzugnál, hanem csak addig, ameddig a szem tart. Evvel máris sokat segítettünk a helyzetén.
A kontúrt ennél, de csak ennél a a szemtípusnál a belső szemzugban is összekötöm, így kicsinyítem ugyan a szemet, viszont közelebb kerülnek egymáshoz optikailag.
A mélyítő vonalat ilyenkor a szem belső zugánál beljebb is lehet húzni (az orrnyereg irányába), így evvel is korrigálhatunk. A körsatír és a vízszintes félkörsatír szemhéjportechnikában jöhetnek, a függőleges félkörsatírt viszont hanyagoljuk, mert a mozgó rész belső felén lévő világos szín optikailag távolítja a szemeket (ezért ideális a közel ülő szeműeknél, itt viszont pont tilos!!).
Tudok olyan technikáról is, hogy a mozgó rész belső felére kerüljön ilyenkor a sötét, kívülre pedig a világosabb szín, de nekem ez a smink soha nem jött be, nem is igen szoktam ilyet csinálni.

2008. február 3.


A közel ülő szem azt jelenti, hogy a két szem között kicsi a távolság, nem "férne be" közéjük még egy szem. Valójában a szemforma bármilyen lehet, mert ez a helyzetét, és nem a formáját jelöli.
A közel ülő szemnél a cél a szemek optikai távolítása, ami nem túl nehéz feladat. Bármelyik szemhéjporos technikát lehet itt alkalmazni: körsatír, félkörsatír, mélyítő vonalas smink. A körsatíros technikánál pl. smink végén a szem belső zugába egy pici fehéret kell becsempészni, így ha a mozgó részen sötét is van, ez a pici fehér mégis távolítja a szemeket egymástól. A félkörsatíros smink igazi telitalálat, ugyanis itt az egész belső rész világos, ami eleve nagyobbnak mutatja a két szem közötti részt.
A kontúrt sem felül, sem alul nem szoktam teljesen behúzni a belső szemzugban, viszont kívül cicásítom, a dőlésszögre figyelve nyújtom a külső részt, így az a pár milliméter, amit bent lecsalok, kívülre kerül.
A lényeg, hogy belül legyen mindig valahol világos rész, ami távolítja a szemeket, kívül pedig a cicásítás az, ami segíthet a korrigálásban.

2008. január 27.


Most egy újabb szemforma helyett, hogy ne unjátok meg, egy kicsit a sminkes szakmáról mesélek.
Nagyon sokáig azt hittem, igazán jó, keresett sminkes csak igazán jó, kreatív sminkes lehet. Hát a fenéket. Valójában egy rossz és egy szép smink között nagyon kicsi a különbség, egy kis satírozás, egy kis továbbhúzás... amit egy átlag ember, akár nő, akár férfi, nem fog észrevenni. Egy fotós nem fogja azt mondani, oké, csak még a dőlésszögnél húzz egy kicsit, és jó lesz, hanem ránéz a modellre, és ha nagyon nem csúnyítottuk el, már jó lesz. Persze kicsit sarkítok, de a lényeg tényleg ez. Hogy nem 100 százalékos a munkánk, azt maximum egy másik, képzett sminkes venné észre. Nem ezen múlik az, hogy valaki jó, vagy sem, hanem valójában a sminkesek jellemén, amit nehéz megváltoztatni. Volt már olyan tanítványom, aki nagyon ügyes volt, de annyira pontatlan, megbízhatatlan, hogy egész egyszerűen nem merem ajánlani, mert nem vagyok meggyőződve róla, hogy el is megy. Vagy olyan, aki csak a negatív dolgokat látja mindenben, az igazi energiavámpír, aki a modellek életerejét szívja el smink közben a panaszkodásával, és gerjeszti a rosszkedvet maga körül. Vagy az igénytelen, aki nem szeret kezet mosni, és az orrát zsebkendő nélkül törölgeti csak úgy finoman, észrevétlenül (de pechje van, mindent észreveszek). Szóval a lényeget értitek. Ha én más vagyok, és ezek a - számomra - alapdolgok, mint a pontosság, precizitás, tisztaság... nincsenek meg, nem küldöm magam helyett munkára, mert erre nem tudom/akarom megtanítani a tanítványomat.
Hogyan mondjam meg a diákomnak, hogy az orrát zsebkendőbe fújja?! Felnőtt nő, erre én már nem akarok figyelni! A sminkes tudását garantálom, de a körülötte lévő fontos alapdolgokat nem. Így egyszerűbb számomra is, hogy csak azokat ajánlom, akiket mint embert is elfogadtam, és megszerettem. Ha már nem itt rontom a levegőt Budapesten, azért még nyugodtan írhattok, hogy ajánljak magam helyett valakit, ígérem, csak olyat mondok, aki átugrotta az én magas "követelménylécemet", és biztos vagyok benne, hogy ti is meg lesztek vele elégedve!!

2008. január 20.


Kerek szem sminkelése
A nagy, kerek, gombóc szemet kevés "gazda" szereti, pedig egy kis trükkel gyönyörű alakúvá formálható. A nagy szemnél a cél a szem túlzó kerekségének tompítása.
Az érdekes az, hogy a kis szemnél használt kontúr (továbbhúzva a dőlésszögnél, ezáltal nagyítani) itt a cicásítás, nyújtás szerepét veszi át, így a továbbhúzott kontúr ezt a szemet nem nagyítja, hanem "laposítja", a kerekségét optikailag kisebbé teszi. Nagyon jó a most divatos tus is, amit csak felülre kell húzni.
A szemhéjporoknál az általános tanács az, hogy sötét, matt szemhéjporokat használjunk ennél a szemnél a mozgó rész egészére (vagyis körsatírt), mert ezáltal is kicsinyítjük, de én nem értek egyet evvel, szerintem untig elég, ha pl. félkörsatírt készítetek, és annak a sötét, a külső részen használt színe csak az intenzív árnyalat. Nyugodtan szerezzetek be világos selyemporokat is akár, a mozgó rész belső feléhez.
A másik technika, ami tökéletes ennek a szemnek a vízszintes félkörsatír (pontos leírását dec. 9-nél találhatjátok meg!). Itt pont a sötét van a pilláknál, így a kiugró részre sötét kerül, ezáltal korrigálja a szem túlzó kerekségét.
Én nagyon szeretem ezt a szemformát sminkelni, nagyon szép, látványos lesz a végeredmény, mert van hely a satírozásra, a színek összemosására.

2008. január 13.


Kis szem sminkelése
A következő hetekben a különböző szemformák sminkeléséről és esetleges korrigálásáról fogok írni.
Ha a sorozat végén úgy érzed, jó, jó, de az én szemformámról nem írtak, akkor egész egyszerűen neked normális, korrigálást nem igénylő szemed van. Rengetegszer kell bebizonyítanom lányoknak, akik kétségbe vannak esve, hogy milyen menthetetlenül sminkelhetetlen és szörnyű a szemformájuk, hogy ez egyáltalán nem igaz. Nagyon kicsi az a csoport, akiknek tényleg nehéz szép és látványos sminket készíteni, legtöbbször csak nem jól teszik. Remélem, egy kicsit meg tudom nyugtatni a háborgó kedélyeket!

A legáltalánosabb probléma, hogy a lányok kicsinek érzik a szemüket. Ezen a legkönnyebb segíteni. A cél ugye itt a szem nagyítása, amit többféleképpen is csinálhatunk. A legegyszerűbb a világos, fényes szemhéjporok használata körsatír, illetve félkörsatír alakban (itt már csak jelzem a technikát, a pontos leírását a nov. 25-i és dec. 2-i blogomban olvashatjátok). Ha nem használtok kontúrt hozzá, ellenben jó sok spirált, máris optikailag nagyobb szemet kaptatok!
Ha a sminketek elengedhetetlen része a sötét kontúr, avval is lehet nagyítani. Igen, nem őrültem meg, sötét színnel is lehet nagyítani, csak a kontúrt a külső szemzugban húzzátok tovább a dőlésszög irányában; ez a nyújtás fogja egyrészt cicásítani a szemet, másrészt amennyivel továbbhúztátok, annyival nagyobbnak is fog tűnni.
Kis szem esetén a felső kontúrt én nem húzom be teljesen a belső szemzugba, "elcsalok" 1-2 mm-t, ennyivel továbbhúzom kívül, és máris optikailag segítettem a dolgon.
Nem ajánlom viszont, hogy a belső szemrést feketével behúzzátok, mert az tényleg kicsinyít!! Bár drámai hatást eredményez, de ha egy alig látható nagyságú szem a végeredmény, nem hiszem, hogy megéri!

2008. január 6.


Kontúrozás
Mielőtt elkezdeném a különböző szemhéjformák sminkelésének bemutatását, az igazi, szép, szabályos kontúrozási technikát is meg kell ismernetek.
Én általában szemhéjporral és egy ferdén vágott ecsettel készítem, a szemhéjpor felrakása után, de ha ti jobban szeretitek a ceruzát, nyugodtan használjátok, csak akkor a kontúrozással kell kezdeni, mert ceruzával porra már nem jó menni.
Az alsó kontúrral szoktam kezdeni, a külső szemzugból húzom befelé (nem a belső szemréshez teszem, hanem a pillák tövébe!!!), de nem teljesen a belső szemzugig, csak kb. 2/3-ig. Aztán a felső következik, ez mehet a szempilla tövének teljes vonalán (kivéve a közel ülő szeműeknek, de erről majd később). A két vonalat a belső szemzugnál nem, de kívül össze lehet kötni. A szép az, ha az alsó vonalat a külső szemzugban továbbhúzzátok felfelé kb. 1 mm-t (ezt nevezzük dőlésszögnek, erről is később), és a felsőt hozzákötitek.
Rengetegszer azt látom, hogy a felső kontúrt húzzátok tovább lefelé, és ehhez kötitek az alsót. Evvel az a probléma, hogy így lefelé álló, szomorú szemet fogtok magatoknak készíteni, holott a cél a szép, felfelé álló cicaszem, amit bizony csak az alsó továbbhúzásával érhettek el!!!
A kontúrvonalat, akár ceruzával, akár porral készítettetek el, egy fültisztító pálcika segítségével el kell satírozni, hogy az élességét elveszítse, és füstös hatású legyen. Ha éles kontúrt szeretnétek, használjatok tusvonalat, ami különben is egyre divatosabb.
A kontúr önmagában is megállja a helyét, főleg, ha rohantok, és nincs időtök: egy színes kontúr már magában is figyelemfelkeltő szemhéjpor nélkül is. Természetesen a szemhéjporok is jók kontúr nélkül is, nincsenek összenőve!

2007. december 30.


Az idén már nem kezdek bele a különböző szemformák helyes sminkelésének bemutatásába, inkább nosztalgiázom egy kicsit 2007-ről.
Nem tudom, nektek milyen évetek volt, nekem fantasztikus! Azt hiszem, ez az év volt sminkes pályafutásom csúcspontja, amit jövőre nemigen tudok túlszárnyalni, már csak azért sem, mert aug-tól nem itt fogok élni, és nem a sminkeléssel fogok foglalkozni.
Szóval az idei év. Először is a tavaly dec-ben kiadott könyvem iszonyatos siker lett, azt hiszem, írhatom így, szerénytelenül, mert már febr. elején, amikor műtöttek a fogammal, úgy mentem a műtőbe, hogy azt mondtam a férjemnek, ha valami hiba folytán nem élném túl, akkor sem hagytam magam után adósságot, mert elkelt 1.200 darab a könyvből, amivel a belefektetett pénzünk visszajött. És azért azóta is szépen fogy, most épp az utánrendelést intézzük!
Hihetetlen sok és változatos szakmai munkám volt, a legnagyobb nevekkel dolgozhattam együtt (lásd a nevek listáját), és rengeteg kedves, aranyos lánnyal ismerkedtem meg, akik vagy magukat akarták megtanulni szépen kisminkelni, vagy valamilyen alkalomból (esküvő, bál, szalagavató) velem készíttették el sminkjüket. Köszönöm szépen mindenkinek a felkérést, hogy bíztak bennem, hogy tudok nekik valamilyen pluszt adni akár tanács, akár smink formájában!

A jövő évben július végéig bevethető vagyok sminkesként, addig tudok munkákat elvállalni, utána már csak a tanítványaimat tudom magam helyett ajánlani. Én Berlinben, diplomata feleségként "tengetem" majd napjaimat, terveim szerint a blogomat folytatni fogom, csak nem sminkről írok majd nektek, hanem új, különleges életem mindennapjairól, aztán 2011 végétől (atya-ég, milyen messze van!!) szeretnék újra itthon dolgozni sminkesként.
Nehogy azt higgyétek, nem vagyok betojva az új helyzettől, ha nem is rettegek a megfeleléstől, de közel állok hozzá! Egyszerű, átlagos lány vagyok, egyelőre elképzelésem sincs, hogyan fogok megfelelni a puccos diplomáciai társaságban, de ígérem, megírom majd!:-)
És természetesen továbbra is várom kérdéseiteket, felkéréseiteket! A jövő évre kívánok minden kedves olvasómnak sok sikert, szerelmet, boldogságot, egészséget!

2007. december 16.


Szemfestési technika: mélyítő vonalas smink
Az utolsó szemhéjporos technika neve: mélyítő vonalas smink. Egyszerűen gyönyörű az ilyen módon készített smink, és némi gyakorlással bárki meg tudja magának csinálni.
Készülhet 2, 3, vagy 4 színből. A legegyszerűbb két színnel kezdeni, aztán ha az már megy, bevadulhattok!:-)

A világos szín a szemhéj egészére kerül, a szempillák tövétől egész fel, a szemöldökig. Aztán a sötétebb következik: ülj szemben a tükörrel, és nyitott szemmel a szemed fölötti szemhéjra húzz egy vonalat kívülről befelé haladva, de ne érjen a belső szemzugig. Akkor van jó helyen, ha pontosan a szemed vonalát/ívét követi, és nem megy sem alatta (akkor nyitott szemmel nem látnád), sem fölötte(akkor viszont nem emeli ki a szemed formáját). Általában a szemöldökcsontnál van, de nem minden szemforma esetén, ezért direkt nem azt írtam, hogy a csontodra húzd!
Két szín esetén a kontúr ebből a sötétebb színből készülhet. (A klasszikus mélyítő vonalas smink fekete-fehér). Ilyenkor a külső szemzugnál a kontúrt és a mélyítő vonalat össze is kötheted. Ha már merészebb vagy, és 3 vagy 4 színnel dolgozol, akkor a kontúr és a mélyítő vonal eltérő színű (ilyenkor merész, vad színeket is használhatsz a vonalhoz, pl. pirosat, türkizt, cikláment..., bármilyet, amit más technikával soknak találnál, lásd a könyvsminkek utolsó képét), és lehet olyan is, hogy a szemöldök alatti szín, és a mozgó részen lévő körsatír más színű. Tudom, így bonyolultnak hangzik, de nézd meg a képeket, és próbáld lemásolni, garantálom, hogy egy kis gyakorlással sikerülni fog!

2007. december 9.


A 3. technika neve vízszintes félkörsatír.
Szemfestési technika: félkörsatír
Ez is 3 színből készült: a legvilágosabb a szemöldök alatt fut végig (ez mindegyik technikára érvényes, a sötét szín nem érhet fel a szemöldökig, mert elveszítené a szem a szem formáját, és túlsminkelt is lenne tőle az arc). Szóval a legvilágosabb legfelülre, a középső szín a világos alá egy csíkban felrakva (a mozgó rész felső részén), a legsötétebb szín pedig a szempillák tövébe kerül(a mozgó rész alsó részére). Kicsit olyan, mintha a középső színből lenne a körsatír, a sötét szín pedig egy vastag felső kontúr lenne. De valójában nem az, mert ha van kedvetek, nyugodtan jöhet egy kontúr a szempillák tövébe egy negyedik színből. A 3 szín kb. egyformán aránylik egymáshoz: 1/3 vastagságú mindegyik, és a csíkozás vízszintes.
Ez a technika a nagy gombóc (hogy azt ne mondjam: dülledt) szeműeknek áll nagyon jól, mert pont a dülledésre kerül a legsötétebb csík, ami optikailag kicsinyíti azt; és azoknak is tökéletes, akiknek nagyon nagy a szemöldöke és a szeme közötti távolság, mert jótékonyan csökkenti a távolságot.

2007. december 2.


A kedvenc szemhéjfestési technikám a körsatírból született, annak kicsit módosított változata. A neve: félkörsatír.
Szemfestési technika: félkörsatír
Ez a smink 3 színből készül, amik lehetnek ugyanabból a tónusból, de ha merészebb vagy, akár látszólag össze nem illő színekből is. Ha egy smink nem jó, soha nem a színe miatt rossz, hanem a technika miatt.
Szóval 3 szín. A legvilágosabb színnel kezdd a sminkelést a szemöldök alatti részen. A mozgó rész belső felére kerüljön a közepes árnyalat, a legsötétebb szín pedig a mozgó rész külső felére való. Egyetlen fontos dologra figyelj (hacsak nem távol ülő a szemed, amit optikailag kicsit közelíteni kell egymáshoz), a középső színt mindig vidd kijjebb a mozgó rész felénél,és a sötét szín csak a külső 1/3-on legyen, különben kancsal szemet fogsz készíteni magadnak! A színeket a találkozásnál egy fültisztító pálcika segítségével satírozd össze, nehogy élesen maradjanak, mert az nagyon csúnya!!
Ha nincs kedved, nem kell kontúrt húznod a szempillák tövébe, ez a smink elég színes és feltűnő nélküle is, de ha nem tudod elképzelni a sminkedet anélkül, nyugodtan húzhatsz alulra is, felülre is. Vagy csak felülre (olyat, hogy csak alulra, ne nagyon csinálj, mert nem mutat jól!).

2007. november 25.


Na, milyen cuki vagyok, hogy ilyen aranyos recepteket osztok meg veletek?! A múlt heti blogomra több visszajelzést kaptam, mint amikor én írok a sminkről. Lehet, hogy szakácsnőnek kellett volna inkább mennem?:-) De az egyetemes válasz: a receptet isten biz' nem én írtam, de nem kaptam felhatalmazást, hogy a szerzőt eláruljam. De megígérte, ha ír még, azt is megjelentethetem.
Valaki arra kért, írjak a különböző szemformák helyes sminkeléséről, de ahhoz, hogy ezt megtegyem, először a technikákat kell bemutatnom nektek.

Szemfestési technika: körsatír
A legáltalánosabb, legrégebbi szemfestési technika a körsatír.
Ez a smink két színből készül, a világos szín a szemöldök alatt fut végig a belső szemzugtól kezdve; a sötétebb szín pedig a mozgó részre kerül, plusz -és ez a legfontosabb!!-,a szem vonalát követő egy milliméterre. A sötét színt mindig hozzátok fel a mozgó rész feletti részre is, különben kicsinyítenéd a szemedet! Minél nagyobb a kontraszt a sötét-világos szín között, annál inkább figyelni kell arra, hogy szépen, él nélkül satírozd össze őket. Ebben a fültisztító pálcika lesz a segítségedre.
A fotón is megfigyelheted, hogy a bordó szín követi a szem vonalát felette is. De nehogy egészen a szemöldökig vidd a sötét színt, és nem hagysz helyet a világosnak, mert akkor a szemed elvesztené a formáját, és túlsminkelt, közönséges lenne az összhatás!

2007. november 18.


A blogtémámat "kölcsönadtam" valakinek, mert ez a recept annyira jópofa, hogy muszáj megosztanom veletek!!! (És mellesleg, ha megkóstolod, tuti függő leszel, ez az én kedvenc édességem.)

A marcipánt soha nem látott Marcipán golyó
(szösszenet 4 felvonásban)

Első felvonás:
A színpad közepén 10 evőkanálnyi tej pihen egy konyhai edényben. Jobbról egy 5 evőkanálnyi magas búzadara, rendes nevén Gríz, lép be a színre, maga után vonszolja 1,5 evőkanálnyi kristálycukrát, Cukit, mint holmi elkényeztetett ölebet, akinek derogál a séta.
A nagy vonszolásban Gríz észre sem veszi a konyhai edényt és a benne pihenő tejet, ennek folyományaként az edény szélén átbillenve beleesik, magával rántva Cukit is. Néhány kósza buborék jelzi, hol merültek a fehér lébe.
A színpadon a hangulat felforrósodik, a tej rotyog, benne Gríz és Cuki. A zenekari árokban a karmester időnként megkeveri pálcájával a mischungot, mely egyre keményebbé válik.
Az izgalom tetőpontján a zene hangja magasra hág, még egy utolsó keverés és a tűz ki, a függöny le.

Második felvonás:
Csinos, fitos, tíz dekagrammos porcukor ül egy padon. Láthatóan élvezi az életet, ami számára oly édes.
Balról egy snájdig margarin lép színre. 10 dkg, se több, se kevesebb, ezt a vak is láthatja.
Ahogy közelít a padhoz, észreveszi a porcukrot. Csak nem?!, szalad ki a száján a döbbenettel vegyes remény hangja.
A porcukor felé fordul, egy pillanatra megmerevedik, majd felpattan és ellenállhatatlan erővel ugrik rég nem látott kedvese nyakába.
A világ megszűnik körülöttük. Csak forognak, csak forognak, míg szétválaszthatatlanul fel nem oldódnak egymás karjaiban.

Harmadik felvonás:
Egy bűvész lép a színpadra.
Jobb kezében búzakék kendő. Lassan, de akkurátusan összehajtogatja, majd egy gyors mozdulattal feldobja a levegőbe, mintha galamb lenne. De ez csak egy kendő, ami lassan visszahull. Ám amint megérinti a bűvész nyitott tenyerét, egy villanással átalakul fél zacskó darált keksszé.
Még a csodálat hangjai el sem ültek a nézőtéren, amikor a bűvész apró üvegcsét vesz elő a zsebéből, meghinti a sárgás kekszport, mire az lassan zöld örvénnyé alakul át.
Fantasztikus mutatvány!

Negyedik felvonás:
Mindenki a színpadon, ha nem is egy cipőben, de egy edényben. Senki nem kihúzó, jól elkeverednek egymással.
Az edény körül eközben aprófalvi manók gyülekeznek és csendben várakoznak, majd egy láthatatlan jelre egyszerre nyúlnak az edénybe és apró kezeikkel piciny golyócskákat formáznak az igen jól sikerült alapanyagból.
A kész golyócskákat a színpad szélén várakozó társuk felé gurítják egy olyan ösvényen, amit előtte jól meghintettek kakaóporral. Így Marci - a pakoló manó - már barna golyókat rakhat a tálcára.
Rakhatna, ha nem lenne rajongó, de az.
A növekvő marcipángolyó-halom helyett növekvő Marci pocak az eredmény.
Vajon a szorgos kezek vagy a szorgos száj bírja tovább?

Függöny le.

Szereplők:

5 evőkanál búzadara - Gríz
1,5 evőkanál kristálycukor - Cuki
(Tejbegríz lesz belőlük)

10 dkg porcukor - A kis csinos fitos
10 dkg margarin - Snájdig fiatal
(Elválaszthatatlanul összegabalyodnak)

A varázsló kellékei:
20 dkg darált keksz (a perverzek egész kekszet vegyenek és szükségeszközökkel darálják meg, úgy mint gyúródeszka és sodrófa)
1 db mandulaaroma
(Varázsos zöld elegy)

A darabokat színpadra állította, összegyurkászta, kigombócolta, meghempergette és megette:

TE

2007. november 11.


Szolgálati közlemény:
10 hónapom van arra, hogy kommunikációképes angolt szedjek magamra (valamilyen szinten megy, de inkább azt írom, kezdő vagyok). Legyetek szívesek segítsetek nekem abban, hogy találjak egy olyan tanárt, aki házhoz jön, és tényleg a beszédre helyezi a hangsúlyt. Tudom, hogy az internet segít ebben, de ha valaki ismer valakit, esetleg te, olvasóm, angoltanár vagy, nagyban segítenél abban, hogy a "próbáljuk ki, hátha jó, ha meg nem, keresek mást"-időszakot átugorjam, mert időm az nincs.
Ugyanis jövő augusztustól 3 évre Berlinbe költözöm, mert a férjemet a munkája révén kiküldik. Én meg jó feleséghez méltóan követem őt.
De mielőtt még sajnálnátok, azért megsúgom, hogy ott az eltartott diplomata feleségek nem unalmas életét kell élnem!:-) Ott akarok majd németül tanulni, az angol a diplomáciában fontosabb; készülök a félmaratonra, kilométeres hosszú el nem olvasott könyvlistámat megcsappantom, mindennap főzni fogok!!!!, egy szóval végre magammal fogok törődni, és a férjem karrierjét segítem elő, mert ő ugyanezt tette 10 évig. És nem mellesleg sminkelni is fogok. Persze mielőtt megörülnétek, hogy 3 évre megszabadultatok tőlem, mindenkit kiábrándítok: azért gyakran fogok hazajárni, tehát ha csak velem tudod elképzelni sminktanulásodat, az esélyed megvan rá!
Szóval angoltanár kerestetik S.O.S!
Please!!!

2007. november 4.


Megint egy találós kérdéssel kezdem: mi a közös az alábbi országokban:
Ausztria, Brazília, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Indonézia, Japán, Kolumbia, Lengyelország, Nagy-Britannia, Németország, Portugália, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Románia, USA?

Úgysem találjátok ki, én se jönnék rá soha, ha nem mutatta volna meg honlapszerkesztőm: októberben ezen országokból keresték meg a honlapomat Magyarországon kívül.
Hihetetlennek tartom, hogy pl. Japánban valaki kattintgat a billentyűzetén, és egyszer csak talál egy magyar sminkes honlapot. Én még az a generáció vagyok, akinek mindez még nem természetes. Csak ámulok azon, ahogy a 6 és 8 éves unokaöcséim bánnak a számítógéppel, mobiltelefonnal, és a többi kütyüvel, amihez én hozzá sem merek nyúlni. Mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen műszaki analfabéta (Erika barátnőmön kívül)!!

Gondolom, sokan pihentetek ebben a 4 napban. Nos, én csak az első napon pihentem, a többit kemény munkával töltöttem. Egy autóalkatrész-forgalmazó cég megrendelésére 2008-as naptárt fotóztunk 17 lány részvételével. Már jó előre felkészítettem magam lelkileg a kekeckedésekre, beszólásokra, elégedetlenkedésekre, de kellemesen csalódtam: a lányok nagy része kedves, aranyos volt, a kis részét meg túléli az ember...:-) Még úgy is nehéz, hogy én az átlag sminkesnél engedékenyebb vagyok, hagyom, hogy beleszóljanak a sminkükbe a modellek, mert végül is ők viselik a sminket, és fontos, hogy jól érezzék magukat benne. Persze ez nem általános, sokszor nekem is meghatározzák, milyen sminket készítsek, de itt nem volt ilyen megkötés, hát gondoltam, miért ne kedvezzek a lányoknak?! A végeredmény engem igazolt: a lányok szépek lettek, és én sem öregedtem 10 évet.

2007. október 28.


Mióta egy picit is azt érzem, hogy van mit átadnom, szeretek sminket tanítani akár magánembereknek, akár leendő sminkeseknek. Mindig azt hangsúlyozom, nem elég felfogni a dolgokat, de be is kell gyakorolni. Ha valaki saját magát szeretné szépen kisminkelni, ahhoz bizony az kell, hogy ismerje az arcát anatómiailag. Tudja, mit kell kiemelni, meddig kell a különböző anyagokkal, színekkel menni...
Egy sminkesnek pedig ezerszer nehezebb dolga van, mert mindenféle arcot tudnia kell sminkelni, és ehhez bizony elengedhetetlen a rengeteg gyakorlás. Az, hogy itt elmagyarázom, és valaki fel is fogja, édeskevés a szép sminkhez, sokszor kell megcsinálni ahhoz, hogy automatikusan menjenek később a lépések. Mindig azt mondom, mindenki kezében van 5 rossz smink, mert idő kell ahhoz, hogy ráálljunk az adott technikára. Ezért, ha valamit ki szeretnél próbálni, de elsőre nem sikerül megcsinálni, csináld meg újra. Aztán megint, aztán megint, aztán...
A szép sminkhez idő kell. De csak amíg meg nem tanulod.
Ha valaki azt mondja nekem, ő minden reggel egy órát sminkel, akkor tudom, hogy valójában nem tud sminkelni. Csak kitartó, aki minden reggel újra kitalálja, mi állna jól neki. Ha megtanultad, hogy hogyan sminkeld magad, némi gyakorlás (tudod, az 5 rossz smink) után maximum 15 perc alatt lélegzetelállító sminket tudsz kreálni magadnak. De ha csak 5 perced van, akkor is korrekt sminkek kerülhetnek ki a kezedből.
Gyakorlás után. Mert sajnos nem született senki a sminkelés képességével, csak van, aki nem sajnálja az időt arra, hogy megtanulja.
Hogy később megspórolja a napi egy órát.

2007. október 21.


Tudod-e, kivé válnál, ha ilyen sminked lenne: okkersárga színű lenne az arcod, a felső szemkontúrod tengerkék, az alsó vízzöld, a szád pedig tűzpiros? Biztosan nem találnád el, de egy létező történelmi személy sminkelte így magát: Kleopátra.
Igen, ő tényleg mindig ezt használta. A tévhit (fekete alsó-felső tusvonal a külső szemzugban vízszintesen továbbhúzva) megfelelt a hagyományos egyiptomi arcfestésnek (nézzétek meg Nofretiti szobrát), de Kleoprátrának, aki római férfiakat akart elcsábítani, nem. Ő direkt világosíttatta bőrét a sárga festékkel, ami aranyló csillogást adott neki (eredetileg az uralkodó osztály használta a szúnyogok ellen), és porrá tört türkizt és malachitot használt annak érdekében, hogy minél kevésbé nézzen ki egyiptominak.
Tavaly egy divatbemutatón sminkeltem egy múzeumban a Múzeumok Éjszakája rendezvényén, ahol egy "történelmi divatbemutató" keretében Kleopátrát is megjelenítettük. Eljátszottam a gondolattal, hogy az eredeti, valódi sminkjét teszem a modellre, de gyanítom, senki nem ismerte volna fel őt. És a megrendelők is azt kérték, maradjak csak a megszokott egyiptomi szemfestésnél, még ha az történelmileg nem is pontos.
Megalkudtam, maradtam.:-)

2007. október 14.


Azt szeretem Párizsban, hogy olyan ételeket ehetek, amik itthon nem kaphatók. Pl. ettetek már kakit?
Isten biz' ez a neve! Ez egy narancssárga gyümölcs, hasonlít a narancshoz, csak sima a héja, eszméletlenül szaftos, csak otthon lehet enni, szinte a mosdó felett, utcán nem, és nagyon édes, pont finoman, nem élvezhetetlenül.
Imádom a tengeri herkentyűket is, a kínaiak ott tintahalat, rákot, kagylót készítenek, elvétve csirkét vagy marhát, úgyhogy abból is degeszre lehet enni magát az embernek (mondjuk nekem).
Nincsenek cukrászdáik, süteményeket pékségben lehet kapni, de nem krémeseket, hanem csokisat, pudingosat (kedvencem a vaníliapudingos torta-csak pudingból áll, egy leheletvékony piskótatésztán). Azért írok ilyen bőszen a kajákról, mert egy olvasóm megkért, hogy írjak Párizsról olyan szemmel, ahogy én láttam, és nem "turistaszemmel". Szóval az illatok és ételek azok, amik nekem bejönnek ott, dacára annak, hogy nem vagyok egy kimondott gourmand.
Sminkesként nem lehetek elkényeztetve, sokszor csak egy-egy falatot tudok bekapni két modell között, ha ehetek egy kis kekszet, iszom rá egy kis vizet, már ki tudom jelenteni, hogy milyen jót ettem! Ez furcsa ott a távolban, van időm élvezni az étkezéseket! Lehet, hogy ha huzamosabb ideig kint élnék, gurulva jönnék haza!?
Egye fene, ezt szívesen megtapasztalnám!:-)

2007. október 7.


Tudom, hogy egy hét kihagyás után extra írással kellene pótolnom hiányérzeteteket, és nem azt akarjátok olvasni, milyen jól éreztem magam Párizsban! (nagyon jól!!).
Szóval divat terén még mindig ugyanaz a helyzet, majdnem minden nő a fekete-szürke-csokibarna szentháromságot hordja némi fehérrel megbolondítva, de sokszor azt sem. Rengeteg kis butik van szerte a városban, az én állandó szállodám közelében is akad egy pár, de minden kirakatban csak feketét és szürkét látni. Nekem egy kicsit lehangoló.
Akik ezután jönnek hozzám sminkelni, egy csomó új, csodaszép sminktermékkel várom, mert beszabadultam a Sephorába, és egy vagyont elköltöttem a kedvenc márkámra. A férjem ilyenkor csak megadóan álldogál mellettem, amikor bizonygatom neki, hogy a munkámhoz feltétlenül kellenek ezek az anyagok! :-) Már csak ezért is jó sminkesnek lenni, mert lelkiismeret-furdalás nélkül megvehetek bármit! (mellesleg én meg elmentem vele a motorkiállításra, pedig csúnya balesetünk óta nem kedvenceim ezek a járművek, nem is ültem rá azóta a miénkre).
Képzeljétek, városbéli barangolásunk során egyszer csak Gérard Depardieu-be botlottunk, aki épp egy robogóról szállt le, hogy ismerősöket köszöntsön, akik egy kávéház előtt ücsörögtek (hol máshol:-) ). Mivel messziről jött ember akármit mondhat, bizonyítékot is készítettem, egy kicsit távolabbról ugyan, mert nem akartam tolakodó, hülye turistának tűnni, de így is felismerhetitek.
Gérard Depardieu
Gérard Depardieu

2007. szeptember 23.


Jövő hét péntekén utazom el Párizsba, így a csütörtökig érkezett levelekre tudok válaszolni, de utána egy hétig nem. Természetesen ha megérkeztem, bepótolom, de addig kérem szíves türelmeteket! Jövő vasárnap sem kaptok új blogot, tudom, hogy vannak visszajáró olvasóim, nos, nektek egy hétig nélkülöznötök kell új írásomat!
Furcsa, mert amikor két éve elkezdtem szinte csak a grafomániám kiélése miatt a blogomat írni, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok ember fogja olvasni, és kíváncsi lesz rá. Rengeteg ötletet kapok, miről olvasnátok szívesen, mi érdekel benneteket a sminkről, és hogy egyáltalán hogyan éli mindennapjait egy evvel foglalkozó szakember. El nem tudtam képzelni, hogy ismeretlen embereknek érdekes lehetek akár én, akár a szakmám. Azt gondoltam, ez a munka semmiben nem különbözik a többitől. Aztán persze megfejtettem a titkot: ez a szakma valahol (esetenként elég mélyen, de) minden nőt megérint. Hogyan lehet jól (jobban) kinézni, mi kell hozzá, hol lehet beszerezni, hogyan, hová lehet feltenni... Mindenkit, aki csak egy kicsit is nőből van, érdekel. A legfiatalabb lány, aki kérdéssel fordult már hozzám, tíz éves volt, a legidősebb 72. Olyan nők vették meg a könyvemet, akik még életükben nem tettek semmilyen sminkanyagot magukra. De most valamit megmozgatott bennük, hogy ebből a könyvből talán megtanulhatnak pár trükköt, amivel szebbek, nőiesebbek, vagy "csak" önbizalommal teltebbek lehetnek.

Köszönöm eddigi visszajelzéseiteket a munkámmal kapcsolatban, és várom a többit is! A kritikát is, nemcsak a dicséretet.

2007. szeptember 16.


Először is minden Editnek, kiváltképp az enyéimnek: nagyon boldog névnapot kívánok!!!

Megint bebizonyosodott, hogy a sminkes legfontosabb tulajdonsága nem a jó tudás, hanem a megbízhatóság.
Lejárt az útlevelem, emiatt egyik szomszédos országban fellépő kedvenc énekesnőmet nem tudtam elkísérni a koncertjére, ezért egy - egyébként hihetetlenül ügyes és talpraesett - tanítványomat ajánlottam magam helyett, akiből kinéztem, hogy majd gyönyörűséges sminket fog Erikának készíteni.
Sose tudom meg, milyen sminket csinált volna, ugyanis a történet úgy végződik, hogy a lány elfelejtette magával vinni az útlevelét, ezért természetesen maradt a határ ezen oldalán. A táskáját kölcsönvették, és csak a fodrász ment át a másik oldalra. Erika csinálta meg a sminkjét a fodrász hathatós közreműködésével ("én úgy láttam, hogy Móni oda mindig tesz egy kis világosat, és szerintem ezt használják szemöldökfestésre . . ."), állítólag nem lett olyan rossz, de másnap itt Pesten is volt fellépése, amit már szerencsére be tudtam vállalni. A smink elkészülte után a férj "Na, ez smink!" felkiáltással végül is elmondta tömör véleményét Erika saját kreációjáról!:-)
A tanítványom szánta-bánta tettét, és reményét fejezte ki, hogy kap egy második esélyt megmutatni a tudását Erikának. A válasz: ő biztosan nem!
Bár sajnálom a dolgot, de tökéletesen megértem. Ez a szituáció örökre megbélyegezte Erikánál. És én is százszor megfontolom, hozzam-e magam megint olyan helyzetbe, hogy magyarázkodjak mások cselekedete miatt. Végül is én ajánlottam őt, és bár vétlen voltam a szituban, nekem is irtó kellemetlen volt. Még ha engem nem is hibáztattak, hanem még ők vigasztaltak, ne legyek már ennyire letörve, azért ez csak vérciki.
Akit ért már hasonló kellemetlenség, megért.

2007. szeptember 9.


"Itt van az ősz, itt van újra...". Micsoda közhely ezt mondani, tudom, de mivel igaz, talán megbocsátható. A nyár elmúltát nemcsak az jelzi, hogy hidegebb van, és már a pulcsi is elkel a vállunkon, hanem a ruhák színe is sötétedik (már akinek, én továbbra is a világosabb-párti vagyok. Megint ki fogok ríni Párizsban az elegáns "varjak" közül- hű olvasóim értik, miről írok, az újak nézzenek bele a tavalyi blogomba is, úgy október tájára, akkor jöttem haza kedvenc helyemről). Szóval a többség sötétedik. Sminkben is. Ha mostanában jártok illatszerboltban, láthatjátok, hogy megjöttek az új őszi-téli kollekciók a kozmetikai polcokra is. Nagy változások nincsenek tavalyhoz képest: akkor is a nyári árnyalatok teltebb színei jöttek divatba. Idén sincs ez másképp: az ezüstből sötétszürke lett, az aranyból bronz, a türkizből farmerkék, az almazöldből fűzöld, az orgonalilából padlizsánlila. . . ugyanazon színek erőteljesebb, sötétebb árnyalatai. Ha valaki a szemhéjára túl erősnek érzi, akkor nyugodtan maradjon a nyáron használt szemhéjporainál, és a kontúrt húzza meg egy kicsit vastagabbra, füstösebbre a sötétebb színből. A szájfény uralmát lassan visszaveszik a rúzsok: a tűzpiros, meggypiros, korall, padlizsánlila bár nagyon trendi, de csak akkor használjuk, ha a szánk elég telt hozzá, és a szem sminkje sem túl erős, különben túlsminkelt hatást kelthetünk. A kevesebb több, csak hogy egy másik közhellyel fejezzem be, de csak a poén kedvéért. :-)

2007. szeptember 2.


A legutolsó típus a tél.

Két csoportja van: az egyik az ún. Hófehérke-típus, akinek sötét, majdnem kékesfekete haja van, szemöldöke-szempillája fekete, sötét szeme van, és gyönyörű, elegáns fehér porcelánbőre. Ő könnyen barnulhatna, ha akarna. A másik a déli-típus, a Hófehérkétől bőre sötét tónusában tér el (gondoljatok egy olasz, spanyol vagy arab emberre). Na, ez az a típus, akin minden erős, intenzív hideg szín nagyon jól mutat: lila, kék, zöld, ciklámen, mályva, bordó, fekete, tűzpiros. Persze az egyéniség itt is sokat számít. Pl. én is tél vagyok, ráadásul Hófehérke, mégsem kentem még a számra soha piros rúzst.
Ha figyelmesen olvastátok az egyes csoportok jellemzőit, és a fényképemet is láttátok, netán voltatok olyan pechesek, hogy személyesen is találkoztunk már:-), most ráncoljátok a homlokotokat, én ugyan hogy' kerülök a szőke hajammal a tél-típusba?!
No igen, ennyit ér eme tudomány mostanában, a jó öreg hajfestékek világában. Alig van olyan ember, aki az igazi típusában maradt volna, rengetegen kalandoznak el máshová a fodrásza, a kozmetikusa (ők festik a szemöldököt-szempillát) vagy a színes kontaktlencséje segítségével. Ezért majdnem mindenki "korcs kutya", ez az én szavam járása.
Jellemző valakire a típusa, amibe született, és használhatja azokat a színeket is az öltözködésében, sminkjében, ahová elkalandozott. Én pl. továbbra is az ezüst ékszereket szeretem, de a sminkemben a barack, vagy karamell is megjelenik, ami a tavasz típusnak áll jól.
Ezért, ha valaki megkérdezi tőlem, milyen színeket használjon, mindig azt mondom: amilyet akar. Amilyet viselni szeret. Amit szeretsz a ruhában, azok az arcodon is jól fognak mutatni, ezért ne érdekeljen, a fodrászod előtt milyen csoport tagja voltál.
Tökmindegy.

2007. augusztus 26.


A hideg típus következik. Ők az ezüst színű ékszereket részesítik előnyben, és nem azért, mert nincs pénzük aranyra, hanem mert ösztönösen érzik, hogy a fémes szín jobban áll nekik a sárgás aranynál. Egy színanalitikus azt mondta nekem, a hideg típusú emberek szemfehérje tiszta fehér, majdnem kékes színű. Ennek lehet valóságalapja, mert a szemem igazolja ezt, és én is ebbe a típusba tartozom.
A hideg típusnak is két csoportja van: a nyár és a tél.
Ma a nyarat mutatom be.
A nyár ugyanolyan "ványadtka", mint a tavasz. A nyárnak is világos, max. közepes árnyalatú a haja, de nem szép aranyszőke, hanem mivel sok kéket tartalmaz, inkább hamuszőke, ún. kese (seszínű). Olyan, mintha fakó lenne. A szemöldöke-szempillája világos színű, festék nélkül alig látszik; a szeme is világos, és a bőre is, elég nehezen barnul. Inkább pirosodik, majd lehámlik, és ugyanolyan fehér lesz, mint napozás előtt. Ez a típus nemigen szereti és bírja a napot (a férjem is ebbe sorolható, nem véletlen, hogy Párizs-és nem tengerimádók vagyunk:-) ).
A színanalitika ugyanazt mondja e csoportról, mint a tavaszról: mivel elég színtelen, nem pigmentált, ezért a világos, max. közepes árnyalatokat használhatja a sminkjében, különben túlsminkelt lesz. A neki való színek:fehér, ezüst, szürke, rózsaszín, orgonalila, babakék, almazöld, citromsárga. Pont a most divatos árnyalatok. Amik ősszel egy kicsit mélyülnek, de erről majd később írok.
Megint csak az én magánvéleményem: szerintem jól állnak nekik a sötétebb tónusok is, legalább kapnak egy kis színt az arcukra. Ha csak mesterségesen is.

2007. augusztus 19.


Szolgálati közlemény:
szeretnék a honlapomra a 10 év alatt kisminkelt menyasszonyaimból egy tablót készíteni. Ezúton kérem minden arámat, hogy tiszteljen meg egy szép esküvői képpel magáról/magukról az e-mail címemre!
Hálás köszönetem!

Szóval az ősz típus.
Kétféle ősz van: az egyik a természetes vörös hajú, világos bőrű, de könnyen barnuló, világos szemöldökű és pillájú, sötét szemű; a másik a gesztenyebarna hajú, sötétebb, általában szeplős bőrű, sötét pillájú és szemöldökű és sötét szemű emberek.
Mivel rajtuk már van szín, nem olyan "ványadtkák" színben, mint a tavaszok, ezért az őszt nagyon jól lehet sötét színekkel IS festeni (az ízléstől és egyéniségtől függően). Ahol abbamaradtak a tavasz árnyalatai, onnan jöhetnek az ősz színei (persze a tavasz színei is jól állnak neki): lazac, korallpiros, téglavörös, réz, tejcsokoládé, étcsokoládé, bronz, keki, fahéj, padlizsánlila, mohazöld.
Azt mondják, minden jó, ami meleg tónusú. Arcpírnek és szájszínnek is meleg árnyalatok valók, a narancsos, barackos árnyalatokban gondolkodjatok.
De! Én sokszor pont azért teszek egy természetes vörös hajú lányra pl. rózsaszínt, vagy orgonalilát, mert iszonyatos kontrasztot alkot az arcával! Annyira nem áll jól neki, hogy már jól áll! Nem tudom, értitek-e, a lényeg, hogy a nagyon nem neki való színek pont azért illenek hozzá, mert annyira ütik egymást.
Pl. volt egy időszakom, amikor az őrült fodrászom narancssárga hajat csinált nekem. A kedvenc pulcsim pedig egy babakék volt, ami hideg szín, és egy színanalitikus valószínűleg szívinfarktust kapott volna tőle, hogy' mertem felvenni. Pedig pont a kontraszttól élt a hajam színe! Ugyanez vonatkozik a sminkre is. De ez szigorúan magánvélemény!:-)

2007. augusztus 12.


Sok kérdés érkezik a színanalitikával kapcsolatban is. Tudjátok, a csoportosítás: tavasz, nyár, ősz, tél típusú emberek és a rájuk jellemző színek. A hajszín, a szemszín, szemöldök-szempilla színe, és az arcbőr tónusa szerint mindenkit be lehet csoportosítani. De vigyázat! Ez az eredeti hajszínre, színezett kontaktlencse nélküli, spiráltalan állapotra vonatkozik!!

Szóval két nagy zsák van: a hideg és a meleg típus, ezeken belül pedig van a tavasz és az ősz (ők a meleg), illetve a nyár és tél (ők a hideg típusúak közé tartoznak).
Közkívánatra leírom a csoportosításokat, de előrebocsátom, én nem hiszek benne, és nem így sminkelek. Szerintem mindenkinek jól áll minden szín, csak az egyéniségtől függ, ki mit mer magára tenni. De ez csak az én magánvéleményem, sok sminkes bibliaként használja a színanalitikai kézikönyvet.

Kezdjük a tavasszal.
A tavasz a meleg típusba tartozik. Az ő hajuk színe az aranyszőkétől a középbarna színig terjedhet. Szemük színe világos. Az, hogy azon belül kék, zöld, mogyoró, vagy szürke, teljesen mindegy, a lényeg, hogy világos szemű. Festék nélkül alig látszik a szempillája és a szemöldöke, mert valószínűsíthetően szőke. Az arcbőrének tónusa sárgás, és elég világos, nehezen barnul, inkább sehogy.
Nos, a színanalitika tudománya szerint ez a világos típus szigorúan csak a meleg árnyalatokból világos, max. közepes árnyalatot használhat a sminkjében, különben a sötétebb színektől harsány, közönséges, túlsminkelt lenne az arca.
A neki ajánlott színek: a vajszíntől kezdve a barack, narancs, karamell, arany, tejcsokoládé, világos keki, türkiz. Pirosítónak a barackot ajánlják, rúzsszínben pedig a világos barna, barack és narancs.
Ennyi. És nem több.
(Szerintem ez a típus elég színtelen önmagában, ha egy kicsit erősebben sminkeli magát, pont attól lesz szín az arcán.)

Jövő héten a másik meleg típust, az őszt mutatom be nektek.

2007. augusztus 5.


Mostanában sokat kérdeztek anyagokkal kapcsolatban. Sokszor tudok válaszolni, de sokszor én is bajban vagyok, mert ha én nem sminkelek olyan márkával, anyaggal, nem ismerem, és tapasztalat híján nem akarok csak a hasamra ütve valamit írni. Érzem, hogy bíztok bennem, és nem akarom ezt a bizalmat elveszíteni!
A legutolsó kérdés pl. a szemhéjkrémekkel kapcsolatban érkezett, mit ajánlok, ami árban és minőségben is megfelelő. Bevallom, fogalmam sincs. Én eleve hadilábon állok a krém állagú anyagokkal (itt a szemhéjkrémre, szemceruzára és arcpírkrémre gondolok), nem szeretem őket, mindig a por állagú anyagokat használom helyettük, mert tartósabbak és könnyebb velük dolgozni. Nyáron meg kimondottan utálatos a krémes anyag, a saját bőrzsírunkkal és az izzadtsággal együtt elég furcsa elegyet alkot az arcon, könnyen az ápolatlan kategóriába találhatjuk magunkat, ha nem igazítjuk meg őket óránként. No, ezt a macerát a porral elkerülhetitek.
A krém hamar összetúrósodik a szemhéjráncba, és nincs ellenszere. Az, ha lepúderezitek, nem megoldás, mert pont a fényes jellegét csapnátok agyon vele. Ha selymes, fénylő szemhéjat szeretnétek, használjatok selyemport helyette: fényes is, gyönyörű is, nem krém állagú, nem csomósodik...egy szóval tökéletes! Én imádom!

2007. július 29.


A sminkelés egy csomó új tulajdonságomat hozta ki: a türelmet és a pontosságot. Mielőtt ebbe a szakmába vágtam volna bele, ezekkel egy kicsit bajban voltam, aztán hamar rájöttem, hogy ezek nélkül nem fogok boldogulni, így "beszereztem" őket. Rettentően odafigyelek arra, hogy mindig mindenhová előbb odaérjek, úgyis én és a fodrász kezdjük a munkát, és ha mi késünk, a munka is csúszik, amit nem engedhetünk meg magunknak. Egy-két késés után azt veheti észre az ember, hogy nem hívják többet, mert nem bíznak abban, hogy időben megérkezik, ami bizony a megrendelőnek sokba kerülhet (pl. egy filmforgatásnál, ahol másodpercekre be van táblázva a menetrend). Szóval megszoktam, hogy én pontos vagyok, és naiv módon ezt másoktól is elvárnám...
Egy modellügynökségnél is dolgozom, ahol modellkedni vágyó lányok portfolióját készítjük el délelőttönként. A munka elvileg 10 órakor kezdődik. A pár perces késésekkel semmi bajom, bármikor belekerülhet az ember egy dugóba, amivel akár negyed órás csúszást is kaphat, de ennél több szerintem már pofátlanság, főleg, ha nem is jelzi az illető, hogy késni fog. A héten másodszor fordult elő, hogy a modell, akit kocsival hoztak, több mint 50 percet késett! Ez az én türelmes lelkemnek is sok. De a pipa akkor megy fel bennem igazán, amikor végül megjelennek, és még csak elnézést sem kérnek érte! Ilyenkor kijön belőlem az "állat", ami abból áll, hogy csak parancsszavakkal (nézz fel!, csukd be a szemed!...) kommunikálok a lánnyal, a szüleivel pedig sehogy. Ez nem szándékos bosszú, alapvetően kedves, barátságos ember vagyok, de nem bírom elviselni, hogy lopják az időmet, pláne, ha még elnézést sem kérnek érte!
Úgy látszik, a fentebb említett két tulajdonságom összenőtt: ha nincs pontosság, nincs türelem sem!:-)

2007. július 22.


Úgy látszik, kezditek komolyan venni, hogy szívesen segítek bármilyen sminkes probléma, vagy kérdés megválaszolásában, szívesen megyek el veletek a sminkes boltba is bevásárolni, ha tanácstalanok vagytok, mert egyre többen kerestek meg ilyen ügyekben, hála a jó égnek, és tegyétek továbbra is nyugodtan!!!
Ezek számomra természetes dolgok, ne gondoljatok úgy rám, mintha ufó lennék!:-) Én is örülök neki, ha olyan dolgokban kapok tanácsot, amihez nem értek. Természetesen göndör a hajam például, és sokáig kerestem azt az anyagot, ami megtartja a hullámokat, de nem teszi ragacsossá, vagy nehézzé a hajat. És egy fodrász végre megmondta a tuti anyagot!!! Szóval arra gondolok ilyenkor, ha nekem jólesett a segítség, más is örülni fog.

A sminkelés nem egy ördöngös dolog, bár egy-két sminkes szereti úgy beállítani magát, mintha valami bűvész lenne, és nem árulhatja el a trükköt, mert akkor már nem fognak úgy nézni rá utána. Én nem érzem, hogy kevesebb leszek azáltal, ha átadok valamit a tudásomból. A sminkelés úgyis elsősorban önbizalmat és magabiztosságot ad, és csak másodsorban szépséget és ápoltságot. És ha egyre több olyan nő lesz szerte kis hazánkban, aki jól érzi magát a bőrében énáltalam, hát az a legnagyobb elismerése munkámnak.
Pont ma kérdezte meg valaki, ha választanom kellene, hogy ezután vagy "csak" taníthatom a sminket, vagy "csak" alkothatok, a kettőt együtt nem, melyiket választanám, nem tudtam megmondani. Így, a kettőt próbálva egyensúlyban tartani, érzem, hogy jó úton járok, és egyiket sem szorítva a háttérbe, együtt érdemes csinálni. Egyrészt szerintem hiteltelen tanár lennék, ha már nem lennék aktív sminkes, másrészt csak sminkelgetni, de nem átadni tudásomat az új generációnak, szintén nem lenne elég nekem. Maximalista vagyok. Asszem.:-)
Szóval ide a kérdéseitekkel, várom őket!

2007. július 15.


A nyár nálam -és gondolom, a többi sminkesnél is- a menyasszonyokról szól. Elsősorban a szombatjaimat foglalják le, de nem meglepő egy pénteki, vagy vasárnapi ara sem. Az esküvő előtt pedig próbasminket szoktam csinálni. Nálam a próbasmink szó szerint értendő: addig próbálgatunk, amíg meg nem találjuk a menyasszonynak leginkább tetsző sminket. Ilyenkor az én ízlésemet kissé háttérbe szorítom, és hagyom, hogy a menyasszony döntse el, milyen sminket szeretne; az ő napja, természetesnek tartom, hogy az a legfontosabb, saját magának tetsszen. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem adok tanácsot, nem mondom/mutatom meg, szerintem (nem ismerve az ízlését, csak látva az arcát, színeit) milyen smink lenne a jó, de a végső döntés mindig az aráé.
Néhanapján nem értek egyet a választásával, de elfogadom. A próbasmink mindig úgy kezdődik, hogy egy kis beszélgetés után a menyasszony útmutatása után (ez sokszor csak annyi, hogy pl. natúr legyen) készítek neki egy sminket, ami persze még teljesen az én ízlésem szerint való, ezt kell(ene) neki megkritizálni, és az ő ízléséhez szabni. Ezen a nyáron egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kellett átsminkelnem, általában már az első tetszést aratott, ami azért fantasztikus eredmény, mert szept. végéig minden hétvégén van minimum egy menyasszonyom (összesen kb. negyven, nem tudom pontosan).
A tanítványaimnak sem szoktam külön tanítani a menyasszonyi sminket sem. Ez így hülyeség! A menyasszonyi smink olyan, amilyet az ara szeretne: ha finom, alig láthatót akkor azt; ha erőset, feltűnőt, akkor azt. Rá kell hangolódni az ara hullámhosszára, megérezni, milyet szeretne, ami persze nem mindig könnyű, és megcsinálni. Ennyi!:-)

2007. július 8.


A héten egy kozmetikust tanítottam meg a sminkelés alapvető fortélyaira, aki kevésnek érezte a tudását, és egy kicsit fel akarta turbózni. A meglepő abban ez, hogy a lány Amerikából jött haza ezért (is). Azt mondta, Amerikában egyszerű sminkoktatás nincs is, mindig el akarnak adni vele készletet, anyagot, valamit, vagy pedig egy teljesen összetett tanítást foglal magába, maszkolással, testfestéssel együtt.
Megkérdeztem tőle, mi a különbség a magyar és az amerikai nők sminkelése között. Tudjátok, mit válaszolt? Minden amerikai nő kortól, foglalkozástól függetlenül használ alapozót, de sokszor csak azt. Ha többet is, az is láthatatlan, ott a no make-up a természetes. Magyarországon túlságosan erősen és színesen festik magukat a nők, legalább is amerikai szemmel, mert én meg azt tapasztalom, hogy még mindig nem vagyunk elég merészek színválasztásban, többnyire barnát és természetes földszíneket használunk, pedig mennyi gyönyörű szín van!
Egy olyan tévéműsorokat gyártó cégnél dolgoztam két évig, ami nemzetközi műsorokat is készített, és a műsorvezetők ide jöttek lakni, innen ment az adás az adott országba. Itt tapasztaltam meg, országonként mennyire különböző a sminkelési technika! Ha a kozmetikus lány azt mondta a magyar lányokra, túlságosan erősen festjük magunkat, mit szólna, ha pl. szomszédainkhoz, Romániába menne egy kis sminknéző túrára?!:-)

2007. július 1.


A munkám egészségesen megoszlik a magánemberek sminkelése és a szakmai munkák között. Magánembereket általában valamilyen alkalomra sminkelek (esküvő, bál, buli, első randi, igen, első randin biztosra akart menni egy lány, és velem sminkeltette ki magát, jelentem, azóta is együtt járnak!!!), és azt szeretik a lányok, persze mindenki egyéniségét és ízlését figyelembe véve, hogy látszódjon, van rajta smink. A szakmában pedig egyre inkább hódít a no make-up, vagyis a nem látható smink, mintha ki se lenne sminkelve a modell. Ez csak első hallásra könnyű, ugyanis ha a szemen-szájon van szín, odavonzza a tekintetet. A no make-upnál nincsenek színek, az arccal, arcformával kell játszadoznunk, hogy üde, fiatal, friss hatást érjünk el csak az alapozóval, púderrel, spirállal, pírrel, szájfénnyel. Nem könnyű dolog, sokan nem is tudják megcsinálni. Minden sminkesnek egyéni a stílusa, én is a finom, hordható sminkeket kedvelem (szenvedtem is a Capellában, ahol a fellépőket kellett szépítenem), de a no make-up-ot is kedvelem, mert nehéz, és kihívást jelent. Persze sokan inkább a könnyebb utat választják itt is, de én kimondottan szeretem a tudásom határát feszegetni (valahol ott van a fantáziasminkeknél, nem vagyok elég kreatív hozzá, szerintem). Szerencsére ritkán kérik, mert ez már inkább a testfestők feladata, ami egy egészen külön ága a szépítésnek (ugyanígy bajban lennék, ha maszkolási feladatokat kellene csinálnom: lőtt, horzsolt sebek, öregítés...), az egy másik szakma, nincs közöm hozzá.
De remélem, a sminkeléshez van!:-)

2007. június 24.


A fülledt meleg miatt egyre kevesebb lánynak van kedve sminkelnie magát, pedig ha jó anyagokkal teszitek, nem kell lemondani róla. Az alapozó helyett elég egy kis színezett hidratáló krém, kivéve ha csúnya a bőrötök. A púder ilyenkor is jó, mert ha alapozót nem is használtok, ezt a bőrötökre feltehetitek magában is, legalább a kicsit fényesebb bőrt mattítja. A krémes dolgok helyett, itt elsősorban a krémpírre, szemhéjkrémre és szemkontúrceruzára gondoltam, használjatok port, ami nem kenődik, és tovább fenn marad. Ha a ceruza nélkül nem tudjátok elképzelni sminketeket, egy trükk, hogyan tudjátok tartósabbá tenni, hogy ne mázolódjon el, és ne csíkozódjon fel a szemhéjra: egy fültisztító pálcikát merítsetek bele olyan színű szemhéjporba, mint a ceruza, vagy ha nincs olyan porotok, akkor púderbe, és szaladjatok át vele a ceruza vonalán. Ha jól csináltátok, látszódni nem fog, de innentől kezdve a ceruza nem fog elmozdulni, mert a porral rögzítettétek! A szemhéjkrémet felejtsétek el, mert egy mp. alatt becsíkozódik a szemhéjráncba (mondjuk, télen is, én utálom ezt az anyagot!), a krémpír pedig összetúrósodhat a saját bőröd zsírjával az orcáidon, és sajnos nagyon csúnya látvány!
A bőröd ilyen melegben nem kíván nagyon erős, zsíros krémet, egy könnyű hidratáló megteszi, amit pl. gyógyszertárak állítanak elő párszáz forintért, és a nehéz testápolók helyett is elég egy könnyebb, nyári testápoló. Hagyd lélegezni az arcod bőrét is, ha már könnyű ruhácskákba bújsz, az arcod is örülni fog neki.
Ha a hajad nagyon belelóg az arcodba, észrevehetsz apró pöttyöcskéket a bőrödön, ezt a hajad okozza, tegyél fel egy hajpántot, vagy fogd copfba a hajad szabadidődben, különben akár maradandó sebeket is beszerezhetsz!

2007. június 17.


A szögletes arc típusába sorolható emberek állcsontja, vagy a járomcsontja az átlagosnál kiugróbb, a szemet rögtön odavonzza, ezért azt korrigálni is kell. A pír helye ennél az arcformánál ugyanott van, mint az oválisnál, vagyis a járomcsontra kell tenni (itt van az almácska is), és a fül teteje felé elsatírozni; a sötétebb púderrel pedig a kiálló csontot lehet optikailag kisebbíteni, akár a járomcsontról, akár az állcsontról van szó. Ha valakinek az arca két oldalán hangsúlyos az állcsontja, azt ugyanúgy sötétíteni lehet, mintha az álla lenne hegyesebb az átlagnál. Nem kell sok sötét púdert használni, és azt is jól el kell az éleknél dolgozni, nehogy koszfoltnak tűnjön a korrigálásunk!
Én valójában ezeket az arckorrigálásokat csak akkor szoktam megcsinálni, ha a modellem kifejezetten kéri, ugyanis ezektől a "hibáktól" karakteresebb és egyedibb az arc, és én szeretem ezeket meghagyni. Egy nem babaszépségű lányt sokkal izgalmasabb sminkelni, mint egy nagyon szépet, mert az ő arca nem változik meg annyira egy sminktől, mint egy valamilyen szempontból nem tökéletes modellé. Kérdezzetek csak meg egy olyan sminkest, aki már biztos a kezében, (ergo nem kezdő), mi a nagyobb boldogság: egy babát még szebbé tenni, vagy egy nem tökéletes nőt csodássá varázsolni!

2007. június 10.


A hosszúkás arc az ovális arcformából "alul és felül" lóg ki, a szélessége viszont ugyanakkora. A pír helye a járomcsonton lévő almácskánál van, de nem felfelé, hanem a fül közepe felé kell elsatírozni, mert a cél ennél a formánál az arc szélesítése. Nagyon jól mutat ilyen arcformánál az ún. bohócpirosítás is: az almácskára tesszük a színt, de nem satírozzuk semerre, kivéve az élességét, nehogy éles gombóc alakban mosolyogjon az arcunkon!:-) Ha néztétek a Szex és New Yorkot, láthattátok, hogy a Carrie-t játszó Sarah Jessica Parker mindig bohócpírt kapott. A pír mellett lehet segíteni a sötét púderrel is: a homlokra a hajtőnél, és az állra ha sötétet tesztek, optikailag kisebbnek mutatja az arc hosszát, evvel tudtok egy kicsit csalni. Persze itt is vigyázni kell, nehogy túl sokat tegyetek a sötétből, ellenkező esetben szakállt festetek magatoknak! És az is lényeges, hogy a szükséges korrekciókat ne a színes pírrel tegyétek, az csak a járomcsontra való!

2007. június 3.


Egy kicsit lemaradtam a blogírással, de most pótolom. Az ok egy kisjátékfilm forgatása volt, éjszaka, én botor meg azt hittem, két éjszaka miatt a nappali munkákat nem kell lemondani, bírom majd a kettőt együtt. Végül is igazam volt, megcsináltam, csak épp erőm nem maradt arra, hogy írjak (és 3 nap kellett, hogy regenerálódjak! hiába, öregszem!:-) ).

A kerek arc pírje egy kicsit az arc almácskájánál lentebb kezdődik, és a fül teteje felé kell elsatírozni, mert a cél ennél az arcformánál az arc keskenyítése és nyújtása, amiben a majdnem függőleges pír segít (de itt se menjetek a száj vonala alá!).
A pirosítás mellett már némi korrekcióra is szükség van az ovális archoz képest. Ezt a legegyszerűbb egy, az arc színénél sötétebb árnyalatú púderrel végezni. Az ovális arcformából "kilógó" részeket kell itt a sötét színnel optikailag kicsinyíteni. Ez a járomcsont és az állcsont közötti rész, fül előtt, ezt kell sötétíteni; és ha némi súlyfelesleg miatt tokája is van valakinek, oda is sötéttel kell menni. És legyetek szívesek, az arc korrekcióját ne a pírrel tegyétek, mert nagyon röhejes látvány egy rózsaszínben, vagy barackban pompázó toka!!!!

2007. május 22.


Ma jelent meg a Maxima nevű női hetilap azon száma, amiben én is benne vagyok (fényképpel), és a különböző szemformák sminkeléséhez adok tippeket. Nem tudom, tudjátok-e, hogyan is működik az újságírás ezen módja. A cikk szerzője telefonon kért tőlem interjút, mindenfélét kellett mesélnem erről a témáról, és a végső formába öntést ő csinálta. Szóval én csak az okosságokat mondtam, de a cikket nem én írtam (megjelenés előtt átolvasásra azért levélben megkaptam). Mindenesetre, ha érdekel benneteket a téma, vegyétek meg az újságot!
Mivel a szemformákról az újságban olvashatsz, ezért itt a különböző arcformák pirosításába kezdek bele, mert egy olvasóm írta, hogy erről szívesen olvasna! Ha neked is van kérdésed, amire választ vársz, nosza, tedd fel!
Szóval a pirosítás. Ma az ovális arcformát írom le, úgyis azt szokták mondani, minden arcformát ehhez kell igazítani, mert ez a legtökéletesebbnek kikiáltott forma: kellemesen hosszú, nincsenek élesen kiálló csontjai, és mindenki ilyen arcot szeretne. A pirosítót ilyen esetben az arc almácskájára kell tenni (mosolyogj a tükörbe, ahol a kiugró kis husis rész van, az az almácska), és a fül teteje felé kell elsatírozni. Vigyázzatok, hogy a szem közepétől lefelé húzott képzeletbeli függőleges vonalnál beljebb ne kezd (szóval az orr melletti rész), és az orr vonala alá se menj! A legtöbb ne a halántéknál legyen, hanem az almácskán, és onnan felfelé egyre kevesebb, egyre finomabb! És addig satírozzátok, amíg el nem tűnik az élessége, nehogy '80-as évekbeli vonalzóval húzott éles pírt pingálj magadnak!!!

2007. május 13.


Nagyon kevés embernek van gyönyörűen telt, szimmetrikus szája, a többség bajban van ajkaival: vagy túl pici, vagy ferde, vagy nem egyforma a két oldal...stb. Ha ki akarjuk festeni a szánkat, akkor viszont muszáj a lehető legszimmetrikusabb szájat rajzolnunk, mert a tekintetet odavonzza a kifestett száj. Könnyű, de hatásos trükk, ha a szájkontúrceruzát használjátok korrekcióra. Ha meghúztátok a vonalat, úgy tudjátok ellenőrizni, hogy a két oldal egyforma-e, hogy a tükörbe felvetitek az arcotokat, és alulról néztek a szátokra. Innen rögtön meglátjátok, ha valamit elrontottatok, és ki is tudjátok javítani. Ha valakinek kicsi a szája, a ceruza itt is segít: egy millimétert tudtok csalni vele, de tényleg csak ennyit tudtok, különben oldalról kiderülhet a turpisság. Pl. Marilyn Monroe soha nem engedte magát oldalról, profilból fényképeztetni, mert onnan látszott volna, hogy jócskán nagyítva vannak az ajkai a ceruza és az elmaradhatatlan piros rúzs segítségével. Ráadásul, ha nincs gyantázva a bajusz, a túlhúzott rúzs megül a szálakon, ami nemcsak nevetséges, de szánalmas látvány is (ki nem látott még öreg nénit nagyított szájú rúzzsal?! de persze nemcsak az öregek tudnak túlzásba esni).

2007. május 8.


A mostani színkavalkád sminkben egyszerűen fantasztikus, én, aki imádok színesen (de ízlésesen) sminkelni, most igazán elememben érezhetem magam! Csak mint mindennek, ennek is van hátulütője: színérzék és ízlés kell hozzá. Az oké, hogy divatos most a kék, zöld, citromsárga, ciklámen, piros, de egyszerre csak egyet, lécci, különben pont a "divatos vagyok, nézzétek"-érzés veszik el, és jön az "atyaég, hogy néz ki ez a lány"!
Ha rikító színeket szeretnétek használni a sminketekben, egyet válasszatok ki, (ha harmonikusan akartok kinézni, a ruhátok színe legyen az, vagy legalább azonos tónusú legyen), és azt tegyétek fel, de ilyenkor finom arcpír és egyáltalán nem harsány, visszafogott száj kerüljön mellé. Kontúrt sem kell feltétlenül húznotok, ha nem bírjátok nélküle, lehetőleg akkor se fekete legyen, mert a fekete túl komor nyárra. Legyen helyette szürke vagy barna, de egy színes is jöhet! A napozással legyetek óvatosak, nemcsak egészségügyi okok miatt, hanem mert a trend most a világos bőrű lányoké (és a szeplősöké, és a természetes göndör hajúaké). Én nagyon divatos vagyok, mert a hajam is göndör, a bőröm is világos, csak szeplőim nincsenek. De azt meg tudnék magamnak rajzolni, mert már lehet kapni szeplőrajzoló-ceruzát!
Komolyan!
(Megnyugtatásul: nekem nincs, és nem is szándékozok venni - magamnak legalább is nem!)

2007. április 29.


Amikor csak tudom, mindig viszem magammal a munkáimra a tanítványaimat, hadd lássák élőben is, milyen a sminkes élete valójában. A héten egy tévéműsor forgatására kísért el Zita, ahol az egyik vendég egy transzvesztita volt, és smink nélkül jött, így nekem kellett egy komplett sminket készítenem az arcára.
A sminkiskolában anno nem tanultam erről semmit, így némileg nehéz dolgom volt, amikor frissen végzett sminkespalántaként állandó munkát kaptam az egyik legmenőbb melegbárban, ahol tranzikat kellett nővé varázsolnom. Mivel fogalmam sem volt arról, hogyan tegyem, így mindent ott, a munka közben tanultam meg (pl. a szemöldökeltüntetés trükkjét is ott mutatták meg).
Szóval mivel 10 év minden tapasztalatát próbálom átadni diákjaimnak, a tananyagban természetesen benne van a transzvesztita smink is. Minden tanítványom, amikor ide érünk, és elmagyarázom ennek a sminknek a lényegét (irtó erős, nagyított, nyújtott, lényegében sminkparódia színpadra) és kérem, hogy csinálják meg, biztos, hogy valami finom, nőies, intenzív színekkel készített hordható sminket kreál, mert biztos benne, hogy csak túlzok, amikor azt mondom, még, még, még, és a vége egy női szemmel iszonyú csúnya, túlzó smink lesz. Egyszerűen nem hiszik el, hogy ennyire ronda sminket kell csinálni.
Nos, Zita a saját szemével látta, amikor a tévéfelvételre elkészült smink még annál is erősebb és csúnyább lett, mint amit én követeltem az órán, így "megkövetett" engem, és megígérte, hogy ezután mindenben hallgatni fog rám! Legalább egy tanítványomnál elértem ezt!:-)

2007. április 22.


Igen, kimaradt egy hét, jogos az észrevétel! Már annyira rászoktattalak benneteket a vasárnapi új blogra, hogy nem akartam a hét közben bepótolni, ugyanis vasárnap nem értem rá!!! Kiszámoltam, hogy egyfolytában 39 napot dolgoztam, és már fáradt voltam kissé. Ezért kikértem magamtól 3 nap szabadságot (a magam ura vagyok), és elmentem Sopronba pihizni egyet!
Bevallom, sose voltam még ott, ezért is esett rá a választás, meg azért is, mert elég messze van Bp-től ahhoz, hogy csak beugorjak valamilyen sürgős munkára onnan. Szóval lábat lógattam, lehet irigyelni! Tudtam, hogy a szeptemberi, szokásos párizsi őszölésem előtt ez az egyetlen "nyaralási" lehetőségem, mert innentől aztán beindul a munkadömping! Minden szombaton menyasszonyokat sminkelek, rengeteg katalógusfotózás készül ilyenkor, (már az új őszi-téli kollekció bemutatásával) divatbemutató-hegyek, színházi előadások, egy tévécsatornának besegítek, májusban filmforgatás, Miklósa Erikával bejárom Magyarországot ... szóval nem fogok unatkozni (egyébként sem igen jellemző rám)!
Erőt vettem a lustaságomon, és kisebb könyvesboltokkal már megkötöttem a szerződést, így ott is kereshetitek a könyvemet, ha valaki eddig nem vette volna meg (van olyan ember egyáltalán? az eladási mutatók nem ezt mutatják, szerencsére:-) ),de kevés helyen kapható, így még mindig én vagyok a biztos pont megvásárlás szempontjából.

2007. április 8.


Még mindig nagyon sok rémhír kering közszájon az alapozókkal kapcsolatban. Lépten-nyomon meg kell szegény anyagot védenem a rágalmaktól. Az alapozók manapság már bőrbarát anyagokat tartalmaznak, amik a napi használatban sem károsak. Még az olcsóbb árfekvésű alapozók sem okoznak problémákat (kivéve, ha olyan hozzávaló van benne, amire esetleg allergiásak vagyunk, ez legtöbb esetben a tartósítószer, vagy a hozzáadott illatanyag lehet, bár ezek lehetnek drágább társaikban is), mert alapesetben csak vitamint, uv-szűrőt, hidratáló krémet, vizet, fényvédőt, olajat, és természetesen festéket tartalmaz. A jobb minőségű alapozóban jobb minőségű festék van, ami nagyon jól fed, az olcsóbb alapozó rosszabb minőségű festéket rejt, ami nem fed annyira. De maga az alapozó nem árt az arcnak.
A '60-as években használtak utoljára olyan alapozókat, amik nehezítették a bőrt, eltömítették a pórusokat, és nem volt ajánlatos mindennap az arcra kenni őket. Azért azóta már 40 év eltelt, higgyétek el, fejlődött annyit a kozmetikai ipar, hogy nyugodtan kisminkelhetitek magatokat akár naponta is. Persze, ha az is fontos, hogy jól fedjen (alapkövetelmény lenne egy alapozótól, mégsem tudja mindegyik), akkor jól meg kell nézni, melyik márkát is vegyétek meg. A drágább vajon jobb minőségű, vagy csak a vásárló sznobizmusára hajt, és egy olcsóbb ugyanúgy megteszi?
Nos, a drágább általában tényleg jobb, de nem annyival, amennyivel többe kerül. Az olcsóbb is lehet bőrbarát, csak épp nem látjátok annyit reklámozni. Egy kozmetikai anyag 100 forintjából 80-at reklámra költenek. És sokan ráharapnak. Ha ti a minőségre mentek, és nem a névre, használjatok profi alapozókat: hihetetlen fedőképességűek, olcsók!!!(mert nem reklámozzák őket), mindennapi használatra is tökéletesek (gondoljatok bele, adva van egy 40 napos filmforgatás, napi 12 órában, milyen hangosan sikoltozna egy színésznő, ha káros lenne a bőrének?!), és nem tartalmaznak sem tartósítószert, sem illatanyagot, amik allergizálnak. Ha tanácstalan vagy, mit használj, küldj egy e-mailt, és én segítek kiválasztani a legjobbat.

2007. április 1.


Egész tavaszias idő volt ma, úgyhogy elő a tavaszi sminkekkel, és a sötét, borongós téli színeket (nem is volt idén tél, na, mindegy) tegyétek a téli nagykabátotok mellé a gardrób mélyére. A friss, tavaszi színek megjelentek a polcokon, gyönyörűek, lehet válogatni belőlük - bár nehéz! Nekem annyiban jobb ilyenkor, hogy mindent összeharácsolhatok, mondván, kell a munkámhoz!:-) Ha nektek azért válogatni kell, és tanácstalanok vagytok, nézzétek meg, milyen színeket hordtok ruhában, és ahhoz hasonló árnyalatokkal lepjétek meg magatokat! Nagyon divatos szemhéjporszínek: türkiz, citromsárga némi arany beütéssel, ezüst, bordó, levendulalila, fűzöld, barack. A pír szigorúan babarózsaszín! A tus újból berobogott, de nem fekete, hanem kék, zöld, lila színben, a száj viszont piros színben tündököl!
Arra vigyázzatok, ha a most trendi erőteljes, rikító szemhéjporokat használjátok, ahhoz a száj legyen visszafogott, lehetőleg szájfény. Ha viszont alig vártad, hogy újra elővedd a kedvenc piros rúzsodat, a szemed festése ne legyen hangsúlyos, mert a kettő együtt túlsminkelt, közönséges hatást kelthet!

2007. március 25.


Ha valaki szemüveges lesz, attól fél, a sminkjén is változtatni kell ezután. Nos, ez nem igaz. Én soha nem sminkelek valakit máshogy csak azért, mert szemüveget hord. A közszájon forgó elmélet szerint, ha valaki mínuszos szemüveget hord, távolra nem lát, annak a lencséje kicsinyíti a szemet, tehát világos, fényes színeket kell használnia sminkjében, míg a közellátók szemüvege nagyít, tehát a sötét, matt színek élvezzenek elsőbbséget! Látjátok, ismerem a szakirodalmat, csakhogy nem értek vele egyet! Mindenki olyan színekkel sminkeljen, ami tetszik neki, aztán biggyessze az orrára a szemüvegét, és élvezze, hogy jól néz ki!
Ha megnézitek a fényképemet, az én szemüvegem kicsinyíti a szemem (távolra nem látok jól), mégis szeretem sötét színnel körbekontúrozni, és eszem ágában sincs ezt a lépést kihagyni! Ti is nyugodtan tekintsetek el a szemüvegetektől, és azzal sminkeljetek, ami jólesik: ha az intenzív árnyalatokat szereted, akkor avval, ha meg inkább a visszafogottabb stílust kedveled, akkor avval! A lényeg az, hogy tetsszél magadnak, és ezt sugározd a külvilág felé is!

2007. március 18.


Már megint sikerült beletenyerelnem egy jó munkába: március 15-én én sminkelhettem a Március 15-e téren a fellépőket. Aki kint volt, az személyesen láthatta, aki nem, a tévében nézhette meg, ahogy a művészeket kifütyülik és zavarják a műsort. Komolyan mondom, borzalmas érzés volt látni és tapasztalni.
Tavaly ugyanígy ott voltam a közepében a Parlamentnél október 23-án, idén sem hagyhattam ki egy kis balhés helyzetet. Este a MÜPA-ban dolgoztam, az egyik legfőbb politikai személyiség került a kezem közé beszéde előtt. Reménykedtem benne, hogy gond nélkül jutok haza, és szerencsére rejtekutakon bár, de épségben hazakerültem. Borzasztó dolog, hogy nem mersz kilépni az utcára ilyenkor, nehogy olyan helyre juss, ahová nem akartál. De nem politizálok, nem is értek hozzá. Csak a sminkhez. Remélem.

2007. március 11.


Tegnap egy olyan divatbemutatón dolgoztam, ahol végre volt idő a munkánkhoz, és nem a próbáról kellett kilopkodni a modelleket. Hárman voltunk sminkesek, és idejében be tudtuk fejezni a munkát. Ez nagy szó, mert már írtam arról az általános rohanós fejetlenségről, ami a divatbemutatókon szokott uralkodni. Szerencsére ez egy üdítő kivétel volt!
A sminkes tanítványaimat minél több éles munkámra próbálom elvinni, hogy mihamarabb szembesüljenek a szakma valóságával: mennyire fárasztó, rohanós, vagy épp várakozós ez a munka. Mindenhová vinni kell magunkkal a "túlélő készletet": enni-és innivalót, plusz pulcsit és egy könyvet. Ha ezek nálam vannak, történhet bármi, tarthat bármeddig a munka, én már nyugodt vagyok! A munka után pedig - ha megteheti - értem jön a férjem (bár van jogosítványom, én nem vezetek- mindenki biztonságának érdekében), és hazafelé megbeszéljük a nap eseményeit. Erre pl. a tegnapi nap után hajnali 1-kor került sor.

2007. március 4.


Hétvégén Tápiószelén voltam, abban a faluban, ahol felnőttem. Ez még annyira nem lenne meglepő, mert ha a munkám engedi, haza szoktunk látogatni a szülőkhöz, de ennek most külön apropója is volt: a művelődési ház könyvbemutatót szervezett nekem! Egy kicsit beszéltem a könyvről, sminkről, és egy önként jelentkező modellre egy gyors sminket is feldobtam. Szkeptikus voltam, hányan fognak eljönni, de kellemesen csalódtam, mert sokkal többen megtiszteltek jelenlétükkel, mint gondoltam. Ráadásul esett is akkor az eső, a szüleim mondták, a falusi ember lusta kimozdulni ilyen időben. Nos, rácáfoltak!! És annyira belelkesedtek, hogy sminktanfolyamot is akarnak, az első csoport (5 fő) már össze is jött. És ki vagyok én, hogy megakadályozzam a nőket abban, ha szépülni vágynak?! :-) Úgyhogy ha ilyen lelkesek lesznek a nők továbbra is, nemsokára a legszebben sminkelő nők faluja lesz Tápiószele!
Rajtam nem múlik!

2007. február 25.


Egészségügyi jelentés minden értem aggódó olvasónak: jól vagyok. Még nem teljes egészében, mert a bal oldalam duzzadt kissé, ott még nem megy az evés, de a jobb oldalon már tudok falatozgatni. Most épp hizlalom magam, mert a kényszerű léböjtkúrában 3 kg-ot fogytam, amire nem volt szükségem.

Én az egyszemélyes sminkoktatásban hiszek, akár sminkesképzésről van szó, akár magánemberekről, akik azt szeretnék megtanulni, saját magukat hogy' tudják a legszebben és legelőnyösebben kisminkelni. Nemrégen mégis elvállaltam egy olyan oktatói munkát, ahol 15 lány van (nem profi sminkesek lesznek!), és 3 tanár.
Több tanár egy iskolában pozitív dolog, mert több technikát, módszert, tudást tudnak magukba szívni a diákok, láthatják, a profik is mennyire különbözőképpen dolgoznak. Így kiválaszthatják a leginkább szimpatikus módszert és azt a saját ízlésükhöz igazíthatják. Viszont ilyen oktatáshoz az is kell, hogy a tanárok is fogadják el a másik stílusát. Pont akkor volt a csoport vizsgája, amikor műtöttek, így én nem tudtam ott lenni. Később mesélték a diákok, hogy néha az én módszeremet mondták vagy mutatták be a modellen, és nem egyszer "Ez hülyeség!" felkiáltást kaptak az egyik vizsgáztató sminkestől.
Ez egyrészt intelligencia, másrészt tolerancia kérdése - szerintem (a kicsit pikírt hangvétel nem véletlen!).
Lehet, hogy meg kellene maradnom továbbra is az egy diák-egy tanár felállásnál?!:-)

2007. február 18.


Hazajöttem a kórházból, most már itthon lábadozom, köszönöm az sms-eket, és leveleket, nagyon édesek vagytok! Szörnyűséges, borzalmas, kaja helyett is fájdalomcsillapítót szedek, így elviselhető. Erről ennyit!

Kérdezte egy blogolvasóm, hogy mi a különbség a hétköznapi és a profi anyagok között. A legegyszerűbb az, hogy egy profi anyagot lehet hétköznap is használni, de hétköznapi márkával nem túl szerencsés profi munkát végezni. A reklámozott, illatszerboltban kapható márkák mindegyike arra való, hogy a mindennapokban jól nézzen ki benne az ember lánya, de nincs bennük annyi festékanyag, ami a lámpák, kamerák színkioldó hatását ellensúlyozná.
Ráadásul tartósítószert és parfümöt is tartalmaznak, ami allergizálhat. A profi, sminkesek által használt anyagokat pl. nem reklámozzák, nagyon egyszerű a csomagolásuk is (én praktikusnak nevezem), ezért olcsók. Nincs bennük tartósítószer, mégsem romlanak meg. Azt hiszem, jó kis kitolás lenne, ha kétévente kellene kicserélni a táskánk tartalmát, mert az anyagok már "szaglanak". Egy hétköznapi alapozó pl. 50% festékanyagot és 50% ápoló anyagot (vitamin, uv-szűrő, hidratáló, fényvédő..) tartalmaz, egy profi márka 90% festékanyagot (ezért fednek hihetetlenül), és 10% ápoló anyagot, de azt koncentrátum formájában, a bőrön bomlik ki teljesen. Ez a plusz 40% festékanyag pedig minden bőrhibát, macskakarmolást, átmulatott éjszakát eltakar.

2007. február 11.


Megint egy magánéleti adalék: febr. 16-án műtenek altatásban a Szájklinikán, ki kell venni mind a 4 bölcsességfogamat, mert elkezdtek rendetlenkedni. Legyen szíves mindenki gondoljon rám délelőtt, és küldjetek erőt adó energiát nekem gondolatban! Biztosan megkapom, és nagy hasznát fogom venni!

Lassan megjelennek a kozmetikai cégek tavaszi palettái. A téli erősebb tónusokat felváltja ugyanannak a színnek a világosabb, kevésbé figyelemfelkeltő árnyalata. Tehát a színek megmaradnak, csak finomabbak, világosabbak lettek: a padlizsánlila helyett orgona, vagy levendula; a bronz helyett barack; a fekete helyett szürke; a sötétbordó helyett mályva; a farmerkék helyett türkiz; a méregzöld helyett vízzöld. Az ezüst és az arany maradt, és a piros száj is előtérbe került. A fekete tus helyett viszont, aki abszolút divatos akar lenni, lilát, burgundit, zöldet, vagy kéket használ (te magad is csinálhatsz tust, nem kell készen venni filctust, mert tusecsettel te is éles vonalat húzhatsz a szemhéjporodból víz segítségével).

2007. február 4.


Sok olvasóm írja, hogy a blogból egy csomó dolgot megtanult a sminkelésről. Ennek nagyon örülök, mert ez a célom, de segíthettek is, hogy miről írjak, úgyhogy várom a javaslatokat. Addig meg magamról írok, mert az évek során sokat árultam már el, de a legalapvetőbb dolgokat még nem, hát tessék.
Egy Pest megyei községből (Tápiószele) kerültem fel gimnáziumba, kollégistaként (imádtam koleszos lenni!!!). Aztán főiskolára is Pestre jártam, magyar-történelem szakra, két év tanítás után mentem el sminkesnek, azóta mindennap hálát adok, hogy mertem váltani.
A szüleim már nyugdíjasok, még mindig szeretik egymást (sajnos, ez nagy szó manapság), a szeretetteljes légkörnek köszönhetően elég kiegyensúlyozott és harmonikus emberke lettem, szerencsére ezen a férjem sem rontott!:-) Lala nem tipikus férfi, mert kedves, aranyos, udvarias, humoros (lásd a könyvemet!), a nagy ő számomra! Tudom, nyálas!!!:-)
Van egy pszichiáter nővérem, és két édes rosszcsont unokaöcsém. Nekünk nincs gyerekünk a férjemmel, borzongjatok, és hűljetek el: nem is akarunk. Olyan fantasztikus a kapcsolatunk, hogy nem érezzük azt, hogy valaki hiányzik az életünkből, pedig már 11 éve vagyunk házasok. Ja, és szept-ben leszek 35 éves, de korántsem érzem magam annyinak!

2007. január 28.


A fix.tévében minden 2. hétfőn artfashion c. műsor van. Ebben fogok minden adásban 4-5 perces sminkoktatást tartani, mindig csak egy pici dolgot megtanítani. Holnap kezdődik az alapoktól, az alapozással.
Úgy építettem fel, hogy ha folyamatosan nézitek a műsort, pár hónap múlva úgy fogtok sminkelni tudni, mint én!! Próbálok majd mindig új arcokat vinni, a "hibákat" korrigálni, hogy minél több karakterrel találkozhassatok. Ha valaki szeretne modellként benne szerepelni, nyugodtan vegye fel velem a kapcsolatot. Komolyan írtam, lányok!! A barátnőimnek már úgysem újdonság a könyv után!:-)
Egy kis sminkelés:
Egy lány kérdezte tőlem, hogy a kék szeméhez használhat-e kék szemhéjport. Igen. Mint ahogy a zöld szeműek is zöld szemhéjport, csak arra vigyázzatok, hogy ne legyen túl intenzív kék, vagy zöld, mert akkor arra irányítod a figyelmet, és a saját szemed kéksége és zöldessége háttérbe fog kerülni, fakóbbá válik! Ha nem vagy biztos a színben, illik-e neked, akkor inkább csak kontúrként használd, az nem lesz olyan erős, mintha az egész szemhéjadra tennéd!

2007. január 21.


Ma este megint megnézhettek a fix.tévén, 22.15h-től, a Mi kell a nőnek? c. műsorban, ismétlés szerda, péntek 14.15h-kor.
Ha így mennek a dolgok tovább, febr-ban utánnyomásra lesz szükség a könyvből!!! Köszönöm nektek, hogy ennyire érdekel benneteket, és a visszajelzések is nagyon hájjal kenegetősek!:-)))

Most azon kezdtünk dolgozni egy barátommal, hogy nőnapra ajánljuk különböző cégeknek, vállalatoknak, hogy a munkatársnőket lepjék meg vele (nem írom meg, mely cégek vették már meg, legyen meglepetés, ha ott dolgozol). :-) Ha a te céged is szokott ajándékot venni, és gondolod, hogy ez tökéletes lenne, ajánld az evvel foglalkozó ember figyelmébe, vagy írj nekem, hogy felvehessük vele a kapcsolatot. Komolyan!
Egy csomó cég van, ami nekem nem jutna az eszembe, de biztosan érdekelné őket egy ilyen ajándék a kolléganőknek, nektek.
Azért ez jobb, mint egy szál virág, nem?

2007. január 14.


Sok blogolvasómmal levelezek, sőt, már barátságnak mondott kapcsolatok is kerekedtek ki belőle, és sokan fájlalják, hogy ritkán tudunk összefutni személyesen. Nos, nektek, akik látni szeretnétek, álljon itt két dátum: fix.tv ma este 22.15-től a Mi kell a nőnek? c. műsor (ismétlés szerdán és pénteken 14.15-től), és hétfőn Artfashion c. műsor 20.15-től. Mindkettőben kedvesen mosolygok és válaszolgatok a feltett kérdésekre!:-)
A 2007-es trendről pedig, hogy némi sminkről is szó legyen, távirati stílusban:
vérvörös ajkak (ez újdonság a szájfények évek óta tartó uralma után), rikító, élénk színek a szemhéjra (nagyon kék, nagyon zöld, fukszia, bíbor, narancssárga...), a ceruza és porkontúr mellett hódít a színes tus (lila, bordó, királykék, farmerkék, méregzöld; a kedvenc szemhéjporodból víz és tushúzó ecset segítségével te magad készítheted el, nem előre gyártott filctusból), bohócpirosítás (a járomcsontra teszed fel nem éles! gombóc alakban, és nem satírozod sem a fül, sem a halánték felé). Persze ebből egyet válassz ki, nem egyszerre kell mind, különben túl sok lennél!:-)

2007. január 7.


Remélem, mindenki túlélte a szilvesztert! Én, 10 év óta először nem dolgoztam, hanem baráti házaspárokkal öregesen buliztam egyet (bár az előző blogomban azt írtam, utálom a kötelező bulizást, ez nem az volt, mert máskor is összejárunk!).

A sminkes szakma, pláne, ha szabadúszó az ember, nagyon kiszámíthatatlan munka szempontjából. Soha nem lehet előre tervezni, csak a nagyobb munkákat tudjuk hetekkel előre, de utolsó pillanatos munkák is jócskán vannak.
Viszont a január mindig könnyed: vége van a karácsonyi-szilveszteri munkadömpingnek, de a februári farsangi őrület még nem indul be, így ezt az időszakot mindig várom, mert sokat tudok pihenni ilyenkor. Persze nehogy azt gondoljátok, hogy nem dolgozom így is naponta, de az átlagos napi 2-3 helyszín januárban lecsökken egyre!!

Több időm van a leveleitekre is válaszolni, ezért nyugodtan bombázhattok a kérdéseitekkel továbbra is!

2006. december 31.


Szilveszterkor mindenkinek bulizni kell!
Na, ez az a mondat, amitől kiver a víz! Már miért kellene? Nem szeretem a kötelező dolgokat.
Leszoktattam a férjemet pl. a nőnapi virágról, de egy Boldog keddet! felkiáltással szívesen fogadom a kedvenc virágomat. Tudom, hogy ez a hozzállás furcsa, mindig megkapom a barátaimól, de így érzek.
Mindenesetre akik bulizni mennek, és jól akarnak kinézni, nem muszáj nagyon erős sminket feltenniük.
Legyen inkább vidám, meghökkentő, "bulis". Próbáljatok ki egy olyan színt, amit egyébként nem mernétek.
Vagy ha eddig mindig a szemetekre helyeztétek a hangsúlyt, most kapjon a szátok egy intenzívebb árnyalatot. Vagy tegyetek fel műszempillát. A lényeg, hogy lássák rajtatok, hogy máshogy néztek ki, mint amit megszoktak tőletek (én pl. biztosan úgy lennék feltűnő, ha kisminkelném magam, mert a mindennapokban egy kis korrektoron és spirálon kívül nemigen használok mást).

Egy a lényeg, bárhogy is néztek ki: érezzétek nagyon jól magatokat, és az új évre pedig azt kívánom mindenkinek, hogy érje el azt, amiért küzd, és amiről álmodozik!!!

2006. december 20.



Tegnap voltam egy céges karácsonyi vacsorán, és nem dolgoztam, hanem vendég voltam!! Ez azért nagy szó, mert szabadúszóként dolgozom, nincs fix munkahelyem, ahová mindennap bejárnék (próbáltam tévénél, de a nyughatatlan természetem miatt hosszú távon unalmas volt). Visszatérő megrendelőim viszont vannak, olyanok, akik ragaszkodnak hozzám már évek óta: fotósok, filmesek, színházi emberek,... és a fentebb említett rendezvényszervező cég, de alapvetően a munka helyére mindennap nem megyek be. Imádom a munkámban a változatosságot, hogy mindig új emberekkel ismerkedhetem meg, de ez a hátránya is a "cigányéletnek", hogy nincs egy munkahelyi közösség, akihez tartoznék. Az összes barátom irigyel ezért, és nem értik, mi bajom van ezzel (alapvetően semmi, a magam ura vagyok), de tegnap nagyon jólesett, hogy bár szorosan nem tartozom a cég munkatársai közé, annyira viszont igen, hogy senki nem lepődött meg ottlétemen. Boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok minden olvasómnak! Töltsétek békésen az ünnepeket!

2006. december 8.


Azt hiszem, nem mondok semmi különlegeset, ha elárulom, hogy utálok korán kelni (ki szeret?). Ma mégis boldogan keltem fel 6 óra előtt, mert a nyomdába voltam hivatalos gépindításra. Ez azt jelenti, hogy a könyv első ívének kibukkanásánál voltam ott. Megnéztem, milyen színek lesznek a könyvben, és egy kicsit állíttattam is, hogy a végeredmény tökéletes legyen! Én és a könyvem
Dec. 15-én kapom meg az első adag könyvet, ami az előjegyzések alapján el is fog fogyni karácsonyi ajándéknak szánva. Az összes könyv 20-án lesz a kezemben, és még mindig az a legbiztosabb, ha tőlem rendelitek meg, mert igaz ugyan, hogy több kozmetikai-, illetve fodrászszalonba és kisebb könyvesboltba bekerül, de ki tudja, pont abba-e, ahová ti is jártok. Szóval ha nem akartok lemaradni róla, velem vegyétek fel a kapcsolatot, vagy telefonon, vagy e-mailben.

Köszönöm az eddigi megrendeléseket, és várom a többit is!:-)

2006. november 30.


Nem tudom, nektek mennyire fontos egy sminkanyag csomagolása, nekem, mint sminkes, semennyire. Engem nem bűvöl el egy direkt ünnepi külsőbe öltöztetett anyag, pláne, hogy a többletköltséget velünk, a vevőkkel fizettetik meg. Sminkesként elsőnek azt tanultam meg, mennyire fontos a praktikus, kicsi csomagolás. Nem kell az anyaghoz tükröt adni, köszönöm, nem kérek pici applikátort sem, mert mindez azt eredményezi, hogy a végtermék nagy lesz, és nem fog elférni a sminkes táskámban. Furcsa módon, ez már beszűrődött a magánéletembe is, és a saját anyagaimat is úgy válogattam össze, hogy ne foglaljanak sok helyet a neszesszeremben. És ha véletlenül sminkanyagot adok ajándékba (nem szokásom különben, a hazájában senki sem lehet próféta, én meg nem is akarok), akkor sem a csill-villre megyek, hanem hogy jó minőségű legyen az anyag (ha már én nem sminkelem magam, legalább a barátaim legyenek rendben). Szóval vigyázzatok, hogy a vevőcsalogató vásárlások közepette is ügyeljetek a minőségre, és ne engedjétek, hogy becsapjon egy csábító csomagolás, ami nincs összhangban a belsejével!

2006. november 16.


Nemrégen egy általam sminkelt kisfilm bemutatójára voltam hivatalos. Fiúk a házból a címe. Szépen felöltöztem (na, nem annyira puccosan, csak módjával:-) ),és a kedvenc pasimmal az oldalamon elmentem. Egy nagyon nyers vágást még a film leforgatása után nem sokkal már láttam, de azért így jóval élvezhetőbb volt a film. A vége után az alkotókat felhívták a színpadra (ez a 3. volt a Hukkle és a Somlói galuska c. filmek után). Elképzelhetetlenül furcsa érzés fenn állni a színpadon, miközben mindenki bennünket néz, mi meg csak káposztafejeknek látjuk a lent ülőket. A női stábtagok még egy gyönyörű virágcsokrot is kaptak. Volt benne egy általam nem ismert virág, ha valaki tudja, mi a neve, írja már meg nekem, legyen szíves: bordó színű, még a szára és levele is, a virág maga meg úgy néz ki, mint egy articsóka.

2006. november 9.


Néha nagyon érdekes a munkám. Különleges helyen, különleges embereket sminkelhetek. Egy tavalyi blogomban írtam, hogy egyik első munkám a Parlamentben volt. Most ismét eljuthattam ide az okt. 23-i ünnepségsorozat kapcsán. De kezdem a legelején. A rendezvényszervező barátom kapta meg az ünnepség lebonyolításának feladatát, és engem hívott sminkesnek. Hogy mindenhová bejuthassak, egy beléptető kártyát kellett készíteni vasárnap délelőtt nekem is. Ez így egyszerűen hangzik, viszont két és fél órára és 4 ember összehangolt munkájára volt szükség, hogy végül egy olyan kártya tulajdonosa legyek, amin helytelenül volt leírva a nevem (megijedve az újabb két és fél órától, amikor észrevettem, galád módon nem mentem vissza kijavíttatni) és sajnos nem is volt érvényes másnapra, a Parlamentbe (de ezt persze akkor még nem tudtam). Szóval a kártya büszke tulajdonosaként már vas. délután kezdtem a munkát: az ország első emberét sminkelhettem a Várban, a hivatalában. Onnan a konvojjal mentem le az Operaházba, ahol a külföldi prominens személyeknek volt díszelőadás, amit a tévé is közvetített.( A konvojról csak annyit, fantasztikus érzés így utazni!!) Másnap reggel a Parlamentben kezdtem, egy fontos ember segítségével végül bejutottam (mert ugye a kártyám nem volt jó). Magamban anyáztam egy kicsit, ugyanis este megint vissza kellett mennem, hogy a fellépőket ismét kisminkeljem, és azon gondolkodtam, vajon megint szerencsém lesz-e, és valakinek megint megesik rajtam a szíve, meglátja bennem az elveszett kislányt, és nem terroristának gondol. Szerencsém volt, a nevem (az igazi, rendes) le volt adva, így a kordonon simán átjutottam. A színészeknek volt furcsa, hogy bár színpadon állnak, de nem embereknek adják elő a műsort (tudjátok, a balhék miatt le volt zárva a terület), csak a tévé közvetítette. Mondtuk nekik a fodrásszal,hogy eléjük állunk, így látnak minket, a tévé viszont nem, ezért játsszák el nekünk a darabot. Meg is kaptuk. Nagyon megható volt. És az is, hogy mindennek részese lehettem.

2006. október 22.


Nagyon furcsa nekem, hogy minden nő, aki divatos akar lenni, feketét, szürkét, vagy sötétbarnát visel, maximum a pasminájuk volt színes, természetesen az is visszafogottan.
Tudom, hogy most ez a trend, nekem mégis "elegáns varjúknak" tűntek. Én imádom a színes ruhákat, fekete ruhám alig van, úgyhogy eléggé kiríttam a közegből (túl azon, hogy turista voltam, nem őslakos). És sokkal több szoknyás nő van az utcákon, mint nadrágos.
Viszont alig látszik, hogy sminkelik magukat, egyáltalán nem használnak színeket az arcukon sem. De mindenkit érezni, hogy elhaladt mellettünk, mert az illatfelhő lebegett utána!:-)

2006. október 6.


Az őszi divatszínek a sminkben ugyanazok, mint a ruhában, tehát ha kirakat mellett mentek el, máris képben vagytok, milyen színeket használjatok az arcotokra. A narancsos, barackos színek egy kicsit mélyültek, és terrakotta, illetve rézvörös lett belőle, de a szokásos keki, csokoládébarna, arany szín maradt a meleg típusú színekből. Hideg színekből a kék, ezüst és a lila minden árnyalata divatos most a szemen, és a bordó jött be új versenyzőként. A szájfény még mindig egyeduralkodó az ajkakon, egy kicsit sötétebb árnyalatokat is feltehettek a nyári csillogó, színtelen, vizes hatású szájfények helyett.
Más.
Holnap utazom Párizsba a férjemmel, megünnepelni a 10. házassági évfordulónkat, erről már írtam nektek. Ezért leghamarabb csak a jövő hét végén tudok a leveleitekre válaszolni, addig kérem türelmeteket!

2006. szeptember 27.


Pár napja a Női Portál nevű internetes lap szakértője lettem, most már ott is tudtok kérdezni tőlem.
Egy nagyon jó kérdést kaptam oda a minap, ezért itt is megválaszolom. Azt szerette volna tudni valaki, hogy mennyire káros, illetve szabad-e egyáltalán a belső szemrést behúzni, és ha igen, mivel tegye.
Nos, nyugodtan használhattok ott ceruzát, egyáltalán nem káros. Viszont, hogy még véletlenül se sértsétek meg a szemeteket, ezért úgy készítsétek a vonalat, hogy közben a bőrötöket elhúzzátok a szemgolyótoktól, így biztosan nem lesz baj. A jó ceruza ehhez puha, könnyen kenhető, és soha ne legyen nagyon kihegyezve! Ha igazán drámai tekintetet szeretnétek, ne csak az alsó szemrést húzzátok be, hanem a felsőt is. De tudjátok, hogy bár ez feltűnővé teszi a szemet, kicsinyíti is!!!

2006. szeptember 13.


Nemrégen egy érdeklődő olvasó lány kérdezte tőlem, hogy valójában milyen az a füstös szem, mert mindenhol mást írnak erről.
Nos, a füstös szem egy szemhéjpor felviteli technikára utal. Egy világos és egy sötét (nem mindig fekete, ez tévedés!!!) szemhéjpor kell hozzá. A világos szín kerül a szemöldök alá végig, a sötétebb árnyalat pedig a mozgó rész egészére. A találkozás a szemöldökcsontnál van. A két színt babapiszkával össze kell satírozni, hogy ne legyen éles határvonal a színek között. Eredetileg a 20-as évek fekete-fehér sminkjére mondták, hogy füstös, mert a "találkozóhelynél", a szemöldökcsontnál egy szürkés sáv, a két szín összemosása volt, mintha füstös lenne a szem. Mára már a sötét szín bármilyen intenzív árnyalat lehet: lila, barna, szürke, kék, zöld..., ha szépen átmenetesen van eldolgozva, ezt a technikát jelöli. Körsatírnak is hívják.

2006. augusztus 27.


Amikor nem maradtam a helyszínen egy smink elkészülte után (pl.ha esküvői, vagy alkalmi sminket csináltam), sokáig bennem volt a félsz, vajon tényleg kibírja-e a smink. Profi anyagokkal dolgozom, és azt is egy speciális fixáló spray-vel rögzítem, ami 1 napos fennmaradást hirdet, de nem voltam benne biztos, ez nemcsak reklámszöveg-e, és valóban olyan jók-e ezek az anyagok. Most már megnyugodtam, mert rengeteg visszajelzés és személyes tapasztalat győzött meg igazáról az évek folyamán.
Szóval lányok, ha 24 óra hosszat fennmaradó sminket szeretnétek, ez már nemcsak álom, hanem tényleg megvalósítható dolog. Persze a titok nyitja az anyag. Ezek csak profi anyagok lehetnek, amik nem kaphatóak az illatszerboltban, viszont bárki akár mindennapi sminkeléshez is használhatja őket, mert abszolút bőrbarát anyagok.
Ha unod, hogy állandóan igazítanod kell a sminkeden, mert elmaszatolódott, beszívódott a bőrödbe, sminkelj ezekkel a termékekkel, amikkel a sminkesek is dolgoznak. Én is szívesen segítek a megfelelő anyagokat kiválasztani, és megtanulni velük bánni.

2006. augusztus 10.


Mostanában nagyon sok civil barátnőmet sminkelem fotóra (a civil alatt azt értem, hogy nem modell). Mindenki már napokkal előbb biztosít róla, hogy nem áll jól neki a smink,és pocsék fényképarca is van, úgyhogy ne várjunk tőle csodát. A saját kisebbrendűségi komplexusát, önbizalomhiányát mind előre megmagyarázza.
Aztán bejön a stúdióba, kap egy teljesen natúr, nappali sminket, belenéz a tükörbe, felvisít, vigyorog, és boldog mosollyal konstatálja, hogy ő mégsem olyan ronda, mint gondolta. Kilibeg felfedezett nőiességében, és fantasztikus képeket csinál róla a fotós. Aztán átsminkelem egy vadra, az már meg se kottyan, fotózás újfent, majd szigorúan fennmaradt sminkben, felvetett fejjel kivonul az utcára. Hja, kérem, a smink hatalma.
Mellesleg a sminkes könyvemet csinálom. Karácsonytól nálam megrendelhető.

2006. július 31.


Hú, lányok, hogy mit kaptam a barátaimtól az előző blogomért! Biztos vagyok benne, hogy soha többet nem mesélnek nekem a nyaralási élményeikről! (ami nem minden esetben olyan szörnyű dolog, de ezt most már csak zárójelben jegyzem meg!)
Írtam már egy régebbi blogomban arról, hogy a sminkesek nem használnak tartós rúzst, csak normál rúzst, amit rúzsfixálóval rögzítenek. Én is ezt a technikát követtem idáig, de a fixáló némely esetben nem hatásos, márpedig például egy menyasszony joggal várhatja el tőlem, hogy tartósítsam a rúzsát. Így kénytelen voltam meghajolni az akaratuk előtt, és elkezdtem tesztelni a piacon kapható tartós rúzsokat. És képzeljétek, találtam egy márkát, ami fényes is, nem olyan, mint a régi matt, száraz rúzsok, és nagyon szép, hordható színei vannak! Így már bátran tudok ajánlani, ha valaki nem szájfényt szeretne, hanem ragaszkodik a rúzshoz. Persze még mindig fenntartom azt a véleményemet, hogy ne tartós rúzs legyen a mindennap használt kedvencünk, mert száríthatja az ajkakat, de néhanapján "bűnözhetünk". Mivel a honlapomon nem írok márkanevet, ha kíváncsi vagy, melyik terméket ajánlom, írj nekem egy e-mailt, és a válaszban megnevezem.

2006. július 18.


Megfigyeltétek, hogy mostanában minden baráti beszélgetés avval a kérdéssel kezdődik, mikor és hová mész nyaralni? Mindenki a pihenés lázában ég, mindenki készül valahová. Na, ezeket a barátokat kell messze elkerülni, ha még friss a nyaralási élményük, mert órákig tudnak mesélni arról, ami nekik rettentő élvezetes volt, de annak, aki hallgatja, már nem annyira!:-)
Én, amióta sminkelek, soha nem nyaralok. Vagy tavaszolok, vagy őszölök. Minden nyaram munkával telik. Sok a fotózás, és minden hétvégén menyasszonyokat sminkelek. Nem tehetem meg, hogy lemondjak egy már elvállalt munkát. Idén szeptember 30-ig vagyok betáblázva, úgyhogy októberre tolódott ki az én jól megérdemelt pihenésem. Ráadásum, mivel rettentő fehér bőrű a férjem, szó sem lehet vízről és napfényről, csak hegyekről és városokról. Még szerencse, hogy van egy kedvenc városom: Párizs, ahová minden évben "hazamegyek". Mily' meglepő, most is oda fogok menni.
Nektek vannak kedvenc helyeitek, ami a sminket is pótolja, annyira megszépültök az emlékétől?

2006. július 7.


Nemrégen volt a gimnáziumi osztálytalálkozóm, ahová eljött az az osztálytársam is, akit a múlt évben tanítottam meg saját magát sminkelni. Ismeritek az ilyen találkozókat, mindenki szépen feláll, és elmondja, mi minden történt vele az elmúlt 5 évben. Mivel velem semmi különös nem történt (még mindig ugyanaz a férjem, még mindig nincs gyermekem, és még mindig sminkelek), ezért evvel nem untattam őket, hanem büszkén mutattam Ágira, hogy nézzétek, őt én tanítottam meg, és milyen jól néz ki!! Ugyanolyan büszke vagyok ezekre a dolgokra is, mint a szakmai sikereimre. Iszonyú jó érzés, ha látom, hogy valaki egész máshogy áll magához, mint azelőtt, amikor még nem tudta/merte magát sminkelni. Hihetetlen nagy tudás ez. Mondom én, akit kisminkelve ritkán látnak a barátai.:-)

2006. június 25.


Ebben a meleg időben csak a legminimálisabb sminket tegyétek magatokra. Nem azért, mert az anyagoknak bármi bajuk lenne, hanem mert ti fogjátok magatokat kényelmetlenül érezni benne. A mostani, jó minőségű anyagok nem tömítik el a pórusokat, nem akadályozzák meg az izzadást, és hát nem túl szép látvány, amikor halmozottan az arcon van a bőrzsír, izzadság és a becsomósodott smink.
Ha nincs különösebb probléma az arcbőröddel, akkor az alapozót nyugodtan kihagyhatod. Csak egy kis púder kell, az is a fénylés ellen. A krém állagú anyagok (szemhéjkrém, szemkontúrceruza, arcpírkrém) helyett inkább a por állagú anyagokat részesítsétek előnyben, azok nehezebben csúsznak el a bőrön, és tovább is fennmaradnak.
Világosabb, pasztell árnyalatokkal sminkeljetek inkább, mint sötéttel. A fényes szemhéjporok, selyemporok feltűnőek is, és kontúr nélkül is megállják a helyüket. Ha mindenképp kontúrozni szeretnétek, az ne sötét szín legyen, hanem fiatalosabb, színesebb (kék, zöld, bordó,lila...). A feketét, szürkét, barnát most hanyagoljátok, túl komor. A szájra pedig elég egy szép szájfény.

2006. június 19.


Egy smink akkor jó, ha tetszik viselőjének, illik az egyéniségéhez. Most természetesen arról van szó, amikor magánembernek készítek sminket, és nem modellnek egy munkához. Mindig megkérdezem, akit sminkelek, hogy milyet szeretne, mert úgyis ő viseli később. Ilyenkor még az is belefér nálam, hogy nekem kevéssé tetsző színt, vagy formát választ magának, de arra azért ügyelek, hogy szépen legyen feltéve, elsatírozva, összedolgozva stb. Az én saját stílusomat a finom, hordható kategóriába tudnám betenni, de persze mindenféle mást is szoktam csinálni. Évekkel ezelőtt pl. egy olyan szórakozóhelyen sminkeltem a fiúkat, akik a színpadon nőt játszottak. Hát oda, gondolhatjátok, erős, durva, színpadi smink kell, nem épp az én stílusom, de természetesen megcsináltam.
Sok sminkes nem hallgatja meg az embert, mondván, én vagyok a szakember, én tudom, mi áll jól neked. Ez persze igaz, de nem szakember az, aki nem többféle sminket tud valakin elképzelni. Nem csak egyféleképpen lehet sminkelni valakit. Az én elképzelésem csak egy. A cél az, hogy a sminket kérő lány és az én ízlésem találkozzon, és végül mindketten elégedettek legyünk (vagy végszükség esetén csak a megrendelő) :-)).

2006. június 11.


Megint zűrös egy hetem volt, de nem sajnáltatom magam!! Hétfőn még kikapcsolódásképpen hazaugrottam édesanyámékat meglátogatni vidéken, de keddtől mostanáig összesen 16 helyen dolgoztam, végigrohantam a világot! És most, ahelyett hogy pihiznék, még ilyenkor is sminkeléssel foglalkozom. Nem tudom különválasztani a munkámat és a magánéletemet, mert hiába közhely, de tényleg a munkám az életem!
Annyira imádom a sminkelést, hogy teljesen kitölti a mindennapjaimat. Amikor ezt mondom valakinek, mindig kétféle reakció van: vagy irigyelnek, vagy lelkesen bólogatnak, hogy igen, ők is szeretik a munkájukat! Eleinte amikor azt mondtam, hogy boldog vagyok, szinte lelkiismeret-furdalásom volt, mert nem voltam beilleszthető a manapság eluralkodó panaszkodós hangulatba, de most már büszkén felvállalom, hogy jól érzem magam a bőrömben! És ti?

2006. június 5.


Mindenféle rémtörténeteket hallok menyasszonyoktól, hogy régebbi arák, barátnők hogy' jártak sminkesekkel, fodrászokkal.

A 2. helyezett: csütörtök este a menyasszony épp a műkörmösénél ült, készítették a körmét a szombati lagzira, amikor a sminkestől kapott egy sms-t: "Elromlott az autóm, nem tudlak kisminkelni az esküvődre, bocsi!" Az ara a szalonban elkiáltotta magát, hogy azonnal egy sminkes telefonszámát!! A vicc az, hogy volt ott egy vendég, talán épp a haját csinálták, aki mondta, hogy tud egyet, próbálja meg. Nos, ez az egy történetesen én voltam, és némi átszervezés után sikerült begyömöszölni a pórul járt menyasszonyt szombatra. Ott mondta az ara, hogy pénteken még kapott egy másik sms-t a sminkestől, hogy megkapta-e az üzit, mert nem reagált rá. Erre már válaszolt neki, hogy "Örülj neki!"

Az 1. helyezett: esküvő napja, idő van, a sminkes késik. Felhívják jóhiszeműen, hátha eltévedt. Fel is vette, mondta, hogy úton van, nemsokára megy. Várták, egy idő múlva kicsit idegesebben megint felhívják, megint válasz: pár perc, és ott lesz. Kitaláljátok a csattanót? Sose érkezett meg, az utolsó percben egy vendég csinált valami sminkfélét szegény menyasszonynak!
Azt hiszem, nem kommentálom ezeket!
Ha egy picit kések is, lányok, én biztosan megyek, evvel vigasztalhatjátok magatokat! :-)

2006. május 31.


Nemrégiben egy olyan menyasszonyt sminkeltem, aki nem ismert azelőtt, és nem kért próbasminket sem. Én féltem helyette a helyzettől! Sajnos, a szakma eléggé felhígult, a jól-rosszul képzett, frissen végzett sminkes palánták próbálnak sminkesként elhelyezkedni, ezért mostanában elég zsákbamacska egy sminkes, hogy valójában mennyire jó.
Én nem annyira azért félek próbasmink nélkül sminkelni, mert nincs meg a tudásom, hanem mert az én tudásomat és a menyasszony ízlését szeretem még az esküvő előtt összehangolni, hogy ne ott derüljön ki, hogy neki egészen mást jelent a light-os, vagy erős smink, mint nekem. A próbasmink alatt egy kicsit össze is ismerkedünk, így már nyugodtan vár a nagy napon, és azt is tudja, milyen sminket fog kapni.
Ja, és a fentebb említett menyasszonynak tetszett a sminkem! :-) Sok boldogságot nektek, Magdolna!

2006. május 26.


Azt gondoltam, magántanárkodásból fogok élni addig, amíg a sminkelésből nem tudok. Nekem a sminkesek között szerencsém volt, mert volt ismeretségem, és az első perctől kezdve komoly munkákat bíztak rám. De valahogy mindig olyan munkákat, amiket már meg tudtam csinálni. Egyetlen egyszer volt kivétel, amikor egy tévécsatornához hívtak vezető sminkesnek még pályám legelején, de nemet mondtam, mert tudtam, hogy ahhoz még nem elég jó a tudásom, és nincs elég gyakorlatom. Soha nem bántam meg azt a döntésemet.
Mindig is önmarcangoló típus voltam sminkesként, vajon elég jó vagyok-e, megfelelek-e mindenkinek. Nagyon kevésnek éreztem a tudásomat. Annyira zavart, hogy az első iskola elvégzése után jelentkeztem egy másodikba. Itt jöttem rá, hogy lényegesen többet már nem tudnak tanítani, csak gyakorlatlan voltam, azt meg nem lehet iskolai keretek között megoldani. Sminkelni kell, és megint sminkelni kell. Akit csak lehet, minél többet. Élesben, nem az iskolában. De arra mindenképp jó volt a második suli, hogy barátokat és önbizalmat adott nekem. Azóta hiszem, hogy nekem helyem van ezen a pályán. Hogy nem vagyok rossz sminkes. És a vicc az, hogy most is tanítok. Csak nem János vitézt, hanem sminket. Átlaglányokat saját magukat sminkelni, és sminkeseket, akik másokat is szeretnének. Szóval nem tévedett nagyot az az elsős kislány.

2006. május 21.


...másnap Barbara, a lentebb említett barátnő behozott nekem egy másik újságból kivágott hirdetést (ő is változtatni akart, végül még mindig tanít, bár másik iskolában, és a másik szakját), próbáljam meg ezt, hátha még nem telt be. Újabb telefon, ahol meg avval hűtöttek le, hogy egyetlen hely még van, de másnap jár le a határidő, és gyorsan kellene döntenem. És a tanfolyam ára nagyon-nagyon-nagyon borsos volt, főleg az én kis kezdő tanári fizetésemhez képest. Hazamentem orrot lógatva, mert bár pont annyi spórolt pénzünk volt, friss feleség voltam, akkor kezdtük el közös életünket egy iszonyatosan lerobbant ház általunk felújított kis garzonjában, és minden másra kellett volna az a pénz, de azóta is imádott férjem rábeszélt, hogy nyugodtan vágjak bele, ha tetszik a dolog.
Belevágtam. Tetszett. Még be sem fejeztem a tanfolyamot, már felmondtam a munkahelyemen, mert azt nem tudtam, fogok-e sminkesként boldogulni, de tanárként már nem akartam. FOLYT. KÖV!

2006. május 16.


Emlékszem, általános iskola első osztályában határoztam el, hogy én tanár (nem tanítónő!!) leszek,és magyart fogok tanítani. Aztán a gimiben dőlt el, hogy a másik szakom a történelem lesz. Én voltam a legboldogabb ember, amikor a diploma kézhez kapása után állást kaptam egy 3. kerületi (azóta már bezárt) ált. iskolában, és magyart kellett tanítanom, bár törit jobban szerettem volna.
Aztán két év után rájöttem, hogy talán mégsem szeretnék tanítani tovább. De hát nem értek máshoz, mit csináljak helyette?!
Teljesen véletlenül lapozgattam egy újságot, amikor felfigyeltem egy hirdetésre, amit egy színház adott fel, hogy sminkeseket képeznek. Fogalmam sincs, honnan jött az ötlet, hogy ez tetszene nekem, mert soha nem voltam előtte az a mindent kipróbáló, sminkelő fajta (tudjátok, a karikáim!), de amikor elolvastam, azt mondtam a barátnőmnek-kolléganőmnek, hogy ezt szívesen csinálnám a tanítás helyett. Nosza, felhívtam őket a suliban a szünetben, de lehűtöttek, hogy minden hely betelt, de színészetet tanulhatok helyette. Nem akartam. Itt akár vége is lehetne a történetnek, de.... FOLYT. KÖV!

2006. május 8.


Minden sminkesnek vannak kedvenc anyagai, amikkel szeret dolgozni, és vannak, amiket nem annyira. Én pl. rettentő mód nem szeretem a tust használni. Egyrészt az én kezem beremeghet a vonal húzása közben, másrészt a modell is mozgathatja akaratlanul is a szemét, és máris javíthatom a munkámat. Így, hacsak lehet, próbálom elkerülni ezt a kontúrt.
Egy kisjátékfilm forgatásán nem volt szerencsém, mert a film '56-ban játszódik. Az '50-es, sőt a '60-as években is a fekete tus-piros száj volt a menő, mindenki így sminkelte magát. Márpedig nekem korhű sminket kellett készítenem, így az egy hetes forgatás minden napján minden színésznőnek hajnali 6-kor (a fodrásszal együtt a sminkes kezdi a munkát egy forgatáson) gyönyörűszép precíz tusvonalat és hajszálpontos piros szájat kellett festenem, mert a filmnél nem lehet csalni, mint pl. egy fotózásnál: ha eltolok valamit, morogva ugyan, de a retusőr kijavítja. Egy filmnél nincs ilyen lehetőség, így össze kellett szednem magam. Szerintem sikerült.:-) Az eredményt megnézhetitek ti is, ha elkezdik vetíteni a "Fiúk a házból" című filmet.

2006. április 30.


A menyasszonyok teljesen természetes kérése az, hogy a sminkjük minél tartósabb legyen. Ezt a legújabb kozmetikai anyagokkal valóban elég jól meg lehet oldani, de egy dologra azért figyelni kell: a szájfényt még nem tudjuk úgy lefixálni, hogy sokáig fenn maradjon. A kedvenc kérdésem az, amikor megkérdezem, tartós vagy fényes szájat szeretnének, mire a válasz legtöbbször az, hogy tartósat és fényeset. Nos, ez még nem megy tökéletesen. A tartós rúzs ugyanis pont azért tartós, mert olajat nem, csak festéket tartalmaz, a szájfény meg minimális festék mellett csak olajból áll, ami mozog és kenődik.
Ha egy menyasszony ragaszkodik a szájfényhez, a legegyszerűbb megoldás az, ha egy neki illő és tetsző szájfényt vesz, amit felteszek, aztán időnként, ha már eltüntette a szájáról, utánszájfényezi saját maga. Ez nem macerás dolog, mégsincs az az érzése, hogy az én szájfényem eltűnése után ott marad a szája "üresen". Az összes többi sminkanyagot pedig 24 óra hosszára tartósítani tudja egy speciális fixáló spray.

2006. április 26.


Jó sok e-mailt kaptam a múltkori blogomra, azért írtam-e, mert beszólt nekem valamilyen sminkes, és így írtam-e ki magamból a dolgot. Nem, nem szólt be senki, ne aggódjatok, nagyon édesek vagytok!:-) Biztos egy csomóan gondolják, és a hátam mögött kimondják, de szemben még nem volt hozzá szerencsém. Azt hiszem, nem is lesz. A furkálódósak nem igazán megmondom-a-szemedbe-emberek.
Annyi történt mindössze, hogy egy sminkes elmondta, egy jó munkát úgy kapott meg, hogy a másik esélyesről nem épp hízelgő véleményt mondott a döntnöknek. Az egy dolog, hogy ezt nem kellett volna az illetőnek figyelembe vennie, de nekem a visszataszítóbb az volt, hogy a sminkes ezt milyen büszkén mondta, és egyáltalán nem láttam rajta, hogy észrevette volna, ez nem dicséretes dolog (főleg elhencegni vele!). A másik, "vesztes" sminkest nem ismerem, nem erről van szó, csak a "győztes" viselkedésről. A barátaim szerint naiv vagyok, fel kellene nőnöm! Szerintetek is?:-)

2006. április 20.


Azt hittem, teljesen átlagos sminkes vagyok, de mostanában több sminkes ismerősömmel beszélgettem, és már nem vagyok olyan biztos benne! Először is imádok tanítani, magamból kiindulva, meg mertem volna rá esküdni, hogy más szakmabeli is így van evvel, de tévedtem. Vagy nem tudja, hogyan kellene átadni a tudását másoknak, vagy nem is szeretné, mert így titokzatos maradhat az emberek szemében: valami olyat tud, amit ő csak szeretne tudni. Én nem így gondolkodom: szerintem nagyon jó dolog megosztani másokkal a tudásomat, főleg sminkügyben, amikor látom, mennyire meg tud változni az ember hozzáállása önmagához, ha végre olyan sminkje lesz, ami tetszik neki!
A másik dolog, hogy a többi sminkes munkáját elismerem. Csak azért, mert esetleg nekem nem tetszik a sminkje, attól ő még lehet fantasztikus szakember, aki más stílusban dolgozik, mint én (most természetesen azokról beszélek, akik képzett szakemberek, nem frissen végzett, még kiforratlan tudású sminkespalánták). Az emberek alaptermészetéhez hozzátartozik a rosszindulat, irigység, ami nem mindig baj, de amikor már kára van belőle a másiknak, nos, az nem túl szép dolog! Nekem nem lesz tőle jobb, nem lesz több munkám,.... ha más sminkeseket leszólok. Mindenki úgy sminkel, ahogy tud, és akar. Biztosan van egy csomó ember, akinek meg az én stílusom nem tetszik. De addig, amíg többségben vannak a "rajongóim", nem érdekel!

2006. április 12.


Régebben már írtam, mennyire nem merünk változtatni a jól bevált sminkünkön, és hogy igenis legyünk vállalkozószelleműbbek! Jó példával járok elöl: évekig nem sminkeltem kékkel és zölddel, hacsak a megrendelő kimondott kívánsága nem ez volt, mert az idősebb korosztály hölgyei igencsak "elhasználták" ezeket a színeket!
Nos, mostanában már merem, és kezdem megszeretni is őket! Olyan sokféle árnyalatban kaphatóak, és gyönyörűek! Világosabb színekben szemhéjporként rakom fel, az erősebb, sötétebb színeket finomabban: kontúrként. Képzelj el egy királykék vagy méregzöld kontúrt! Nem is kell már hozzá a szemhéjra semmilyen másik színt tenni, önmagában is megállja a helyét! Ha nem ceruza, hanem por állagú, azt is lehet kontúrként használni, csak egy vékony ecset szükséges hozzá. Ráadásul ha vízzel teszed fel, még határozottabb vonalad lesz, és azt már tusnak hívjuk. Újra divat!

2006. április 6.


Elkezdődött a menyasszonyi sminkek korszaka. Imádom! A munkám teljesen két, egymástól elkülöníthető részből áll: egyrészt sminkes vagyok, másrészt pszichológus. Akár magánembert, akár a szakmában "híres embert" sminkelek, mindkettőnek meg kell felelnem. Csak amíg a "híres ember" megedződött a sok sminkestől, és néha kevéssé vesz emberszámba, addig a menyasszonyoknak én vagyok a nagybetűs szakember, aki a nagy napon széppé varázsolja! Nagyon szeretem azt a kicsit ideges, kapkodós légkört, ahol én vagyok a nyugalom szigete.
Én már 10 éve átestem ezen a napon (idén valami meglepetésről is motyog imádott férjem) :-), így teljes beleéléssel át tudom érezni a menyasszonyok lelkiállapotát. Ilyenkor nem elég, hogy sminkes vagyok, be kell dobnom a fentebb említett másik "szakmámat" is. És ezt a legnagyobb szeretettel meg is teszem. Nagyon jó érzés nekem is, hogy szinte családtagként fogadnak, jól megtömnek étellel-itallal, és tudom, hogy a menyasszony jól érzi magát a bőrében, és picit félve, de boldogan néz a nap elé! És talán egy kicsit nekem is köszönhető ez! Minden menyasszonynak, aki idén megy férjhez, nagyon sok boldogságot kívánok!

2006. március 31.


Az időjárás úgy néz ki, rájött, hogy március végén már illik tavasznak lenni. Levethetjük a sötét, téli ruháinkat,és jöhetnek a kedvenc tavasziak!
Ugyanígy van a bőrünk is. Tavasszal a vastagabb, téli bőrünk helyett vékonyabb, tavaszibbat kapunk, ami némi "rongyossággal" jár (én rongynak nevezem az elhalt felső hámréteget, tudjátok, amit a körmünkkel is le tudunk csípni), szárazabb, vagy épp ellenkezőleg, zsírosabb bőrünk lesz pár napig, amíg át nem áll a szervezetünk. Ez egy teljesen természetes folyamat, emiatt felesleges bőrgyógyászhoz rohanni, de segíthetsz a bőrödnek avval, ha elmész egy kozmetikushoz, aki szakszerűen meggyorsítja ezt a folyamatot, és ki is tisztítja a pórusokat! Így már nem kell félni a napsütéstől sem!

2006. március 27.


Szeretem a tavaszi sminkújdonságokat, mert biztos, hogy a gyártók friss, üde színeket készítenek nekünk. Mindig lehet tudni, mik lesznek az új divatszínek még akkor is, ha elkerüljük az illatszerboltokat, mert azok a színek, amik a ruházati boltok kirakataiból mosolyognak ránk, nos, azokat nyugodtan használhatjátok a szemetekre, szátokra is. A most divatos színek csak árnyalatokban térnek el a tavalyi trendtől, ha annyit mondok: vízzöld, tengerkék, narancssárga, rózsaszín, lila, nem mondok túl nagy meglepetést. Például tavaly a türkiz volt nagy divat, idén ez egy kicsit "zöldesedett"; vagy a narancssárga finomodott és barackosabb árnyalatú lett.

2006. március 20.


Tegnap rám jött, hogy ki kellene takarítanom a táskámat. Nem az eszközök fertőtlenítéséről beszélek, azt természetesen minden használat után megteszem (nektek a sajátotokat nem kell ilyen gyakran), hanem a böhöm nagy, fém sminkes táskámról. Általában évente egyszer, tavasszal szánom rá magam, mert iszonyatosan nem szeretem csinálni. Ki kell pakolni mindent, áttörölgetni portól, púdertől a kis tégelyeket, ez nem nagy munka, mert használom őket, de a nagy táskát is végig, minden kis zugát... Brrr! De hasznos is, mert ami a táskámban van, de egy évig elő sem veszem (általában annyira nem szép szemhéjporok, rúzsok), azokat ilyenkor végképp száműzöm, és a kis felszabaduló helynek már előre örülök, mert tudom, hogy hamarosan veszek oda valami szépet. Az a jó nekem, hogy büntetlenül bármit megvehetek, mondván, hogy a munkámhoz kell, ezért sosincs lelkiismeret-furdalásom, ha megint elcsábultam valamire. És alig várom, hogy valakin kipróbálhassam új szerzeményemet!

2006. március 15.


Imádom a munkámban azt, hogy olyanért kapok pénzt, amiért mások fizetnek, hogy egyáltalán ott lehessenek. Ez lehet egy koncert, lehet egy színházi előadás, vagy bármilyen rendezvény; én meg olyan mákos vagyok, hogy a kulisszák mögött élvezkedhetek a munka után!

A történelmi ünnepségeket is szeretem (nemhiába voltam történelem szakos tanár), nemrégen jöttem meg pl. a Petőfi-szobortól, ott volt a fővárosi önkormányzat márc. 15-ei megemlékezése. A fellépők szépítése itt is az én feladatom volt. Megcsináltam őket, aztán én is kimentem megnézni a műsort, és elvegyültem az emberek között, jól érezve magam, hogy a színpadon állók sminkje az én kezemet dicsérik, és ezt rajtam kívül alig tudják! Bennfentes voltam, de utána már én is csak egy néző voltam a sokadalomból!

2006. március 10.


Előző blogomban azt írtam, vagy narancsos-barackos, vagy rózsaszínes arcpírt használjatok. Nos, ez majdnem mindig igaz is, hacsak nem vagy extra fáradt, karikás szemű, vagy másnapos. Ilyen esetekben ugyanis típustól függetlenül a finom babarózsaszín árnyalat a jó mindenkinek; ez a szín ugyanis frissebbnek, kipihentebbnek mutatja a sápadt, fakó, beteges színű arcot.

Ha nagyon ramatyul érzed magad, és úgy is nézel ki, a csodaszerek ilyen alkalmakkor: korrektor vagy alapozó a szem alatti karikákra, szempillaspirál, rózsaszín pirosító és szájfény. Ha mindenképp szemhéjport is szeretnél használni, ne legyen matt és sötét, ilyenkor a világos, fényes színek az előnyösek (de csak akkor, ha a szemformád megengedi). Igyál sok folyadékot, és ha teheted, radírozd át az arcot, hogy az elhalt hámsejteket eltüntesd, és felfrissítsd a vérkeringését a bőrödnek.

2006. március 6.


Attól függően, hogy valaki a hideg, vagy meleg típusba tartozik, narancsos-barackos, vagy rózsaszínes árnyalatú pirosító ajánlott neki. A por állagú pírt az alapozó, púder után, míg a krémpirosítót az alapozó után, púder előtt kell felvinni. Az előzőt pírecsettel, míg a krémes változatot az ujjainkkal finoman beleütögetve a bőrbe. A legáltalánosabb az, hogy ovális arc esetén a járomcsontra kell tenni a fül teteje felé elsatírozva (két határa van:az orr vonala alá alig mehet, és a szem közepénél beljebb se satírozzátok). Manapság a túl sötét szín nem ajánlott (utoljára a Charlie angyalai és a Dallas sorozatok szereplői kaptak lázrózsás arcot), inkább egy világosabb színt használjatok, abból mindig többet lehet felvinni az intenzívebb árnyalat elérése érdekében. A sötétebb színből nem tudsz annyira keveset feltenni, hogy ne legyen túl erős.

2006. február 28.


Sminklemosáshoz és arctisztításhoz a sminkesek többsége babapopsi-törlőkendőt szokott használni, én is. Szeretem, mert nincs macera vele, minden sminkanyagot maradéktalanul eltávolít, és finom a bőrnek is. Annyiból ráadásul jobb is, mint a sminklemosó, hogy nem tartalmaz illatanyagot, így biztosan nem allergizál.

Régebben arctejet, és tonikot használtam, amit vattakoronggal vittem fel. A férfiaknak előbb-utóbb a vatta finom szálaiból a borostájukra helyes kis szakállt csináltam; a nőknek meg mindig az a márka volt rossz, ami nálam volt. Így viszont senki nem szólhat, hogy az neki nem jó: ha a babák érzékeny bőre bírja, nekik is megfelelő.

Ha te sem találtad még meg azt az anyagot, aminek segítségével le tudod mosni a sminkedet, próbáld ki nyugodtan, biztosan beválik neked is.

2006. február 23.


Nagyon érdekes dolog a kulisszák mögött dolgozni! Szeretek ismert embereket sminkelni, mert a sminkszobában a sminkes és a fodrász előtt teljesen önmagukat adják. Néha azt érezzük, alávalóbbak vagyunk nála, mert ezt érezteti, néha viszont pont az kedves és közvetlen, akiről nem is gondoltam volna.

Ha valakit még nem ismertem személyesen, addig nekem is csak a média által sugallt kép ad segítséget, de én szerencsés vagyok amiatt, hogy egy-egy munka kapcsán a valódi természetét megláthatom. Vannak kedvenceim, akiket imádok sminkelni (csinálj belőlem szépet, rád bízom- ez a varázsmondat, amit szeretek hallani), és a legjobb az, hogy ezek az emberek ragaszkodnak hozzám, mindig én készíthetem a sminkjüket. Tudom, hogy itt most neveket kellene felsorolnom, de sajnos nem tehetem, mert ha valakit kihagynék, még megsértődne! Meg ne bízzák el magukat, hogy elárultam: szeretem őket!:-)

2006. február 19.


Sok férfit szoktam sminkelni. Vannak a rutinosak, akik a szereplés kötelező és épp elviselhető kellékének tartják (politikusok, szóvivők, színészek); vannak, akik kimondottan szeretik, és órákat töltenének a székemben (némi nőies beütéssel); vannak, akik utálják és elviselhetetlennek tartják, és annyit nyafognak, hogy háromszor annyi ideig tart a sminkelés, mintha csendben végigszenvednék (tudod, hagyd magad, előbb szabadulsz). Ők az "én nagyon férfias vagyok, mit kezdjek egy ilyen nőies izével?" gondolkodó macsós pasik. És vannak a kedvenceim, akiket először sminkelek valamilyen alkalomra, és kíváncsisággal vegyes ámulattal nézik minden kézmozdulatomat, vajon ez mi és hová teszem-kérdéssel a szemükben. Ők azok, akiknek mindig el kell magyaráznom, mit csinálok, érdeklődéssel hallgatják,és örömmel konstatálják, ha valamit felismernek (ilyet láttam a feleségemnél is!). Ő az átlagember, aki valamilyen ok miatt publicitást kapott (tévé, fotó), és ott jól kell kinéznie. Nagyon édesek és közvetlenek. A kedvenceim.

2006. február 15.


Azt ajánlom, a mindennap használt rúzsod ne legyen tartós, ugyanis pont azért tartós, mert festékanyagon kívül más anyagot, főleg ápoló anyagokat nem tartalmaz (ezért tud órákig rajta maradni a szádon). Ha alá teszel ápolót, akkor elveszíted tartósságát, ha meg nem teszel alá semmit, sajnos nagyon hamar kiszárítja ajkaidat. Ha egész nap ez van rajtad, egy éjszaka alatt nem tudod feltölteni mindazzal az anyaggal, ami biztosítja azt, hogy ne száradjon ki a szád.

Egy-egy randira, bálba, színházba, tehát amikor csak pár órát van rajtad, nyugodtan használd, egyébként keress valamilyen krémesebb állagú, ápoló anyagokat tartalmazó rúzst, amit időnként fel kell frissítened, de legalább nem teszi tönkre a szádat. Mi, sminkesek, amikor tartósítani szeretnénk egy rúzst, egy rúzsfixáló nevű anyagot használunk, ami úgy néz ki, mint egy színtelen körömlakk, ugyanolyan kis ecsetkéje is van. A kész rúzson csak átfutunk vele, hagyjuk megszáradni, így órákig rajta marad a szájon az egyébként nem tartós rúzs is.

2006. február 11.


A szájban nincs zsírsejt, mindig kívülről kell megkapnia az ápolásához szükséges anyagokat. Majdnem mindenkinek van valamilyen ajakápolója (arra figyelj, hogy ne tartalmazzon vazelint, mert az szárítja az ajkakat!), amivel sűrűn kenegeti a száját, főleg ebben a hidegben. Ha épp kifogytál belőle, és még nem vettél újat, nem kell bepánikolni, máshogy is megoldhatod éjszakára az ápolását. Vagy egy zsíros krémmel bekened, ami egyébként bőrre való, de végszükség esetén most is jó lesz, vagy étolajat, olívaolajat teszel rá. Szokták ajánlani a mézet is, igen, annak is van bőrpuhító hatása, csak mivel az finom ízű, önkéntelenül is lenyalogatod, amit tutira nem teszel meg az étolajjal!

2006. február 07.


Rúzst vásárolni sokkal nehezebb, mint hinné az ember. Nem elég az, ha tetszik a színe, sőt, sokszor hiába tetszik, ha nem nekünk való, rajtunk valahogy nem mutat. Ezért aztán vagy nálunk fog megromlani, vagy elajándékozzuk egy barátnőnknek. Én azt szoktam ajánlani, ha valaki egy neki illő, minden ruhához jól mutató rúzst keres, vonatkoztasson el a színétől. Mert ha szép színe van, a kezünk fején is tetszik még, az korántsem jelenti, hogy a szánkon is jól mutat (azt meg, hogy a tesztert próbáld ki a szádon, végképp nem ajánlom a fertőzések miatt!!!) Mi hát a megoldás? A teszterrel menj egy tükörhöz, és tedd a szemedhez. Ott látni fogod, hogy a te színeidhez (hajad, szemed színe, arcbőröd tónusa) illik-e, nem látod-e az összhatást zavarónak. Ha nem, az lesz a te színed, de ehhez az összes tesztert tedd az arcodhoz, még azt is, ami jelentéktelenül mutat a tubusban. Az ideális rúzsszín nem harsány, nem feltűnő, finoman fog beleilleszkedni az arcodba, épp csak kiemeli a szád formáját. Persze arról az esetről beszélek csak, amikor egy finom árnyalatú, nem feltűnő színt keresel. Ha szeretnéd a szádat egy erősebb színnel kihangsúlyozni, nyugodtan tedd meg, de akkor is figyelj arra, hogy a szín a te színed legyen!

2006. február 03.


Ha használtok rúzst, biztos tudjátok, hogy sokkal pontosabban és tartósabban lehet felvinni, ha ecsettel teszitek fel, és nem közvetlenül a tubusból. A rúzsozás előtt pedig kötelező a kontúrozás, mert így megadjátok a határait a rúzsnak, meddig vihetitek fel. Szájkontúrceruzából elég egyetlen szín, mégpedig egy, a száj színéhez hasonló rózsaszín, én "hússzínűnek" nevezem. Ha valaki nem tartós rúzst használ, akkor előbb-utóbb eltűnik a szájról (a jobb minőségű észrevétlenül, egyenletesen kopik le, a rosszabb fajtájú "betúrósodva" ott marad az ajkak találkozásánál), és szebb látvány egy itt-ott még ott maradó hússzínű kontúrmaradvány, mint egy elmaszatolódott bordó, esetleg piros. Ráadásul a pénztárcádat is kíméled vele, mert nem adsz ki feleslegesen 5-6 ceruzára pénzt, mikor egy is untig elég.

2006. január 30.


Sokszor vitatkoztam sminkes barátaimmal, mitől jó egy sminkes. Az én véleményem az, hogy nem annyira tehetség, mint inkább alkalmazkodás kérdése. Ha valaki piszok jól látja, mi állna jól valakinek, megcsinálja, de közben nem kéri ki a székében ülő véleményét, a végeredmény akár katasztrofális is lehet. Szerintem nem jó az a smink, ami technikailag korrekt, de nem tetszik a viselőjének. Nem fogja jól érezni magát benne, hiába áll neki fantasztikusan pl. a piros rúzs, ha utálja a piros rúzst. Természetesen most arról van szó, amikor magánembereknek készül smink, és nem teszem azt egy divatbemutatóra, ahol én sem szólhatok bele, mi kerüljön a modell arcára.

Én szeretem megbeszélni az illetővel, akinek készül a smink, milyet szeretne, ő mit szokott használni, aztán az ő egyénisége és az én tudásom együttesen adja meg azt a végeredményt, amivel mindketten elégedettek leszünk, és egyikünknek sem kellett megalkudnia érte.

2006. január 27.


A sminkes szakmában az az érdekes, hogy nem kérdezik meg, vajon valóban sminkes vagy-e. Annak mondod magad, és el is fogadják, nem kérnek róla papírt (te megkérdezted pl. a fogorvosodat, valóban elvégezte-e az orvosit?). Persze sarkítok, de a lényeg ugyanaz.

Van referenciaalbumom, amibe a megjelent fotókat, plakátokat gyűjtöm, ahol dolgoztam, de eddig egyetlen egyszer kérték, hogy mutassam meg. A jópofa dolog az volt, hogy egy olyan divattervező kérte, akinek a divatbemutatójára ingyen mentem el sminkelni, kisegíteni azt a sminkest, akit ráadásul nem sok pénzért kért fel a munkára (ismerősök voltak)! Bár megértettem őt, mert egy sminkes nagy lutri a munkában, ha nem dolgozott még vele, mindig kétesélyes, hogy megfelel-e, de azért tényleg vicces volt a helyzet.

2006. január 24.


A kedvenc sminkelési stílusom a hordható, nem vad smink. Legtöbbször így dolgozom (lásd az új fotókat, egyszerű, szép portfoliósminkek). De néha nem tudok, nem is akarok kitérni az olyan munkák elől, amikor csúnyítani kell, vagy az én stílusomtól eltérő sminket kell készíteni. Természetesen ezeket is szívesen csinálom, mert más, mint a megszokottak, de azért igyekszem csalni egy kicsit- ha lehet. Nem lehetett például transzvesztiták sminkelésénél, kutya kötelességem volt olyan erős, túlzó sminkeket készíteni, amiket nem éreztem magaménak (de nem is nekem kellett, hogy tessen).

Vagy mostanában egyik kedvenc munkám egy alternatív színház előadásait sminkelni. Legelőször egy depressziós nő sminkjét kellett megcsinálnom, de állítólag túl egészséges lett. A legújabb előadás a terrorizmusról szól, itt is némiképp zilált, piszokfoltos arcokat kellett készítenem, de ezek sem lettek túl retkesek. Nem öregítettem kellőképpen az anyát játszó fiatal szereplőt sem! Még az a szerencse, hogy a rendező kedves ismerősöm, így az ő engedélyével vagyok "engedetlen"!:-)

2006. január 22.


A sminkeszközöket időnként ki kell tisztítani, ugye tudod? Ezt a nemszeretem-munkát kb. havonta csináld meg, mert így az élettartamukat jelentősen megnöveled. Az alapozó szivacsot meleg vízben szappannal mosd meg, majd finoman nyomkodd ki egy törülközővel. Az ecseteket szintén szappannal, vagy nem erős samponnal tisztíthatod meg, és távol a radiátortól, meleg helyen szárítsd meg! A púderpuffnival is jót teszel, ha az alapozótól és az arczsírodtól megszabadítod időnként. Ezzel nemcsak esztétikailag, hanem egészségügyileg is segítesz abban, hogy sokáig használhasd őket. Ha pattanásos az arcod, még gyakrabban tisztítsd meg! És ha herpeszed van, de sminkelni akarod magad, oda ne az eszközöket használd, hanem vagy fültisztító pálcikát, vagy a tiszta ujjadat, amit utána gondosan megmosol. Így megakadályozod, hogy az arcod többi részét elfertőzd a vírussal!

2006. január 19.


A szem kifestése a legnehezebb,és nem is adok idevágó általános tanácsokat, mert függ a szem formájától, színétől, az arcbőr tónusától, a kortól,... sőt az alkalomtól is. Akit nagyon érdekel a dolog, jöjjön el hozzám, megtanítom saját magát kisminkelni.

De mindenképp a szemceruzával kezdjétek, aztán jön csak a szemhéjpor. Ott is először a világos szín, majd a sötétebb, mert könnyebb összesatírozni így. Mindenképp átmenetesre csináljátok, ha nem látszódik, hol kezdődik az egyik szín, meddig tart a másik, akkor jó a szem kifestése. Általános az, hogy a szemöldök alatti rész világos, és a mozgó rész sötét, de nem minden esetben. Lehet a mozgó rész világos is. Itt jön be az anatómia. Ha befejezted a szemhéjat, csak akkor jön a spirálozás. Alul is, felül is, így foglalod szép keretbe a szemedet. A szádat egy, a száj színéhez hasonló kontúrral húzd ki; ha leeszed a rúzst, a kontúr még részekben ott maradhat, és szebb, ha az nem bordó, vagy barna... A kontúr úgy is csak neked mutat irányt, meddig fesd ki a szádat. Lehetőleg ecsettel csináld, pontosabb és tartósabb a rúzsozás, mintha csak végigfutnál a tubussal a szádon! Ha nem szereted a rúzst, akkor a kontúrozás után csak szájfényt használj, de tudd, azt időnként újra kell festeni, mert nincs még tartós szájfény.

2006. január 16.


A korrektorral kapcsolatban sok tévhit él a lányokban. Mivel ez egy világos anyag, nem jó bőrhibák, sebek, pattanások eltüntetésére, arra az alapozó való. A korrektort csak a sötét, szem alatti karikákra és a szemhéjra kell tenni, ami könnyebbé teszi, hogy a szemhéjpor megtapadjon. A világos és fényes színek (a sminkben is, nemcsak öltözködésben) mindig nagyítanak, a sötét, matt színek kicsinyítenek. Tehát a korrektor a szem alatt arra való, hogy optikailag nagyítsa a szemet (amit a kontúrral kicsinyítünk). De korrektort csak alapozóval együtt használjuk! Ha nem szeretsz alapozót használni az arcodon, de karikás a szemed, akkor az a megoldás, hogy az alapozót teszed fel a sötét karikákra, de csak oda, evvel "egy színbe" hozod az arcodat. (Tudom, aki folyamatosan olvassa a blogot, az már ezt kívülről fújja, csak a többieknek újdonság. Ti, régi olvasóim, csak ismételtetek! ) :-) Szóval a korrektor akár el is hagyható, ha nem különösebben vagytok karikás szeműek.

Az alapozás (és korrektorozás) után a puffnival finoman felvisszük a porpúdert, ez fogja mattítani és tartósítani az alapozót, majd egy lehetőleg igazi szőrből készült ecsettel lesimogatod az arcodról a felesleget. Ha sminkelsz, ne hagyd ki a pírt sem, ez ad formát az arcodnak,és tudsz csalni is vele egy kicsit. A legáltalánosabb az, hogy az arc almácskájára teszed először, és a fül teteje felé satírozod. Ne legyen sok, és ne legyen vonalas, épp csak leheletnyi.

2006. január 13.


Egy jó sminkhez meglepően kevés anyag és eszköz kell. Sokan azt hiszik, tömött neszesszerrel kell mászkálni, aki jól akar kinézni, de ez tévedés. Ha tudod, mi áll jól neked, meglepően kevés dologból tudsz szép sminket készíteni. A bőrszíneddel megegyező árnyalatú alapozó és szivacs, amivel felviszed; porpúder és puffni; egy finom babarózsaszín arcpír ecsettel; egy szemceruza, egy világosabb és sötétebb színű szemhéjpor, spirál, szájkontúrceruza és rúzs vagy szájfény. Ez így egyszerűen hangzik, de ehhez mindenből a neked leginkább illő dolgot kell megvenned, és ez a nehéz feladat, vagy legalább is annak tűnik. De ehhez is vannak trükkök.

Kezdjük az alapozóval. Már írtam, ha használsz, csak jó fedőképességűt válassz, különben nincs értelme magadra kenni. Ha illatszerboltban veszed, a tesztert próbáld ki a csuklód belső vonalán, eltünteti-e a kék ereket. Ha igen, jó a fedése, így kiválaszthatod a homlokodon a színt, ami jó neked (pont olvadjon bele az arcodba, az a legjobb, vagy egy árnyalattal világosabb is jó, de semmiképpen ne sötétebbet válassz, mint az arcbőröd!). Mindig nedves szivaccsal vidd fel, egyrészt, mert vizet adsz az arcodnak, másrészt tartósabban és szebben lehet felvinni, mintha szárazon próbálnád. Fentről lefelé kezdd el, és egész a hajtőig, a fülig menjen, és az állcsont alatt fejezd be, de felesleges a nyakra, dekoltázsra kenni. Ha jó a szín, úgysem üt el tőlük. Ha elüt, vegyél másik színűt. Folyt. köv.!:-)

2006. január 09.


Amikor tömegközlekedéssel utazom, nem tehetek róla, de mindig a lányok sminkjét figyelem: jól áll-e neki, én hogyan csinálnám másképp... Egyáltalán nem tudatos, és nem kritikai szempontból nézelődöm, egyszerűen csak figyelek. Amíg magyart tanítottam, ugyanígy megvolt ez a bosszantó szokásom, csak épp a helyesírási hibákra fókuszáltam óhatatlanul. Szóval figyelek, és tanulok. Azt vettem észre, hogy a magyar lányok többsége majdnem tudja, mi áll jól neki, egy picit kellene finomítani csak a technikán,és merészebben bánni a színekkel. Persze néha látok olyat is, amit nem kellene, de összességében elégedett vagyok. Mondom én, aki a legritkább esetben sminkelem magam! Eleinte nagy büszkén mázoltam magam mindenhová, hogy tessék nézni, én tudok sminkelni, de mára ez lecsengett, és több örömömet lelem abban, ha másokat szépíthetek, vagy megtaníthatom sminkelni!

2006. január 06.


Emlékszem, azt tanultam (és évekig e szerint sminkeltem is), ha nem vagyok biztos abban, milyen szín hozná ki legjobban a szem tüzét, és nem merek reszkírozni, az ún. földszínek mindenkinek jól állnak (barna, és annak minden létező árnyalata a tojáshéjszíntől kezdve az étcsoki színéig). Szépek ezek a sminkek is, elrontani nem lehet vele az illetőt, de mióta bátrabban nyúlok a színekhez, látom, micsoda változást tud okozni egy jól eltalált szín!

Látom a nőkön is, mennyire belemerevednek a mindig ugyanolyan szín-ugyanúgy feltéve-sminkbe. Mondom, teljesen megértem, mert sminkesként eleinte én sem mertem színeket használni, hát még az, aki nem is tanult sminkelni! Sokszor próbálom rábeszélni a lányokat, engedjék meg, hogy a megszokottól eltérő színeket, formákat is próbáljunk ki, hátha az még jobb lesz! Egy zöld szemhez pl. fantasztikusan mutat a lila, vagy a rózsaszín. Rengeteg árnyalata van minden színnek, pl. a lilának ott van a padlizsán, levendula, orgona szín,... mind más árnyalata ugyanazon színnek. Ha az egyik nem tetszik, ott a másik. Próbáljatok ki más színeket is, mint ami megszokott! Először csak a fürdőszobában, magatoknak. Ha idegenkedsz tőle, felejtsd el, de ha tetszik, mutasd meg másoknak is!

2006. január 02.


Szerencsém volt, mert még nem is végeztem a sminkiskolában, amikor már hívtak munkára. Alig pár órán voltam túl, talán már korrekten alapoztam:-), amikor a rendezvényszervező barátom elhívott az első munkámra: egy nagyszabású fővárosi bulira, ahol az első modellem (mindenkit modellnek hívok, foglalkozásától függetlenül, aki beül a székembe) Básti Juli színésznő volt. Gondolhatjátok, mit éreztem: alig volt sminkanyagom, nem tudtam még sminkelni, és rögtön mélyvízbe dobtak!!!

Itt akár vége is lehetett volna még el sem kezdődött sminkkarrieremnek, de képzeljétek, Básti Juli rögtön látta, mi a helyzet, és azt mondta, kisminkeli ő saját magát. Ráadásul közben magyarázott, mit hová tesz, az ő arcának miért oda való az az anyag..., szóval oltári kedves, édes volt; egyáltalán nem haragudott, hogy a sminkes helyett ő csinálja a munkát, ráadásul még kezdőnek sem nevezhető sminkest kap! Az volt az első pozitív élményem a sminkeléssel kapcsolatban, és ezt mindig egy égi jelnek tekintettem, hogy nekem ebben a szakmában van a helyem (és azóta már tudok sminkelni is!) :-)

2005. december 28.


Ha a legextrémebb helyeket kellene megneveznem, ahol eddig sminkeltem, kettő jutna az eszembe: a legszebb, a Parlament, és a legfurcsább: egy belvárosi cukrászda alagsorában, a kukák mellett. A parlamenti azért maradt meg emlékezetemben, mert előtte még sosem jártam ott, pláne nem munkaügyben. Egy német riporter akart egy műsort készíteni az épp itt tartózkodó NATO-főparancsnokkal. Egy-egy ilyen felvétel elkészítésekor csak a legszükségesebb emberek jönnek Magyarországra, a szakembereket itt "szerzik be". A világosító, operatőr is magyar volt, ráadásul ez volt első munkáim egyike. Egy gyönyörű tárgyalóterem csak az enyém volt, ide jöttek be a felvétel előtt. Alig tudtam akkor még angolul is. Izgultam, és irtó büszke voltam.:-)

A cukrászdai élményem alig pár napja volt. Most már semmin sem csodálkozom, mindenre fel vagyok készülve egy-egy munka kapcsán, nemigen lehet meglepetést okozni nekem, most mégis sikerült. Egy karácsonyi rendezvényre sminkeltem a fellépőket, és annyira nem volt sehol hely (5 vacsora volt arra a estére betervezve,és a fellépők csak a kazánházban tudtak felöltözni!!), hogy engem a folyosóra, a kukák mellé száműztek. Addig nem is volt baj, amíg valamit nem akartak beleönteni, mert akkor fel kellett állni, arrébb kellett menni, és utána kivárni, hogy a kukákból kiáramló bűz elillanjon! :-) Ez így rémesen hangzik, de inkább vicces volt! Komolyan! A rendezvény szervezője jó barátom, mióta sminkes vagyok, együtt dolgozunk, előtte is ismertem már, úgyhogy csak nevettünk a helyzet komikumán!

2005. december 22.


Ez a hetem a karácsonyról szólt. No, nem ajándékok után rohangásztam, mert azok már becsomagolva várják, hogy átadjam őket, hanem munka szempontjából. Pár éve jött divatba egyes cégeknél, hogy munkatársnőit avval lepi meg, hogy a karácsonyi céges bulira sminkeseket és fodrászokat kér fel, akik elkészítik a vállalkozó kedvűek sminkjét, haját. (Lányok, figyelem, lehet ilyet kérni a cégvezetéstől!) :-) Nagyon szeretem ezt csinálni, mert teljesen (jó értelemben vett) átlagos nőknek kell valami szépet csinálni, és rábeszélni őket, hogy engedjenek valami mást is, mint amit saját magukon már megszoktak (van, amikor sikerül, és ők a legmeglepettebbek, hogy milyen jól áll egy olyan szín, amit ők soha nem tettek volna magukra).

Aztán itt voltak a rendezvények is, amikor a másik oldalt sminkeltem, tehát a fellépőket. Két teljesen eltérő csoportba sorolhatóak: az egyik, aki szabad kezet ad nekem, és én dönthetem el, milyen sminket készítsek neki; és a másik, aki lépésről lépésre elmagyarázza, mit szeretne, és én igazából csak a keze vagyok. Ez is érdekes dolog, mert már sok évi tapasztalat áll e kérés mögött, és általában (sajnos nem mindig) tényleg jól áll az adott smink. Ilyenkor én is sokat tanulok. Igazából a sminkes szakma folyamatos tanulás, továbbfejlődés. Mindig van még mit elsajátítani.

2005. december 19.


Kétféle púder kapható: a kőpúder és a porpúder. A kőpúder préselve van, tükrös kompaktban kapható, míg a porpúder a nevében is mutatja: por állagú.

Ha lehetséges, porpúdert használjatok, ugyanis azt finomabbra őrölik meg, mint a lisztet, ezért igen vékony rétegben teheted az arcodra, míg a kőpúder nagyobb szemcséjű (pont azért, hogy össze tudják préselni). Ez utóbbi sokkal jobban látszik az arcon, olyan "púderes" a bőr tőle. Ha igazi profik szeretnétek lenni a sminkelésben, színtelen púdert használjatok, avval nincs macera (melyik árnyalat a megfelelő), télen-nyáron jó. A púdert puffnival vigyétek fel az arcra, finoman nyomkodva, és csak a felesleget kell a nagy, igazi szőrből készült ecsettel lesimogatni (ez általában bárány szőréből van). Ez utóbbi munkafázist a legmegátalkodottabb sminkgyűlölő férfiak is szeretik magukon, ha sminkelem őket valamilyen alkalomra: tévé, fotózás...!:-)

2005. december 10.


Biztos nem csak én vagyok bajban a karácsonyi ajándékokkal. Van egy csomó ember, akinek tudom az ízlését, minek örülne, de így is jócskán marad olyan barát, akivel mindig bajban vagyok. Lányok szeretnek egymásnak sminkes anyagokat vásárolni, de evvel is vigyázni kell: mi van, ha nem szereti azt a márkát, nem lett jó a szín, olyan anyagot nem is használ... Nehéz. Sokkal egyszerűbb olyan dolgot venni, ami igazából bármelyik barátnődnek megfelelő lenne. Ilyen egy jó minőségű, igazi szőrből készült ecset, vagy egy szép neszesszer, vagy egy színtelen szájfény, egy jó szempillaspirál... Ezek mind olyan dolgok, amire mi magunk néha sajnáljuk kiadni a pénzt, mégis mennyire örömteli, ha ajándékba kapjuk! Persze a hangsúly itt a minőségin van. Inkább ne vegyük meg, ha gagyi, olcsó, rossz minőségű. Avval csak rontunk a helyzeten, rosszabb, mintha a századik kendőt kapná tőlünk. Gyanítom, te sem örülnél neki, ha egy műszőr ecsetet kapnál, ami durva, és karistolja a bőröd, de olcsó volt?! Az a jó ajándék, aminek láttán megfordul a fejedben, hogy inkább megtartod magadnak!:-)

2005. december 04.


Nagyon sok lánynak baja van az alapozókkal. Rengetegszer kérdezik, mennyire egészséges egész napra alapozót használni. Nos, a manapság használt alapozók mindegyike bőrbarát anyagokat tartalmaz, így bármelyik használható. Már régen nem igaz az a mondás, hogy ezek az anyagok eltömítik a pórusokat, nehezítik a bőrt...stb. Mind tartalmaz festékanyagot, vitaminokat, hidratáló krémet, fényvédőt, uv-szűrőt...Mindegyik alatt lélegzik a bőr. Tehát manapság már nem kell félni tőlük, nyugodtan fel lehet tenni egész napra.

Persze nem mindegy, melyiket, ha azt akarjuk, hogy a funkcióját is betöltse, vagyis elfedje a bőrhibákat, és egyenletessé tegye a bőr színét. Ehhez azok a jók, amik sok festékanyagot tartalmaznak. Logikus. Ha nem fed, az még jót tesz a bőrnek ápoló anyagai miatt, csak épp nem tünteti el a pattanásokat. Olyat válassz, ami finoman krémes állagú, nagy fedést biztosító, lehetőleg profi anyagok. Van egy bolt, ahol ezeket lehet kapni, a sminkesek is e márkákat használják, és egyáltalán nem drágák. Ha kíváncsi vagy, hol van, írj egy emailt, válaszolok.

2005. november 30.


Tegnap nagyon érdekes munkám volt. Egy szórakozóhely rendezett egy arcszépségversenyt, és az egyik versenyző megkért, hogy készítsek neki egy sminket az alkalomra. Aztán úgy jött össze a dolog, hogy ott maradtam a végéig. És képzeljétek, az általam sminkelt lány nyerte meg!!! Hozzáteszem, jogosan, mert nagyon bájos arca volt. Szerintem mint modell fogunk még hallani róla. A verseny végén beszélgettem két zsűritaggal, akiket a munkám révén már ismertem, és mindketten egyöntetűen azt mondták, hogy amikor megjelent a lány, tudták, ő az igazi!

Sokszor dolgozom modellversenyeken, szépségversenyeken, és szinte mindig kitalálom, ki lesz a befutó. Lehet tudni, kiben van meg az a kis plusz, amivel a fejére kerülhet a korona. A modellszakmában is mindig vannak épp divatos típusok, most pl. a szeplős arc és a természetes göndör haj az igazán keresett. Aztán lehet, hogy egy-két év múlva már nem lesznek trendik, de idén mindenki, aki a fentebbi tulajdonságokkal rendelkezik, jelentkezzen egy modellügynökségnél, ha modellkedni szeretne!

2005. november 27.


Nagyon szeretek sminket tanítani olyan lányoknak, akik nem sminkesek akarnak lenni, csak azt szeretnék tudni, nekik milyen smink áll jól, milyen színekkel, anyagokkal dolgozzanak, mit, hová, meddig kell tenni... Sokan nem merik magukat sminkelni, mert fogalmuk sincs, mi lenne a jó. Pedig megfigyeltem már elégszer, hogy egy jó smink milyen hihetetlen mértékben meg tudja változtatni a nők kisugárzását, hozzáállását saját magukhoz. Ha tehetném, iskolai tananyaggá tenném, mert önbizalmat ad. Persze, nem vagyok őrült, nem dédelgetek utópisztikus álmokat, de aki teheti, tanuljon meg bánni az arcával, mert ez az a tudás, ami minden helyzetben kincset ér.

Én egyszemélyes tanfolyamokat tartok, max. két barátnő jön el együtt, hogy erőt merítsenek a másik ügyetlenségéből. Természetes, hogy eleinte döcögősen megy a dolog, de nagyon hamar bele lehet jönni, és pár perc alatt is sokat tehetünk azért, hogy jobban nézzünk ki, pláne, ha mi magunk nem is vagyunk épp topon. De ez legalább ne látszódjon meg rajtunk!

2005. november 26.


Egy kicsit elmaradtam az írással, mert nem sajnáltatni akarom magam, de elég tömör hetem volt/lesz. Érdekességképpen elsorolom: hétfő és kedd délelőtt egy modellügynökség felkérésére portfóliókat sminkeltem. Kedd délután egy olyan rendezvényen dolgoztam, ahol nagyon rövid idő alatt kellett '20-as évek sminkjét elkészítenem 9 fellépőnek. Szerda-csüt.-péntek egész nap sportoló lányokról csináltunk fotókat, amik egy napilapban fognak megjelenni decembertől. Persze, hogy ne legyen egyszerű a dolog, csüt. éjjel egy reklámfilmforgatáson is ott voltam. Szombat délelőtt menyasszonyok hozzátartozóit szépítettem, este pedig kedvenc énekesnőmnek koncertje lesz, neki készítek sminket. Holnap pedig lányok szalagavatói sminkjével leszek elfoglalva. Persze nem minden hetem ilyen zűrös, de van, amikor ennyire összejön.

Az első, amit megkérdezek sminkes tanítványaimtól, hogyan képzelik el, milyen ez a munka. Tisztában vannak-e e munka rohangászós voltával, vagy csak azt látják, hogy kellemes környezetben szépíteni kell a lányokat, és kész. A másik dolog, amiről felvilágosítom őket, hogy az iskola elvégzése után még évekig kell valamilyen másik munka, amiből megélnek, mert nem egyik napról a másikra lesz valaki annyira ismert a szakmában, hogy el tudja tartani magát belőle. Aki ezt hiszi, mélységesen fog csalódni.

2005. november 21.


Fiatalabb koromban, még mielőtt sminkes lettem volna, bármennyire is szerettem volna, bármennyi sminkanyagom is volt, nem sminkeltem magam, mert zavart, hogy nagyon karikás a szemem, és semmilyen, általam ismert korrektor nem tüntette el. Tanulás nélkül is éreztem, hogy nem lehet szép az a smink, ahol a sötét karikák ott éktelenkednek az ember szeme alatt. Inkább nem használtam színeket sem. Biztos nem voltam/vagyok egyedül evvel. Nos, mára tudom a titkot,és mondhatom, felszabadító érzés volt először úgy a tükörbe nézni, hogy nincs feketeség a szemem alatt!

A titok nyitja tényleg a korrektor, vagy az alapozó. Ha szeretsz alapozót használni, az egész arcodra ezt tedd, a korrektor csak a szem körül kell: a karikákra és a szemhéjra (hogy könnyebben megtapadjon a por). Ha nem akarsz bajlódni alapozóval az egész arcodon, de karikás a szemed, a megoldás az, hogy a szigorúan bőrszíneddel megegyező árnyalatú, jól fedő, profi alapozódat csak a karikádra teszed fel, így nem fog látszódni, hogy a szemed alatt akár kialvatlanság, akár öröklődés miatt sötét karikák boldogtalan tulajdonosa vagy. Ilyenkor nem kell a korrektor, ezt helyettesíti az alapozó. Mivel a honlapon nem akarok egy márkát sem reklámozni, de kíváncsi vagy, én milyen anyagokat használok, írj egy e-mailt nekem, és ígérem, elárulom a titkot!

2005. november 20.


Sokszor tényleg csak 10 percünk van, hogy saját magunkat kisminkeljük. Ilyenkor a 3 legfontosabb anyag a korrektor, a szempillaspirál és a szájfény. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot már e 3 anyag használatával lényegesen tudunk javítani hangulatunkon és kinézetünkön. Persze ezeket feltenni kb. 2 perc. Ha tényleg van 10 percünk, mindenki tud egy komplett sminket készíteni magának. Az évek alatt úgyis mindenki több-kevesebb sikerrel rátalált arra a sminkelési technikára, ami neki tetszik, hozzá illő. Ha nem, itt jövök a képbe én.:-)

Az alapozást nem érdemes kihagyni,ez tényleg az alapja a sminknek. Egy jól fedő alapozóval egy perc alatt meg lehet csinálni, sőt, ez a karikákra is jó, nem kell külön korrektor. A púderezés után egy kis arcpír jön (most a kevés a divat, ellentétben pl. a 70-es, 80-as évek igazán erős pirosításával). Ha nincs idő kontúrozásra és szemhéjpor felvitelére is, akkor csak egy szép kontúrt ajánlok, valami ütős színből, nem kell mindig feketét használni, jöhet egy padlizsán lila, vagy türkizkék, esetleg méregzöld..., mind gyönyörű, és feltűnő is. A szemhéj ilyenkor nem kap színt, csak a púderrel kell átfutni rajta. Aztán az elmaradhatatlan spirál, végül a szánk élénkítése egy színezett szájfénnyel.

Igazán nem ördöngösség, ennyit megtehetünk önbizalmunk növeléséért mindennap.

2005. november 18.


A múlt héten egy divatbemutatón sminkeltem. Ez egy kicsit másmilyen (vagy csak én kapok mindig másmilyet?!), mint ami a lányok gondolataiban van egy divatbemutatóról. A valóság az, hogy egy nap alatt kell a koreográfiát begyakorolni a modelleknek, a sminkes és a fodrász a próbákról "lopja ki" őket, így kb. 10 percem van, hogy megcsináljak egy sminket. Mindig a divattervező, vagy a szervező mondja meg, milyen legyen a smink (legtöbbször sötét füstös szem és szájfény). Ez azért jó, mert nem nekem kell kitalálnom (sok egyéb esetben gondolatolvasót játszom, vajon a megrendelő olyan sminket szeretne-e, mint amilyet csináltam, bár megbeszélem vele előtte az elképzeléseit), és mivel minden modell ugyanolyan sminket kap, utólag nem reklamálnak, hogy a másik lány sminkje jobban tetszik neki. Szeretek divatbemutatón dolgozni, profik a modellek, jó a hangulat (nem nekem kell idegesnek lennem, hogy minden rendben menjen), én max. azon szoktam izgulni, vajon minden lányt el tudok-e kapni, hogy kisminkeljek. Az idő a legfőbb ellenségem: pontosan, szépen kell dolgoznom, és legfőképpen gyorsan. Amíg kezdő voltam a szakmában, érdekes módon nem kaptam felkérést ilyen munkára, aminek örülök, mert akkor még nem értem meg erre. Se tudásban, se gyorsaságban. Akkor még ideges voltam, bármilyen munkára is hívtak, atya-ég, jó leszek-e, tetszeni fog-e a munkám..., aztán 5 év alatt elmúlt. Most már szerencsére ilyen miatt nem izgulok.